Hortobágy – Különleges ragadozónak szentelnek egy napot a Hortobágyon

Hortobágy – Különleges ragadozónak szentelnek egy napot a Hortobágyon

Különleges ragadozónak szentelnek egy napot a Hortobágyon – értesült a Cívishír. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság egész napos programot szervez február 13-án, szombaton a sasok és egyéb értékes ragadozómadaraink megismerésére. Az I. Hortobágyi Sasnap alkalmával változatos programok várják a madárbarátokat két programhelyszínen is.

18

A Hortobágyi Vadasparkban egész napos programokkal várják az érdeklődőket, sasjátszóházzal, szakvezetéssel, meleg teával, slambuc ebéddel. A Vadaspark lakói között is akadnak ragadozómadarak, rétisasok és pusztai sas is, de kabasólyommal, fakó keselyűkkel, vörös vércsékkel és kuvikokkal is megismerkedhetnek a látogatók. A Vadasparkba a nemzeti park autóbuszával – a vadasparki járattal – lehet bejutni. A buszok a Látogatóközpont udvaráról indulnak a nap folyamán minden órában, az utolsó járat 15 órakor.

A Sasnap alkalmával egy terepi túra is megrendezésre kerül a Kecskés-pusztán. A túra során a Hortobágy pusztáin szakvezető kíséretével szem elé kerülnek a rétisasok, az állványos távcsövek segítségével kiválóan megfigyelhető viselkedésük, mozgásuk. A túra 9 órakor indul az Ohati Horgászcentrumtól (III-as tó, Gyökérkút). A meglátogatott helyszín a nemzeti park különleges védettségű zónájába tartozik, így e rendkívüli alkalommal csak a természetvédelmi őr kíséretében lehetséges ide a bejutás. A közelben egy sasetető hely működik, így akár több tíz sas megfigyelésére is lehetőség nyílhat.

Forrás: www.tiszatoradio.hu

Szeged – Szabadkán ebédelnek a fehér-tavi darvak

Szeged – Szabadkán ebédelnek a fehér-tavi darvak

Hangosan krúgatnak és jellegzetes alakzatban repülnek: a belváros felett naponta megfigyelhetik a szegediek a Fehér-tónál telelő darvakat.

A január 21-i számlálás szerint nagyjából 2500 daru döntött úgy, hogy a telet nálunk tölti. November közepén még 45 ezren voltak a tónál.

– Itt telelésük egyik lehetséges oka, hogy a darvak is érzik, egyre enyhébbek a telek nálunk, így nem feltétlenül kell Afrikába vonulniuk. Az afrikai telelőterületek adottságai is sokat változtak az elmúlt években, több terület kiszáradt, víz- és táplálékhiány lépett fel – mondta Bakacsi Gábor természetvédelmi őr. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa az itt maradó madarakról azt mondta, hogy táplálkozóhelyeik a kukoricatarlók, gabonavetések, lucerna- és repcetáblák, gyepek. Zömében növényeket fogyasztanak, de a rovarokat, gilisztát és rágcsálót sem vetik meg.

– A kemény fagyok után már csak legelés vagy koplalás vár rájuk. A Vajdaság területére is naponta mennek át, a Ludas-tó környékére, a Szabadka környéki pusztákra, a Körös-éri Tájvédelmi Körzet szerbiai területeire. Az éjszakázó helytől akár 30-40 kilométerre is eljárhatnak. Jelenleg a vajdasági kukoricaföldekre húznak, amikor Szeged fölött repülnek reggel-délelőtt. Délután-este térnek vissza a háborítatlan, vadászatmentes Fehér-tóra – magyarázta Bakacsi Gábor.

Szeged, darvak vonulása Szeged felett fotó: Kuklis István

Amelyek elmentek, azok a telet Afrikában töltik. Március elején érkeznek ismét vissza, de akkor már csak kisebb csapatokban és csak egy éjszakára a Fehér-tóra.

– Másnap már húznak is tovább az északi költőterületekre, Lengyelország, Skandinávia, Oroszország füves pusztáira. Az utóbbi időben egyre többször fordulnak elő itt nyaraló példányok is.

Ezt igazolja, hogy 2015-ben a Dunántúlon már igazoltan költött is a daru. Ez a jövőben még gyakrabban fordulhat majd elő – mondta a természetvédelmi őr.

Forrás: www.delmagyar.hu

 

Tiszagyulaháza – Maradt, de nem bánja a gólya

Tiszagyulaháza – Maradt, de nem bánja a gólya

Tiszagyulaháza – Márpedig a gólya bírja a telet! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tiszagyulaházaiak itt ragadt, Kele nevet kapott madara, amely halért, főzőkolbászért és friss vízért cserébe munkafelügyelői feladatokat lát el az önkormányzat udvarán.

4

Nem hiába a címerállata a Tiszától alig 800 méterre fekvő Tiszagyulaházának a gólya. Nem csupán teret és fesztivált neveztek el a madárról helyben, de úgy tűnik, erre a télre saját madara is lett a településnek. A Kelének elnevezett, tavaly kelt fióka még nem erősödött meg annyira őszre, hogy a többiekkel tartson melegebb éghajlatra, ezért maradt. Jelenleg a hivatal udvarán él, és naponta etetik, itatják. A friss víz mellett általában apró halakat kap, de hal híján a főzőkolbász is a kedvenc eledele. Természetesen a helyiek utánajártak, hogy jó helyen lesz-e, de a nemzeti park munkatársai megerősítették, hogy ki tud telelni, ha naponta etetik.

– Olyan kezessé vált, hogy már le tudtam hívni a fészekből, olyankor siklórepüléssel, alacsonyan szállva közelített meg. Azért, hogy ne okozzon balesetet, levágtuk az evezőtollait, amelyek tavaszra nőnek ki újra – mondta a Napló érdeklődésére Mikó Zoltán polgármester. Az, hogy Kele már a polgármester kezéből eszik, csak egy dolog; ugyanis a neki nem szimpatikus emberek egy-egy csípésre számíthatnak tőle. Az önkormányzat udvarán egyébként egy betonüzem is van, ahol a közfoglalkoztatottak munkálkodnak: ők már csak nevetnek, amikor Kele kifejezi a szimpátia hiányát. A napjait köztük tölti az udvaron, egy „magaslati” kavicsdombról néz szét.

Lesznek még fészkek

A település egyébként is nagyon figyel gólyáira. A nemzeti park és az áramszolgáltató közreműködésével eddig már 27 fészket raktak ki nekik, ami idén 10-zel bővül, mert szaporítani szeretnék őket. Teret és fesztivált is szenteltek a madárnak, az egyik fészekben pedig éjjel-nappal kamera figyeli – visszatértükkor – őket.

Forrás: www.haon.hu

Szeged – Visszaköltöztek a baglyok

Szeged – Visszaköltöztek a baglyok

Újra gyülekeznek a baglyok a Kemes utcában. A panellakótelepen telente a megye legnagyobb erdeifülesbagoly-populációja verődik össze: van, hogy több mint száz madár gubbaszt az ágakon. Nappal a fákon alszanak, éjszaka pedig innen járnak vadászni.

27

– Láttátok? Baglyok! – mutatott fel egy Kemes utcai fára egy anyuka vasárnap délelőtt, miközben kutyáját és kislányát sétáltatta. A mi figyelmünket akarta felhívni a szokatlan látványra, ami ezen a környéken viszont nem is annyira furcsa. Lassan egy évtizede, hogy a fülesbaglyok telente birtokba veszik a kis panelutca hatalmas fáit – ide húzódnak be a hideg elől. Hogy miért pont ide, azt csak találgatni lehet. Az biztos, hogy a házak között több fokkal melegebb van, mint városon kívül – ezért látni annyi varjút is ebben az időszakban. Azok a madarak azonban az egész várost ellepik, a fülesbaglyoknak viszont – amelyekből szintén több száz van Szegeden – valahogy ez az utca lett a kedvenc gyülekezőhelye. Igaz, ezen belül szétszórva pihennek a fákon: mi például a Retek utcai oldalon fedeztünk fel vasárnap délelőtt egy alvó csapatot. Olvasónk, Tari Róbert viszont – akinek szerkesztőségünkbe küldött fotójáért 3000 forint jutalmat adunk – a Szilléri sugárút felőli részen örökítette meg őket.

28

A Kemes utcai az egyik legnagyobb erdeifülesbagoly-csapat a megyében. Van, hogy száz felett van az ott gyülekező egyedek száma – mondta el Tokody Béla, a Magyar Madártani Egyesület Csongrád megyei helyi csoportjának titkára. – Ez egy szélvédett hely, és sok az örökzöld a környéken. Bár sok hasonló jellegű hely van, ezt valahogy megtalálták. Ráadásul megszokták, hogy itt senki nem bántja őket, így láthatóan nyugodtan viselik az ember közelségét is. Rendszeresen fotózzák őket, de olyat is láttam már, amikor teljes óvodás csoportot vittek oda bagolynézőbe.

29

A védett állatokat főleg nappal lehet látni a fákon, éjszaka vadászni indulnak pockokra, egerekre. Ezeket a városi parkokból, illetve Szeged környékéről szedik össze. Nem mondhatjuk, hogy kifejezetten az utcát és a környéket tisztítják meg a rágcsálókról, viszont ha már kifejezett hasznot nem hoznak, nem is zavarnak túl sokat. Ezek az állatok ugyanis nem hangosak, csak a kicsinyeik költési időben. Ekkorra azonban már jellemzően nem a városokban vannak, tavasszal páronként szétszélednek. – Legjobban a szarkák által épített fészkeket kedvelik, időnként azonban előfordul, hogy egy panellakás erkélyére költöznek be. Olyankor pár hétig zavaróak lehetnek – mondta a szakember.

A Kemes utcát egyébként nem csak a baglyok fedezték fel maguknak: a pár perc alatt, amíg ott voltunk, cinegét, sőt harkályt is láttunk. Utóbbi az egyik panellakás ablaka mellett kopácsolt szorgalmasan. Tokody Béla szerint azonban ez sem meglepő. – Ahol etetik a madarakat, még ennél is nagyobb populációt lehet megfigyelni: pinty, csíz és zöldike is feltűnhet a lakótelepeken.

Forrás: www.delmagyar.hu

Szeged – A madarak diótörő mestere

Szeged – A madarak diótörő mestere

Szeged – Telente Szegeden fekete az ég a varjaktól, akik briliáns technikával, hallatlan ügyességgel törik fel a diót. Így tett ez a madár is – kollégánk hétfőn az újszegedi ligetben kapta lencsevégre.

Egy fa tövében, az avarral borított fűben állt, és figyelte, hol lenne a legjobb elfogyasztani a frissen szerzett zsákmányt. Az eszes madarak általában valamilyen kemény tárgyhoz, például falhoz vagy fához ütögetik a csonthéjas terményt, vagy saját kemény, hegyes csőrükkel törik fel, hogy megegyék az ínycsiklandó dióbelet.
Sokan félelemmel és távolságtartással néznek az ébenfekete, nagy testű madarakra, amelyeket a mitológiában sem hagynak figyelmen kívül.

A Wikipédia szerint sok mondában keveredik a holló és a varjú, egykor mindkettőt az istenek hírnökének tartották.

Szeged, varjú egy dióval a csõrében az újszegedi ligetben fotó: Kuklis István

A szegedi lakótelepeken élők már megszokhatták, hogy a reggeli kávé elfogyasztása közben, az ablakon kinézve varjak egész serege borítja be a környező fákat. Vannak vidékek, ahol nemcsak gyönyörködnek bennük, hanem húsát, tojását is fogyasztják, sőt tollát ágyneműk készítésére is használják.

Már kisgyermekkorban megtanítják környezetismeret-órán, hogy több fajtája létezik, például a kormos, a dolmányos vagy a vetési varjú.

Forrás: www.delmagyar.hu

Fekete harkály

1003-16-19.qxdJegyei

A fekete harkály (Dryocopus martius) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe és a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Európa nagy részén él, de Ázsiában is előfordul. Általában öreg erdőkben található.

Megjelenése

Testhossza 45-57 centiméter, szárnyfesztávolsága 64-68 centiméter, testtömege 250-300 gramm. Feje teteje vörös, tollruhájafekete. Csőre és szemgyűrűje halványsárga, nyaka karcsú.

Életmódja

Lárvákkal és rovarokkal táplálkozik. Csőrével ütögeti a korhadt fák kérgét táplálék után kutatva, majd a megtalált zsákmányt kivési.

Szaporodása

Nagyméretű, ovális bejáratú odúját saját maga készíti, nagy magasságban. A nem használt odút más madarak, főleg kék galambok foglalják el. Fészekalja 4-5 tojásból áll, melyen 17-19 napig kotlik

Védettsége

Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft.

Forrás: www.wikipedia.org

Fekete gólya

Fekete gólya

fekete gólyaJegyei

A fekete gólya (Ciconia nigra) a madarak (Aves) osztályának a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Nyugat-Európában Spanyolországban és Portugáliában és Németországban fordul elő, kelet felé azonban elterjedt egészen Észak-Kínáig. Síkságon és hegyvidéken egyaránt előfordul.

Megjelenése

Testhossza 90-105 centiméter, szárnyfesztávolsága 173-205 centiméter, tömege 3000 gramm. Feje fekete, nyaka, melle és háta matt fekete,melyek fémes zöld vagy ibolya csillogásúak.Röptében a szárnyon alul, csak egy fehér háromszög van a hónaljnál.A fiatal példányok csőre és lába szürkészöld, az idősebbeké piros.

Életmódja

Elsősorban a vizes élőhelyek közelében elterülő erdőket kedveli. Fontos számára a háborítatlanság, az ember jelenlétét nem szereti. Élőhelyét elsősorban a fakitermelés veszélyezteti, hiszen a fészkét akkor is elhagyja, ha a közelben kivágják a fákat.
Sekély vízben kutat élelem után, előszeretettel vadászik kisebb gerincesekre, vízirovarokra. Olykor a fészkelőhelye közelében elterülő mezőgazdasági területen egerészik gémekkel, fehér gólyákkal egy csapatban.
Augusztusban ártereken, holtágakban gyülekezik, sokszor a gémekkel alkot egy csapatot.Afrikában telel ki, majd márciusban érkezik vissza Európába.

Szaporodása

Gallyakból álló fészkét a lombkorona alsó részébe, egy kihajló vastag ágra rakja. Ha a fészek elpusztul, ritkán épít újat, inkább elfoglal egy másik, elhagyott fészket. A 3-5 tojásból álló fészekaljon a szülők felváltva ülnek. Miután a 30-35 napos költési idő leteltével a fiókák kikelnek, a tojó vigyáz rájuk, míg a hím eleséget hord. Később már felváltva hordják a táplálékot. A fiókák július közepén hagyják el a fészket és megtanulnak önállóan táplálkozni.

Forrás: www.wikipedia.org

Fehér gólya

fehér gólyaJegyei

A fehér gólya (Ciconia ciconia) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó nagytestű és elterjedési területén általánosan ismert madár. A köznyelvben erre a madárfajra értik a közismert gólya kifejezést. Népi elnevezései a gilice, cakó (czakó), koszta, gagó és az eszterág. Fehéroroszország és Litvánia  hivatalos madara. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1980-ban, 1981-ben, 1994-ben és 1999-ben „Az év madarává” választotta.
Európában és Ázsiában elterjedt, de élőhelyein egyre fogyatkozó madárfaj. Tollazata nagyrészt fehér, de szárnyainak végeit fekete tollak borítják. Lába hosszú, csőre hosszú, hegyes és piros. Ragadozó madár és sokféle fajt fogyaszt; zsákmányol rovarokat, halakat, kétéltűeket, hüllőket, kisebb emlősöket és madarakat. Monogám mivel a párok nem maradnak együtt egész életükben, de a pár együtt építi a fészket gallyakból, amit azután évekig használnak. A tojó rendszerint négy tojást rak, melyek 33–34 nap múlva kelnek ki. A szülők felváltva kotlanak és mindketten táplálják fiókáikat. A kölyök gólyák 58–64 napos korukban repülnek ki, ezután a szülők még 7-20 napig etetik őket.
Az IUCN szerint nem veszélyeztetett. A középkorban az ember megtelepedése és erdőirtása kedvezett a fajnak, de a termelés módjának megváltozása és az iparosodás ahhoz vezetett, hogy a fehér gólya eltűnt Európa egyes részeiből a 19. században és a 20. század elején. A fajmegőrző programok és az újratelepítések miatt ma ismét megtalálható Hollandiában, Belgiumban, Svájcban és Svédországban. Vannak természetes ragadozói, és élősködők gazdája is lehet. Tollazatában rágótetvek telepedhetnek meg, és a fészekben atkák rejtőzhetnek. Elterjedési területének bizonyos pontjain meséket, regényeket ihletett, valamint közkeletű hiedelmeket, például azt, hogy ő hozza a kisbabát.

Elterjedése

Szinte egész Európában (kivéve Skandináviát, a Brit-szigeteket, Francia- és Olaszországot), Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában elterjedt. Elsősorban a sík- és dombvidékek madara, a 250 m tengerszint feletti magasság alatti területeken mindenhol előfordul.
Az európai fehér gólyáknak két nagyobb populációjuk van, a délnyugati Spanyolországban, Portugáliában, Algériában és Marokkóban, és a keleti, ami nagyjából Közép- és Kelet-Európát fedi le Németországtól a Volgáig és Törökországig. A névadó alfaj költőterülete nagy, de szétszórt. Az összes fehér gólya állományának 25%-a Lengyelországban összpontosul. A középkorban az ember tevékenysége segíthette terjedését, amikor is az erdőket kiirtották, hogy legelőket és szántóföldeket alakítsanak ki a helyén. Akkoriban Európa nagy részén elterjedt, és egészen Svédországig szaporodott. Ritka vendég a brit szigeteken, ahol minden évben körülbelül 20 madarat látnak, de nem regisztrálnak fészket. 1416-ban a skóciai Edinburgh Szent Egyed-katedrálisának csúcsán fészkelt egy pár.
A 19. század elején számuk fogyatkozni kezdett az új termelési módszerek és az iparosodás miatt. Sok országból eltűnt; ma legfőbb élőhelyei Spanyolország, Lengyelország és Ukrajna. Az Ibériai-félszigeten délnyugaton összpontosul, de itt is megfogyatkozott a hanyagság és a rovarirtók miatt. Az 1970-es évektől azonban Félix Rodríguez de la Fuente televíziós ismeretterjesztésének köszönhetően beindult a védelmi mozgalom, aminek jótékony hatásai megmutatkoztak az 1980-as években. Egy 2005-ös tanulmány szerint Lengyelországban a déli magasföldeken Podhale régióban terjeszkednek a fehér gólyák, akik először 1931-ben költöttek itt, aztán egyre magasabban raktak fészket, amíg 1999-ben el nem érték a 890 m-es tengerszint feletti magasságot. A szakértők ezt a globális felmelegedésnek tulajdonítják. Nyugat-Lengyelországban, Poznań tartományban a 20. század utolsó 12 évében 10 nappal korábban kezdtek szaporodni, mint a 19. század végén.
Az ázsiai népesség mindössze 1450 egyedből áll, és az Aral-tótól Xinjiangig (Északnyugat-Kína) költenek. Xinjiang gólyanépessége feltehetően kihalt az 1980-as években. A vonulási utak a faj elterjedési területeit Afrika nagy részére és Indiára is kiterjesztik. Egyes populációk Izrael fölött utaznak át Afrika középső és keleti részébe.
1933-tól Dél-Afrikában is regisztráltak fészkeket Calitzdorp-ban. Bredasdorp környékén úgy 10 madár szaporodik az 1990-es évektől. Az Indiában telelő fehér gólyák többsége az ázsiai populációhoz tartozik. Az 1900-as években akár 200 egyedből álló rajokat is megfigyeltek tavaszi vonuláskor a Kuram-völgyben. Azonban találtak Németországban gyűrűzött fehér gólyát is Nyugat- (Bikaner) és Dél-Indiában (Tirunelveli). Elterjedési területének keleti részén láttak piros szemkörnyékű példányt is.  Találtak piros szemkörnyékű egyedeket Indiában, de ennek alátámasztásához azonban még tovább kell az indiai gólyákat tanulmányozni. A költőterületektől északra Finnországon, Norvégián, Svédországon, Nagy-Britannián, Írországon, Izlandon át is vonulnak, vagy kóborolnak, és nyugaton az Azori-szigeteken és Madeirán is megpihennek utazás közben. Újabban Nyugat-Oroszország felett is repülnek.

Élőhelye

A fehér gólya táplálkozáshoz leginkább nyílt füves területeket, mezőket, sekély vizeket keres fel. A magas füvet és az erdőt kerüli. Csernobil környékén az 1986-os baleset után megritkult, mert a művelt területeket visszahódította a magas füves bozót. Lengyelország egyes vidékein a táplálékhiány miatt szeméttelepeken is keresgél. Szeméttelepen látták továbbá a Közép-Keleten, Spanyolországban, Észak- és Dél-Afrikában.
Nagyobb számban nyílt füves területeken szaporodik. Leginkább az erdőszéleket kedveli, azok közül is azokat, amelyek az év legalább egy részében el vannak árasztva. Nem kedveli a magas növényzetet, például az erdők belsejét. Örményországban 2000 m magasan is találtak fészket. Megtelepszik szavannán, sztyeppén, mezőkön, vizes helyeken, művelt földeken, de kerüli a trópusi erdőket. A középkorban az ember tevékenysége segíthette terjedését, amikor is az erdőket kiirtották, hogy legelőket és szántóföldeket alakítsanak ki a helyén. Akkoriban Európa nagy részén elterjedt, és egészen Svédországig szaporodott. Ritka vendég a brit szigeteken, ahol minden évben körülbelül 20 madarat látnak, de nem regisztrálnak fészket. 1416-ban a skóciai Edinburgh Szent Egyed-katedrálisának csúcsán fészkelt egy pár.
Napjainkban a fehér gólyák állományának jelentős része az ember közelében, a települések villanyoszlopain, épületek kéményén fészkel. Ennek elősegítésére műfészkeket szerelnek a madárvédők a villanyoszlopokra, amelynek segítségével újabb fészkek építésére veszik rá a madarakat és elkerülik az általuk okozott meghibásodásokat a villamosenergia hálózatban.

Megjelenése

Testhossza 100-115 centiméter, álló helyzetben a magassága 110–125 cm, szárnyfesztávolsága 155-165 centiméter, testtömege 2200-4400 gramm. Testének nagy része fehér vagy piszkosfehér, szárnyvégei feketék, csőre és lába piros (első életévében fekete). Ahogy más gólyáknak, az ő lába is hosszú, tarsusa 20–25 cm. Nyaka, egyenes csőre is hosszú. A csőr hossza hímeknél 15–17 cm, tojóknál 14–17 cm. Az állkapocs a hímeknél hegyesebb, a tojóknál egyenesebb. A nemek hasonlók, bár a hím egy kicsit nagyobb átlagban. A tollazat fehér, kivéve a szárnyfedőket és a repülőtollakat, amelyeket feketére fest a melanin. A mellen a tollak hosszúak és borzasak; a nyak körül gallért formálnak, amelyet a párzást megelőzően mutogatnak. Írisze szürkésbarna, és a szemet fekete bőr övezi. A kifejlett madarak csőre és lába piros, amely színt a táplálékból származó karotinok adják. Spanyolországban végzett vizsgálatok szerint a színanyag a betelepített Procambarus clarkii rák asztakszantinjából származott, ami még a fiókák csőrét is megfestette, így az ő csőrük sokkal korábban pirosodott meg, mint a máshol élő gólyáké.
Ahogy más gólyák, a fehér gólya szárnyai is szélesek és hosszúak, ami lehetővé teszi a vitorlázást. Lassan és szabályos időközönként verdes a szárnyával. Nyakát és lábát kinyújtva repül. Lassan, méltóságteljesen, nyakát kinyújtva jár. Ezzel szemben pihenéskor fejét szárnya alá dugja. A vedlést még nem tanulmányozták, de úgy látszik, hogy fokozatosan váltja tollait. Az elsőrangú repülőtollak a szaporodási időszakban cserélődnek ki.
Kikelés után a fiókákat rövid, szétszórt, fehér pehelytollak borítják. Egy héttel későbbre a pehelytollazat besűrűsödik. A frissen kelt fiókák lába rózsaszín, ami később megszürkül. Csőre fekete, csak a hegye sötétbarna. A fészek elhagyása után a fiókák tollazata hasonló a felnőttekéhez, kivéve, hogy a fekete tollak még barnásak. Csőrük és lábuk fekete; végleges színüket a következő év nyarán érik el. Egyes példányok csőrének hegye fekete marad, míg például Spanyolországban a táplálék karotintartalma még a fészekben bepirosítja. A tollazat kétéves korban nyeri el a felnőttkori színezetet.
A feketecsőrű gólya a fehér gólya legközelebbi rokona
Elterjedési területén ritkán téveszthető össze a talajon vagy a fészek mellett állva, röptében azonban összetéveszthető más fajokkal, mint a rózsás tantalussszal (Mycteria ibis), a rózsás gödénnyel (Pelecanus onocrotalus), vagy a dögkeselyűvel (Neophron percnopterus). A rózsás tantalusz felismerhető fekete farkáról és hosszú, hajlott, sárga csőréről. A fehér gólya nagyobb szokott lenni nála. A rózsás gödény lábai rövidek, nem érnek túl a farkán, és behajlított nyakkal, fejét a törzséhez szorítva repül, ami más kontúrt kölcsönöz neki. Viselkedésükben is különböznek a fehér gólyáktól, inkább összerendezett csoportokban mozognak, és nem rendezetlenül, mint a gólyák. A dögkeselyű jóval kisebb, farka hosszú, ék alakú, lábai rövidebbek, feje sárgás árnyalatú, nyaka rövid. A daru, ami szintén fekete-fehérnek látszik erős fényben, hosszabb lábat és nyakat mutat repülés közben. Távolról és erős fényben a fekete gólya (Ciconia nigra) is nézhető fehér gólyának, mivel a szárny alatti terület világosabbnak látszik.

Életmódja

Legjellemzőbben emberi környezetben fészkel ez a vadászó életmódot folytató ragadozó madár. Valaha magas fákra, később kéményekre, itt-ott templomtoronyra, ma leginkább oszlopokra építi fészkét, amelynek helyét mindig vizes élőhelyek közelében választja meg. A nedves réteken, tarlókon keresgél nagyobb rovarok, ebihalak, békák után, de elfogyasztja az apró rágcsálókat, halakat, kígyókat, sőt, volt rá példa, hogy kisnyulat is vittek a fiókáknak táplálékként. Étrendje rendkívül változatos összetételét tekintve mintegy 40%-a rovarok és bogarak, 30%-a puhatestűek 20%-a kisemlősök és 10%-ban halak és kétéltűek alkotják. Táplálékkeresés közben lassan, méltóságteljesen sétál; amikor repül, akkor előrenyújtja nyakát.
Társas madár; vándorútjain és afrikai telelőhelyein több ezres rajokat is észleltek. A nem szaporodó példányok költési időben 40-50 tagú rajokban kóborolnak. Dél-Afrikában elvegyül a sötét tollú Abdim-gólyákkal. A szaporodó párok is kisebb csoportokban vadászhatnak, és néhány helyről telepes fészkelést is jelentettek. A csoportok mérete és szociális szerkezete változó, bár a fiatalok általában a telep szélére szorulnak, és az idősebbek beljebb költenek, így eredményesebbek lesznek. Az egyedek a kapcsolatukat egymás tisztogatásával és más segítségekkel ápolják. A tisztogatást csak a fészeknél végzik. Az álló madár tisztogatja az ülőt, aki lehet a fiókája, vagy a testvére.
A vizelet és a széklet keverékét a saját lábára bocsátja. Ez frissíti és hűti (urohidrózis). A meggyűrűzött madarak szenvedhetnek attól, hogy a gyűrű alatt összegyűlik a megszáradt keverék, ami nyomja a lábat, és sebeket okozhat. Feljegyezték, hogy mohát vett csőrébe, és azzal vitt vizet fiókáinak.
Számos feljegyzés tanúskodik hűségéről párja iránt és önfeláldozásáról utódainak megvédéséért. Például amikor 1556-ban Delftben kigyulladt az a ház, amire a fészek épült, akkor a szülők a fiókáikat menekítették, hogy inkább ők égjenek meg. Még az emberhez szoktatott fehér gólyák is megszelídülnek, bíznak az emberben, a szabályokat eltanulva játszanak a gyerekekkel, és ha már el is repülnek, minden évben visszatérnek, hogy megköszönjék a gondoskodást.

Szaporodása

A gólyák 3-5 éves korukban érik el ivarérettségüket. A párok egy költési időszakra állnak össze, s a hím választja a tojót. Amegközelítőleg 1 méter átmérőjű fészket ágakból építik és szénával, szalmával, tollakkal bélelik; a költési időszakban külön belső költőfészket készítenek benne puhább anyagokból. A fészket évekig használják. Türingiában találtak már fészket, ami 1592-ben épült, és még mindig aktív. Gyakran emberi építményekre építik; Magyarországon kedvelik a távvezetékek tartóoszlopait, Elzászban a kéményeket és a magas tetőket. Franciaországban 2000-ben egy egész telepet találtak a Párizs-Irun nagyfeszültségű vasút mentén a tartóoszlopokon, éppen a vonatjárta szakaszok fölött. Spanyolországban templomok, parasztházak, tornyok és magas épületek tetejére települnek, sokszor népes kolóniákban.
A legkedvezőbb helyek azok a nyílt területek, amelyek közelében mocsár található. A fészket minél magasabb helyre rakják, hogy a ragadozóktól védve legyen. Néha sziklákra is települnek, például Malpartida de Cáceresben (Spanyolország). Ilyenkor gömbölyű vagy nehezen mászható sziklafalat választanak. A fészek jellemzően 1–2 m mély, átmérője 0,8–1,5 m, súlya 60–250 kg.[73] A fészkeket évente kitatarozzák újabb ágakkal, így egy-egy régebbi építésű fészek tömege elérheti a több száz kilogrammot. Mivel jó időjósnak tartják, ezért nem üldözik, így beköltözött az emberi településekre. Dél-Európában a templomok tetejére épült fészkek súlyukkal néha kárt okoznak a templomban. Tavasszal a hímek érkeznek előbb, és ők választanak fészkelőhelyet. A nagyobb fészkekben több fióka nőhet fel, ezért jobban keresettek. A fészkelőhely megváltoztatása gyakran azzal áll összefüggésben, hogy az adott évben a hímnek új párja van. A fiatalabbak gyakrabban váltanak fészket. Az előző évi eredménytelenség miatt is új fészket kereshet a hím.Megfigyeltek néhány párt, akik egymás után elfoglaltak egy fészket, majd néhány nap után továbbálltak; ennek oka ismeretlen.
Három fészek egy harangtorony tetején. A fehér gólyák gyakran alkotnak kisebb fészektelepeket
Gyakran más kisebb madárfajok is használják a gólyafészket. Oldalába nem egyszer egész verébsereg költözik. Gyakori társbérlők még a mezei veréb és a seregély. Ritkább lakótársak a vörös vércse, a kuvik, a szalakóta, a barázdabillegető, a házi rozsdafarkú, a csóka és a berki veréb. A párba állt fehér gólyák egymást külön szertartással üdvözlik. A tojásrakás előtti hónapban gyakran párosodnak, ami a gyakori félrelépésekkel és a spermaversennyel hozható kapcsolatba, ám a fehér gólyáknál a félrelépés ritka.
Évente egyszer költenek; pótköltés előfordul. A fészekalj többnyire 4–6 tojásból áll. A tojások száma rendesen 4, de számoltak már 1 és 7 tojásból álló fészekaljat is. A tojások piszkosfehérek vagy sárgásak; méretük 72,58 mm× 51,86 mm, súlyuk 96–129 g, amiből 10,76 g a héj.A szülők az első tojás lerakása után, április közepétől felváltva kotlanak; este csak az anya költ. A fészekalj pusztulása esetén esetleg újabb fészekaljat raknak, ekkor a kotlási időszak is odébb tolódik. A 33-34. napon kelnek ki a fiókák, a költés korai megkezdése miatt nem egyszerre. Az első fiókának nagy előnye van a többiekkel szemben. Bár a fiókák nem versengenek, a szülők néha elpusztítják a gyengébb utódokat a táplálék szűkössége miatt. Ez azonban csak ritkán történik meg.
A szülők eleinte felváltva ügyelnek rájuk, miközben a másik élelmet, vizet hord. A fiatal gólyák a kilencedik hét környékén hagyják el a fészket. Miután megtanultak önállóan táplálékot keresni, csatlakoznak a vonulásra gyülekező csapathoz. Fontos az időjárás tavasszal, a fiókák kikelésének idején. A hideg és a szárazság megnöveli a halandóságot. Egyes felmérések szerint a legutoljára kikelt gólyák, amennyiben megérik a szaporodóképes kort, eredményesebbek lesznek, mint az a testvérük, aki elsőként kelt ugyanabban a fészekben. A keléskor 75 g-os fiókák gyorsan nőnek, és 45 nap múlva körülbelül 3,4 kg-ot nyomnak. Csőrük 50 napos korukig nő. A szülők előemésztett földigilisztákkal és rovarokkal etetik a fiókákat, amit a szülők a fészek aljára öklendeznek fel. A nagyobb fiókák a szülők száját ingerlik, hogy segítsék az étel felöklendezését. Az első tizenegy napon a szülők óránként etetnek; két-három hetes kortól két óránként. A fiókák 58 – 64 naposan hagyják el a fészket.
A fehér gólyák általában először négyéves korukban költenek, habár előfordult már, hogy kétéves és hétéves gólyák költöttek először. A legöregebb fehér gólya a gyűrűje szerint 39 évet élt a természetben; fogságban 35 éves élettartamra lehet számítani.
A fehér gólya palearktiszti vándormadár, télire délre vándorol. A vonulási útvonalak hagyományosak, de nincsenek szigorúan rögzítve. Augusztus közepén már csapatokba verődnek, de csak szeptember közepén indulnak el vándorútjukra. A nyugat-európai állomány Gibraltár a kelet-európai populáció Boszporusz felé indul el. A Földközi-tengert e két tengerszoros valamelyikén szelik át. Ez a nagy madár széles szárnyain képes mozdulatlan testtel és szárnyakkal siklani a felmelegedő föld fölött kialakuló termikeken. Így kihasználva a Gibraltár vagy a Boszporusz fölött keletkező meleg légáramlatokat. A gólyák a Szahara felett átrepülve egészen Dél-Afrikáig eljuthatnak. Mindkét fő útvonal 12 ezer kilométernél hosszabb. A telet Afrikában töltik, majd a megfelelő időben visszaindulva március végén jelennek meg a Kárpát-medencében. A korszerű technikának köszönhetően műholdas jeladókkal már on-line is nyomon követhető a gólyák vonulása. Az első magyarországi kezdeményezés keretében két fehér gólyára került jeladó 2010 augusztusában.
A vándorlás rendszeres kutatását a német Johannes Thienemann kezdte meg, aki 1906-ban kezdett gyűrűzni Rossittenben, a Kur-földnyelven az akkori Kelet-Poroszországban. A második világháborúig 100 000 gólyát gyűrűztek meg, melyek nagy része fiatal egyed volt. 2000 1908 és 1954 között gyűrűzött rossitteni gyűrűs gólyát később nagy távolságra találtak meg.Újabban a modern technikát is bevetik, például az Argus rendszert. A leghosszabb ideje így figyelt gólya Max, akit 1999 óta követnek így nyomon.
Egy spanyol közmondás szerint a gólyák február 20-án érkeznek meg Afrikából. A globális felmelegedés miatt azonban ez korábbra tolódott. Sokan már december végén visszajönnek, hogy gyorsan elfoglalják a legjobb fészkeket. Megint mások, bár elindulnak Afrikába, de még a tengert sem repülik át, és októberben-novemberben már otthon vannak. Ebben a felmelegedés mellett a táplálékkínálat is szerepet játszik az öntözéses földművelés és a szeméttelepek miatt.

Vándorlási utak

A fehér gólyák augusztus végén, szeptember elején indulnak el európai szaporodóhelyeikről Afrikába. A telet a Kenyától, Ugandától Dél-Afrikáig terjedő szavannán töltik. Ezeken a területeken akár több ezren is lehetnek egy csapatban. Néhányan Nyugat-Szudántól és Csádtól nyugatra fordulnak, és elérik Nigériát. Tavasszal hazatérnek; Szudánból és Egyiptomból még áprilisban is jelentik őket. Márciusban-áprilisban érnek vissza Európába, átlagosan 49 napos utazás után. Az őszi utat 26 nap alatt teszik meg. A kedvező szelek, a táplálék szűkössége és a kevés víz gyorsítják az utat.
A Földközi-tenger átrepülésének elkerülésére a Közép-Európában fészkelő gólyák két útvonal közül választhatnak. A Boszporuszon átkelve Törökországon, Levantén és a Nílus mentén haladnak, vagy a nyugati utat választva Spanyolországon, Gibraltáron át repülnek. Ezek az utak energetikailag is kedvezők a termikek miatt, így a madarak energiát takarítanak meg. A nyugati utat évente 530 000 fehér gólya használja, ami itt a második leggyakoribb átvonulóvá teszi a darázsölyv után. A keleti út hossza kétszerese a nyugatinak, mégis ugyanannyi idő alatt teszik meg, mint a nyugatit.
A fiatal gólyák az örökletesen meghatározott irányba indulnak, de ha az időjárás miatt letérnek róla, akkor nem találnak vissza, így egy új telelőhelyen kötnek ki. Az idősebb gólyák visszatalálnak a megszokott útjukra a nagyobb széllökések után is. Hasonlóan, a költőterületre mindegyikük visszatalál. Kalinyingrádban fogságban nevelt fehér gólyákat vadon élő gólyák által lakott erdőben engedtek el, hogy legyen, aki mutassa nekik az irányt, azonban a helyiek csak vetélytársat láttak bennük. A kísérlet megmutatta, hogy a gólyákban működik a délre vándorlás ösztöne, habár a végleges irány nagyban szóródik.
A fehér gólyák függenek a vonulási útjukon kialakuló légáramlatoktól, a termikek emelőerejétől. Enélkül nem tudnák megtenni az utat. Sokuk számára a legrövidebb út a Földközi-tenger fölött vezetne, ám mivel a tenger fölött nem alakulnak ki termikek, ezért hosszabb, főleg szárazföldek fölött vezető utat választanak, hogy kevesebbet kelljen verdesniük a szárnyukkal. Egyes becslések szerint a szárnyverdesés 23-szor annyi energiába kerül, mint a siklás. Ennek keresésére akár 500 gólya is összegyűlik; mihelyt megtalálták, spirálszerűen felemelkednek. A tömeg együtt emelkedik egészen a légoszlop tetejéig, akár 1500 méter magasra a talaj fölött, habár Nyugat-Szudánban már mértek 3300 méteres emelkedést is. Ez a Nap melegén múlik, amely miatt a gólyák nem repülnek éjszaka. A repülő gólya sebessége legfeljebb 45 km/h.
Néha azonban megfigyelnek hosszabb repülést víz fölött is. Egy Dániában meggyűrűzött fiatal fehér gólya Angliában jelent meg, ahonnan néhány napos pihenés után továbbvonult. Legközelebb Szent Mária szigete fölött látták, és három nap múlva Madeirán bukkant fel lesoványodva. Ez a sziget 500 kilométerre van Afrikától, és 1000 kilométerre Európától. A közel-keleti vándorlást gyakran akadályozza egy szél, ami borús napokat hoz, így alkalmatlanná teszi az időt a repülésre. Ekkor a gólyák a földre ülnek, vagy állnak.

Állománya

A 19. század elejéig állománya viszonylag stabil volt. Utána mindenütt csökkent az 1970-es évekig a vadászat, a szennyeződés, a vándorutak nehezebbé válása, de főként az élőhelyek pusztulása miatt. Ettől kezdve a védelem hatására ismét megnövekedett az egyedszáma, és az elterjedési területe is bővült. Európában 1995 és 2005 között a növekedés elérte a 25%-ot.
A fehér gólya megritkulása már a 19. században megkezdődött az iparosodás és a mezőgazdaság változása miatt, ami a mocsarak lecsapolásával és a préri feltörésével és a kukorica elterjedésével járt. Az utolsó szabadon élő példányt Belgiumban 1895-ben, Svédországban 1955-ben, Svájcban 1950-ben, és Hollandiában 1991-ben látták. A faj azonban azóta több helyen ismét megjelent. Az IUCN 1988-ban mérsékelten veszélyeztetettnek sorolta be, de 1994-ben felülvizsgálta a státust, azóta nem fenyegetettnek számít.A fehér gólyára érvényes az Agreement on the Conservation of African-Eurasian Migratory Waterbirds (AEWA). A szerződés tagjai részletes fajmegőrző program és cselekvési terv kidolgozását vállalják. A tervnek foglalkoznia kell olyan kulcsfontosságú tényezőkkel, mint faj- és élőhelymegőrzés, az emberi cselekvés adminisztrálása, a kutatás, az oktatás, és ezek fejlesztése. A madárfajra leselkedő legsúlyosabb kockázatok közé tartozik a vizes élőhelyek kiszáradása, a táplálkozási területek csökkenése, a magas feszültségű távvezetékeknek ütközés, az Afrikában sáskák ellen használt rovarölő szerek, például a DDT és az orvvadászat a vándorutakon és a telelőhelyeken.

Közép- és Kelet-Európában sok fehér gólya szaporodik. A 2004/05-ös népszámlálás szerint Lengyelországban 52 500, Ukrajnában 30 000, Belorussziában 20 000, Litvániában 13 000, Lettországban 10 700, és Oroszországban 10 200 pár költ. Romániában 5500, Magyarországon 5000 pár él. A szaporodó párok számát Bulgáriában 5000-re teszik. Németországban a 4482 gólyapár többsége Kelet-Németországban, főként Brandenburgban és Mecklenburg-Elő-Pomerániában összpontosul (2008-ban rendre 1296 és 863 pár).
Spanyolország (33 217 pár) és Portugália (7684 pár) mellett a dél- és a nyugat-európai populáció kevésbé stabil. A dán népesség például 2005-re három párra csökkent. A keleti mediterrán régióban Törökországban 6195, Görögországban 2139 párt számláltak. Nyugat-Európában a fajmegőrzési erőfeszítések ellenére ritka madár maradt: Franciaországban 973, Hollandiában 528 párt találtak.
Az 1980-as évek elejére a Rajna teljes felső völgyében számuk 9 párra esett vissza, amely terület évtizedekig a gólyák völgyének számított. A fajmegőrző intézkedések eredményeként 2008-ra számuk 270 párra nőtt, ami leginkább az Alzac és Loren gólyavédelmi és betelepítő szervezet munkájának köszönhető. Olaszországban, Hollandiában és Svájcban azonban a visszatelepített gólyák megállították a növekedést. 2008-ban 601 pár költött Örményországban, és Hollandiában 700 pár. Néhány pár Dél-Afrikában szaporodott, feltehetően az ott telelő népességből. Lengyelországban hegyesre alakították a távvezetékek tartóoszlopainak végét, néhány fészket ember emelte talapzatra helyeztek át, hogy csökkentsék az áramütések gyakoriságát. A Hollandiába visszatelepített gólyákat önkéntes fészeképítők követték. Az önkéntesek táplálékot is biztosítottak a gólyák számára. Svédországban és Svájcban is végeztek hasonló programokat, ahol 2000-ben 175 pár költött. A svájci népesség további fejlődésének rosszak a kilátásai, mert a szaporodási siker rossz, és a gólyák etetése sem hozta meg a várt eredményt.

Védelme

Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Szinte a teljes fészkelő állománya lakott területekhez kötődik, ezen belül is a lakossági elektromos hálózat tartóoszlopain található a fészkek zöme. Elsősorban az áramszolgáltatás biztonsága érdekében a 70-es évektől folyik a fészkek tartószerkezetre emelése. A közhiedelemmel ellentétben ezek a fészektartók nem vonzzák a gólyákat, szerepük a fészek eltávolítása a vezetékektől. Komoly problémákat a középfeszültségű (20 kV) hálózat légvezetékei okoznak, mivel a tartóoszlopokon a (többnyire fészekből kirepülő, fiatal gólyák) halálos áramütést szenvednek. Becslések szerint az éves szaporulat kb. 20%-a elpusztul ilyen módon még az őszi vonulás megkezdése előtt.
A fehér gólya védelme az egyik legeredményesebb a Magyar Madártani Egyesület madárvédelmi programjai között.
Szinte minden magyar állatkertben élnek fehér gólyák, melyek többnyire mentett madarak és többségük valamilyen oknál fogva nem engedhető többé szabadon. Ha megfelelő táplálékot kapnak, akkor a fehér gólyák nagyszerűen viselik a telet.

A német EURONATUR természetvédő szervezet a gólyaállományok megóvásáért kiemelkedően sokat tevő településeknek adományozza szerte a kontinensen az Európai gólyafalu címet. Az eddigi kitüntetett községek közül másodikként (1996-ban) a somogyi Nagybajom tehette ki az elismerést több nyelven is hirdető feliratot a faluvégi helységnévtáblák mellé, majd amikor 2001-ben a települést várossá avatták, címe „A golyák városa” lett. A városban évente mintegy harminc gólyapár költ, jó tucatnyi szinte telepesen, a főutca mentén sorakozó villanyoszlopokra rakott fészkekben

Forrás: www.wikipedia.org

Erdei pityer

erdei pityerJegyei

Az erdei pityer (Anthus trivialis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a billegetőfélék (Motacillidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Csaknem egész Európában, továbbá Szibériában és Közép-Ázsiában költ. A telet Afrikában tölti.

Megjelenése

Testhossza 15 centiméter, szárnyafesztávolsága 25-27 centiméter, testtömege 18-29 gramm. Alapszíne sötétbarna, hosszanti foltokkal pettyezett, tompa rozsdasárga foltokkal.

Életmódja

Táplálékát főképpen a talajon, a fűben, avarban keresgéli. Majdnem kizárólag rovarevő.

Szaporodása

Talajra készíti fészkét, melybe 4-8 tojást rak.

Forrás: www.wikipedia.org

Erdei pinty

erdei pintyJegyei

Az erdei pinty (Fringilla coelebs) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában él. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Erdőkben, ligetekben és gyümölcsösökben található. Fellelhető mindenütt, ahol legalább néhány fa koronája védelmet nyújthat számára.
Betelepítették Ausztrália, Új-Zéland, a Dél-afrikai Köztársaság, Kanada és az Egyesült Államok területére.

Megjelenése

Testhossza 14–16 centiméter, farka 63–68 mm, csüdje 17–19 mm. Szárnyfesztávolsága 24–29 centiméter, a hím testtömege 20-29 gramm, a tojó kisebb, 18-27 gramm közötti. Csőre 13–14 milliméteres.
Díszes, nagyon szépen éneklő madarunk; jókedvében pink-pink-nek hangzó hangokat, röptében pjü-pjü kiáltásokat hallat. A hím revirt jelző, ún. esőhívó hangja egyénileg nagyon eltérő. Változatos futamokból áll, amelyekben a szakemberek szigorú szabályokat mutattak ki.
A hím olyan, mintha kékesszürke sapkát viselne: a homloka koromfekete, fejteteje, nyakszirtje kékes palaszürke. Szeme környéke, pofája világos rozsdabarna, begye és melle vörhenyes. Dolmánya vörhenyesbarna, felső háta és farcsíkja élénk sárgazöld. A test alsó része borpiros. Szárnyán a színek csíkokban váltakoznak: a középső szárnyfedőtollak fehérek, a két szélső kormánytoll csaknem fehér, a többi szürke.

Életmódja

Magokkal, gyümölcsökkel, hernyókkal, rovarokkal és pókokkal táplálkozik. Fiókái számára leginkább a földön gyűjt rovarokat; a magvakra főleg télen fanyalodik.
Rövidtávú vonuló, néha áttelel. Ha nem, március 10-e tájt érkezik hazánkba.

Éneke

Viszonylag könnyen tartható. A szakemberek a madarakat strófáik, a „verésük” szerint osztályozzák; minden jellegzetes strófának megvan a maga neve. Az erdei pinty verése februárban kezdődik és júliusig tart – ezt januárban a beszéd, a „dichtolás” előzi meg.
A 19–20. század fordulóján komoly hagyományai voltak a pintyek énekversenyeinek. A jó verésű hímeket felhasználták a – szomszédos kalitkában nevelt – fiatalok tanítására, és nagy értékként becsülték meg őket. Manapság ezzel a módszerrel próbálnak elterjeszteni néhány, háttérbe szorult dallamot (amit már csak nagyon kevés hím énekel), és próbálkoznak egyes, kihalt dallamok újratanításával is – az erdei pinty öröklött hangutánzó képessége ugyanis jelentős, de csak a sajátos faji énekéhez illeszkedő dallamokat tanulja el.

Szaporodása

Lomb- és tűlevelű erdőkben, ártéri ligeterdőkben, parkokban, gyümölcsösökben, erdősávokban, fasorokban fészkel. Évente 2-3-szor költ, és ilyenkor 12–13 napig kotlik – egyszerre 4–6 tojáson. A barnásvörös rajzolatú tojás alapszíne kékesszürke. Fészkét előszeretettel álcázza zuzmóval vagy pókhálóval. Az első fészekalj áprilisban, az utolsó június végén röpül ki.

Forrás: www.wikipedia.org