Tiszazug

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Közép – Tisza

Település leírása:

Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén, a Tisza és a Körös folyók szögletében fekszik a megye legkisebb kiterjedésű kistérsége, ami még igazán rejtett kincs. Festői szépségű partszakaszok, vadregényes területek, homokos partok, gyógyvíz, szőlő- és gyümölcsöskertek jellemzik ezt a vidéket. Szolnok felől a 442-es úton közelíthetjük meg, Kecskemét felől a forgalmas 44-es főút vezet keresztül rajta, de ha délről, Szentes felől érkezünk, a 45-ös úton juthatunk ide.
A térség első lakosai az újkőkori Körös kultúra népéhez tartoztak, akik a folyók menti árvízmentes szinteket foglalták el. Ettől kezdve a kistérség folyamatosan lakott hely volt. A réz- és bronzkor időszakából kiemelkedő jelentőségű leletegyüttesek (Pusztaistvánháza, Nagyrév) tanúskodnak az itt élő népesség kultúrájáról, életmódjáról. A honfoglaló magyarság is korán megtelepedett a Tiszazugban, bizonyság erről Kürt falu neve. A középkori települések szintén árvízmentes löszpartok peremén alakultak ki. Ennek megfelelően a Tisza, illetve Körös melletti települések településmagja a folyó menti ármentes magaslaton fekszik. A síkból kiemelkedő, összezsúfolt halmazfalu a tiszazugi táj jellegzetes tartozéka. Közülük a jelentősebbek a révátkelőhely Sáp (első említése az 1075. évi garamszentbenedeki alapítólevélben), amely a mai Nagyrév határában feküdt és az öcsödi határban a mezővárosságig fejlődő Fehéregyháza.
A XIV. században a kunoknak is voltak szállásai e tájon (Szentmárton, Bábocka, Tatárszállás, Homokszállás). Az aprófalvas településszerkezet már a XIV-XV. században ritkulni kezdett, majd a török uralom időszakában csaknem teljesen elpusztult. A török és a végvári adószedők sanyargatásai, a rabló portyázások, a keresztülvonuló hadseregek elől a vidék népe újra és újra elmenekült. Főként a nagyobb mezővárosok, Mezőtúr, Nagykőrös fogadták be őket, csupán Tiszakürt és környéke volt folyamatosan lakott. A XVIII. század első évtizedeiben kezdtek újjáéledni a települések. Fokozatosan visszaszivárogtak az elmenekült lakók, a Felvidékről visszatértek a birtokosok jobbágyaikkal, Kunszentmártonba Jászapátiból telepesek költöztek. A kiváltságos Nagykunsághoz tartozó Kunszentmárton kivételével kisebb nemesi birtokok alakultak ki. A zsellérség, majd az agrárszegénység számára a Tiszazug közepén lévő homokos földeken való szőlőtelepítés jelentett megélhetési forrást.
Eredetét tekintve egyedülálló vidéke a tiszai Alföldnek, ugyanis létrehozásában a Duna feltöltő tevékenysége játszotta a főszerepet. A felszín jelenlegi képének kialakításában már a Tisza is részt vett, amikor a holocén folyamán immár nyugat felől érkezve az Alföldre, a homok- és löszfelszín jelentős részét letarolta, s a mélyebb fekvésű részeket saját üledékeivel töltötte fel. A felszín kialakulásában mutatkozó kettősség a természetes növényzetben tükröződik. Magasabb fekvésű homokterületei a Duna-Tisza köze, az alacsonyabban fekvő részei viszont a Tiszántúl flórajárásához tartoznak. A Tisza medrének változásait ezen a tájon is különböző korú morotvák (holtágak) sora jelzi. Némelyikük már szinte teljesen feltöltődött, s helyét csupán egy horpadás jelzi a szántóföldön.
A Tisza szabályozásáig ártéri gazdálkodás jellemezte a megye nagy részét. Ennek emlékei, a folyószabályozások után, a legtovább a Tiszazugban éltek. Az egykori gazdasági élet fontos eleme volt a halászat, melynek ősi módja a rekesztő halászat. A halászkunyhó mindig magas parton, olykor lábakra épült, mely hálóhelyül és főzőhelyül is szolgált. A vidék zártsága tárgyi és szellemi kultúrájában a belső keletkezést erősítette.
A kiterjedt felszíni vízhálózattal rendelkező Tiszazugban a folyószabályozásokig a települések gazdasági alapja a legeltető állattenyésztés volt, mely jó megélhetést biztosított az itt élő embereknek. A folyószabályozás azonban megváltoztatta a térség gazdasági helyzetét. Az addig árvíz járta legelők és gyepek alkalmassá váltak a szántóföldi növénytermesztésre, amely a térségben jelentős „tanyásodási hullámot” eredményezett. Tovább gerjesztette a folyamatot a szőlő- és gyümölcstermesztés fokozatos térhódítása. A térség központja már ebben az időben is a mezővárosi ranggal büszkélkedő Kunszentmárton volt. A tanyásodás olyannyira számottevő volt a vidéken, hogy a lakosság közel fele szórványtelepüléseken élt. A XIX. század közepén szakadt el Kunszentmártontól Szelevény, majd a század végén Mesterszállás, és indult önálló fejlődésnek az addigi csépai, illetve kunszentmártoni határrész.
A II. világháborút követően két új település is elnyerte önállóságát. Mezőhék a héki tanyaközpontból fejlődött önálló községgé, Cserkeszőlő pedig Tiszakürt szőlővel betelepített határrészéből, amelyhez nagyban hozzájárult a község területén felfedezett gyógyvíz. A térségben azonban az 1990-es évek végére is meghatározó életforma maradt a tanyai életmód. Cserkeszőlőn a népesség fele, Mezőhéken 40 %-a, Szelevényben 25 %, Tiszakürtön 20%-a ma is tanyán él. A nagy múltú tanyai életformát a múlt rendszer politikája csak csökkenteni tudta, de megszüntetni nem.
A települések alapvetően két típusra oszthatók térszerkezetileg. Az egyikhez a 44. és 442. számú közlekedési utak mellett lévő, kedvezőbb elérhetőségű és jobb demográfiai helyzetben lévő települések tartoznak (pl. Kunszentmárton, Cserkeszőlő, Tiszaföldvár, stb.). A másik csoportot a bekötőutak, alsóbbrendű utak mellett fekvő, rosszul megközelíthető, kritikusan elöregedett kisközségek jelentik (pl. Nagyrév, Tiszasas).
A tiszazugi települések fejlődésének történeti áttekintéséből kitűnik, hogy a térség községeit és városait a múltban is jelentős kapcsolatok kötötték össze. A települések népessége a történelmi helyzeteknek megfelelően egyszer összeadódott – ezzel egyes települések megszűntek és a másik pusztájává váltak -, máskor a kedvezőbb történeti periódusokban pedig a különválás volt megfigyelhető. A mai települések közül több az elmúlt évszázadban alakult községgé, előtte csak külterületi lakott hely volt. Erre mutat jó példát Tiszakürt és Cserkeszőlő különválása, ahol Tiszakürtön volt régen a két településrész közös központja.
A települések szerkezetük alapvetően két nagy csoportra oszthatók. A történelmi települések szerkezetére a kertes településszerkezet a jellemző. A belterület jellegzetesen megosztott, a templom körül az egykori árvízmentes térszínen alakult ki a falu magja és a lakóházak halmaza, jellemzően kis telkekkel és kanyargós zegzugos utcahálózattal. Ettől távolabb helyezkedtek el külön tagot alkotva az istállós kertek. A települések árvízmentesítési munkálatok utáni növekedésére a településmaghoz mérnökileg tervezett, sakktábla alaprajzú új községrészek kialakulása jellemző. Kitűnő példa erre Cibakháza és Tiszasas, de Tiszaföldvár szerkezetéből is erre a fejlődési folyamatra következtethetünk. A másik csoportot az újabb keletkezésű vagy a tanyaközpontokból mesterségesen kialakított települések alkotják, így pl. Cserkeszőlő és Öcsöd. Ezek szerkezetére a mérnökileg tervezett, szabályos derékszögű alaprajz a jellemző.
A jellegzetes településszerkezet mellett Tiszazug másik nagy értéke annak változatos, igen gazdag élővilága. Ártereinek természetes növényzetét főként fűz-, nyár-ligeterdők és ártéri rétek alkották. Előbbiek még ma is megtalálhatók a folyók hullámterén és a morotvák partján, az utóbbiak viszont az árvízmentesítés után szikesedésnek indultak. A kistáj eredeti növényzete jelentősen átalakult. A homokvidéket szőlőtőkék és gyümölcsfák foglalják el. A kistérség legfontosabb vonzerői a tiszakürti arborétum, valamint a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó védett területek. Mindkettő országos jelentőségű védet természeti érték. A Hármas-Körös hullámterének Csárdaszállás és Szelevény közötti részei először, mint Körös völgyi Természetvédelmi Terület néven váltak védette. Az országos védelem alá vont természeti területek kibővítésével e területek 1997-től a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartoznak. A 80 km hosszú és átlagosan 800 méter széles zöld szalag jelenleg tizenegy települést érint, amelyek közül Csárdaszállás, Gyomaendrőd, Szarvas és Békésszentandrás Békés megyéhez, Mezőtúr, Mesterszállás, Tiszaföldvár, Kungyalu, Szelevény, Öcsöd, valamint Kunszentmárton Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez tartozik. A Körös-völgy 6.292 hektár kiterjedésével az egyik legnagyobb természetvédelmi terület hazánkban. A Békés megyei szakasz 1979-től, a Kunszentmártonig terjedő Jász-Nagykun-Szolnok megyei 1980-tól, a szelevényi határig tartó rész pedig 1987-től részesül védelemben. Az összes terület mintegy 2/3 része (4.283 ha) Jász-Nagykun-Szolnok megye területén fekszik. A hullámtér a folyószabályozás során létrejött olyan másodlagos folyóártéri tájforma, amely vízépítési emlékeivel és élővilágával együtt a magyar természetvédelem egyik legsajátosabb tájértéke. De nemcsak a műszaki létesítmények, hanem a vízparti települések is, így Kunszentmárton és Öcsöd is jól példázzák, miként egyesül a művi és természeti környezet kellemes kultúrtájjá. Ez a vonzó tájkép – az alföldi nagy tájban harmonikus egységet alkotó töltések, települések, hidak, vizek, füzesek, szivattyú- és gátőrházak – a Körösök vidékének legfigyelemreméltóbb látványa.
A növénytakaró valamikor igen gazdag és változatos volt. Az ár- és belvíz mentesítési munkálatok okozta változások miatt azonban a rendkívül vízigényes mocsári vegetáció úgyszólván hírmondó nélkül kipusztult. A régen jellemző tölgy-kőris-szilesek ma csak a magas ártereket tarkítják maradványerdőként. A galériaerdőket gazdag cserje- és gyepszint jellemzi, nyárfáira és füzeire fölkapaszkodik a vidék jellegzetes kúszócserjéje, a ligeti szőlő.
A hullámtér sok értékes állatfajnak nyújt életteret. A folyószabályozások előtti élővilág azonban a mainál is gazdagabb volt,hasonlót csak a Duna deltájában vagy a Volga torkolatvidékén találhatunk. A vízrendezések következtében az egykori állatvilág részben kipusztult, részben pedig megfogyatkozott.
A Körösök vidéke ma is kiemelt jelentőségű az állatvilág, különösen a vándormadarak számára. Iránymutató szerepet töltenek be a Kárpát-medencei madárvonulásban, másrészt gyülekező és táplálkozó helyét, a jeges időszakban pedig telelőterületét képezik a vízimadarak változatos sokaságának.
Tiszazugban két múzeumban is méltó módon kezelik az itt élt elődöktől az utókorra maradt tárgyi és kulturális emlékeket. A Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum őrzi a Tiszazug történeti és néprajzi emlékeit, a kihalófélben lévő kisiparok tárgyi, képi és dokumentumanyagát, a Tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumban pedig a Tiszazug földrajzi adottságait bemutató, értékes gyűjteményt lehet megtekinteni.

Nevezetessége:

Közérdekű adatok:

Forrás: www.tiszazug.hu

Vélemény, hozzászólás?