Tisza – tó

Tisza-tó kialakulása, története

A Tisza-tó – eredeti nevén még Kiskörei víztározó – beruházásának előkészítéséről és megkezdéséről az 1961. évi II. törvény rendelkezett. A beruházás programja és tervei 1964-ben készültek el. A víztározót kialakító duzzasztómű építése 1968-ban kezdődött. A vízlépcsőt 1973-ban helyezték üzembe és még ebben az évben megkezdődött a folyó duzzasztása is.Ezzel gyakorlatilag megszületett a Kiskörei víztározó, mely több éves fejlődés után, egyre emelkedő duzzasztási szintekkel „nőtte ki” magát Tisza tóvá. Az első duzzasztási szint 1973-tól 1978-ig tartott, a Kisköre felső vízmércén mért magassága 550 cm (87,50 mAf).

A második duzzasztási szint 1978-tól 1984-ig tartott, a Kisköre felső vízmércén mért magassága 700 cm (89,00 mAf). A harmadik duzzasztási szint 1984-ben kezdődött, napjainkban is tart, a Kisköre felső vízmércén mért magassága 725 cm (89,25 mAf). Az eredetileg tervezett további vízszintemelések (a tervekben meghatározott III. ütem /90,50 mAf/ és IV. ütem /91,20 mAf/) elmaradtak, és az eredeti terv szerinti mértékben feltehetően már nem is fognak megvalósulni. A Tisza-tó – eredeti nevén még Kiskörei víztározó – beruházásának előkészítéséről és megkezdéséről az 1961. évi II. törvény rendelkezett. A beruházás programja és tervei 1964-ben készültek el. A víztározót kialakító duzzasztómű építése 1968-ban kezdődött. A vízlépcsőt 1973-ban helyezték üzembe és még ebben az évben megkezdődött a folyó duzzasztása is.
Ezzel gyakorlatilag megszületett a Kiskörei víztározó, mely több éves fejlődés után, egyre emelkedő duzzasztási szintekkel „nőtte ki” magát Tisza tóvá. Az első duzzasztási szint 1973-tól 1978-ig tartott, a Kisköre felső vízmércén mért magassága 550 cm (87,50 mAf).
A második duzzasztási szint 1978-tól 1984-ig tartott, a Kisköre felső vízmércén mért magassága 700 cm (89,00 mAf). A harmadik duzzasztási szint 1984-ben kezdődött, napjainkban is tart, a Kisköre felső vízmércén mért magassága 725 cm (89,25 mAf). Az eredetileg tervezett további vízszintemelések (a tervekben meghatározott III. ütem /90,50 mAf/ és IV. ütem /91,20 mAf/) elmaradtak, és az eredeti terv szerinti mértékben feltehetően már nem is fognak megvalósulni.
20 évvel a duzzasztómű üzembe helyezése után, 1993-ban a Kormány 2048. sz. határozatában 20 évre rögzítette a tározó maximális vízmagasságát (Kisköre felsőn 725 cm), a hasznosítási módok közül az öntözővíz igény kielégítésének fontossága mellett kiemelte a természetvédelmet, az üdülést és az idegenforgalmat. A tározó jelenlegi üzemelési szabályzata szerint a tenyészidőszakban (nyáron) tartott duzzasztási szint 725±5 cm (89,25 mAf), míg a téli (jeges időszakban) tartott duzzasztási szint ettől 1-1,6 méterrel alacsonyabb. (620-560 cm) Földrajzilag, és halélettér szempontjából is a tározóteret a következő főbb egységekre oszthatjuk:

1. Abádszalóki-öblözet
2. Sarudi-öblözet
3. Poroszlói-öblözet
4. Tiszafüredi-öblözet

Jelenleg a nyári duzzasztási szintnél a 127 km² teljes tározótérből kb. 23 km² a sziget, kb. 42 km² a vízinövényzettel benőtt terület és kb. 62 km² a nyílt víz. Ez utóbbival nagyjából egyezik az FVM által nyilvántartott halgazdálkodásra alkalmas terület. (6000 ha) 1990-ben a különböző típusú területek megoszlása még a következőképpen alakult:

sziget: 24,1 km²
vízinövényzettel benőtt terület: 34,3 km²
nyílt víz: 68,6 km²

A vízinövényzet terjedésén keresztül ezekből az adatokból is jól lemérhető a tározó állapotának folyamatos változása, fejlődése, és ebből az átalakulásból természetesen a halállomány sem maradt ki. A duzzasztás hatására a halfauna jelentős változáson ment keresztül. A bekövetkező változásokat az élőhelyi viszonyok alapján több szakértő is előre prognosztizálta. Harka Ákos 1972. február 2. és november 9. között, a Tisza 424-431 fkm szelvényei között végzett varsás felméréssel, összesen 3072 db halból álló mintával rögzítette a duzzasztás előtti állapotot is. Néhány érdekesebb adat a felmérésből, a minta összdarabszámának százalékában:

csuka 1,9%
süllő 3,8%
dévérkeszeg 6,0%
karika keszeg 48,6%
ponty 1,7%
márna 2,7%

Az adatok azért érdekesek, mert az akkori prognózisok alapján ezen halfajok mennyisége rövid időn belül jelentős változáson megy majd keresztül. Lengyel és szovjet példákhoz hasonlítva elsősorban a csuka és a keszegfélék robbanásszerű elszaporodását lehetett prognosztizálni. Például a Ribinszki víztározóban néhány év alatt a dévérkeszeg 5%-os részaránya 50%-ra, a Goczalkowicei víztározó elöntése után a csuka 5%-ról 52%-ra növekedett. Viszont az előzetes elemzések azt is jelzik, hogy a kezdeti évek jelentős fellendülése után a stabilizációs időszakban a csukaállomány csökkenése következik majd be. A prognózisok helyessége már néhány év múlva látható volt. Harka Ákos 1976 és 1978 között, tehát az első ütemű, a mederduzzasztás utolsó éveiben végzett vizsgálatai már mutatják a folyóvízi fajok visszaszorulását és a lassabb vízáramlást kedvelő fajok előretörését.

A robbanásszerű változást az 1978-ban megkezdett második ütemű duzzasztás hozta meg, amikor a tározótér addig füves területei is elöntésre kerültek. Ugrásszerűen nőtt meg a csuka (15,6%), a dévérkeszeg (23,9%) állomány, növekedésnek indult a ponty (5%), stagnált a süllő és jelentősen csökkent a karika keszeg (9,1%) és a márna állománya. (0,1% alatt). A lezajló változásokat a horgászok és az 1994-ig tevékenykedő halászok fogási eredményei is alátámasztják. A kezdeti felfutás után a nyolcvanas évek végére már csökken a ponty és a csuka, emelkedőben van még a süllő, a harcsa, a balin és a keszegfélék. A kilencvenes évek végére már a süllő és a balin is csökken. Jelenleg az ívóterületek beszűkülése, a kedvezőtlen szukcessziós folyamatok, illetve a közelmúlt egyéb hatásai következtében a horgászatilag jelentős halfajok egyikének az állományára sem lehet rámondani, hogy emelkedne. A horgászfogásokra alapozott statisztikák jelentős csökkenéseket mutatnak, ennek következtében viszont csökken az idelátogató horgászok száma is – ez viszont azt is jelenti, hogy a kevesebb horgász kedvezőbb körülmények között horgászhat, és talán valamivel több halat foghat. Folyamatosan változik, alakul a tározó halállománya, a kedvező és kedvezőtlen helyzetek egy-egy halfaj gyors előretörését, vagy akár visszaszorulását okozhatják. A pozitív reakciók viszont egyértelműen mutatják, hogy megfelelő méretű, szaporodásképes populációk élnek a tározóban, vagyis a Tisza-tó olyan törzsállománnyal rendelkezik, amely alapjául szolgálhat a természetes ívást elősegítő halgazdálkodási beavatkozások sikerének, vagy egy kedvező vízállási helyzetben minden beavatkozás nélkül is képes ismét megemelni egy-egy halfaj állományát, és ezáltal néhány éven belül a fogási lehetőségeit is.

Forrás: www.tiszaivandor.hu

Vélemény, hozzászólás?