Tiszabura

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Közép – Tisza

Település leírása:

Községünk története a régmúlt időkbe nyúlik vissza. A szolnoki Verseghy Múzeumban több, a történelem előtti korokból származó emléket tekinthetnek meg az érdeklődők, s a tizenkilencedik századi gátépítési munkák során gepida és avar kori leletekre is bukkantak a régészek.Mai településünk elődje feltehetőleg a korai Árpád-korban jött létre, habár az első középkori oklevél csupán 1331-ben említi Bwra alakban. A nyelvészek feltevése szerint a Bura elnevezés a “bor” szóra vezethető vissza, amelyből származik a Bora, Bura személynév, aki feltehetőleg a település első birtokosa lehetett. A községünkhöz tartozó Pusztaskony elnevezését Taksony fejedelemről (uralkodott 955-972) nyerte (a “k” és “s” hangok felcserélésével). A fejedelem településünket a sógorságához tartozó Thonuzaba besenyő vezérnek adományozta, akiről azt tartja a néphagyomány, hogy feleségével együtt élve temettették el, mivel ragaszkodtak őseik pogány hitéhez és szokásaihoz. A falu kora-középkori birtokosai az előkelő Szalók (a mai Abádszalók névadója) és a besenyő eredetű Tomaj nemzetségből származtak, a későbbiekben a település urai közül a Domoszlayakat és Rozgonyiakat említhetjük. A rendkívül vegyes etnikai összképet tovább színesítette a kunok 13. századi betelepítése, akik a térségben jutottak nagyobb szállásterületekhez.
A 14. században egy Cenk (Chenyk) nevezetű cseh vitézt említenek a források a terület földesuraként. Ekkortájt épült egyhajós, csúcsíves – román és gótikus stílusjegyeket is magán hordozó – műemléktemplomunk, ahol a későbbiekben a hívek – a hagyomány szerint – a Csehországból származó, és a katolikus egyház által tűzzel-vassal üldözött huszita tanokat követték.
A mohácsi vészt követő zűrzavaros időszakban számos végvári kapitány, a török és osztrák háborúkban kitűnt vitéz nyert Burán adományt. 1561-ben a Recskyek, 1576-ban a Nádasdyak, később a bothfalvi Both család, a Kátayak, Keglevicsek, majd a roffi Borbély Balázs szerzett itt birtokot, miközben a szultán által kinevezett előkelők, földesurak is nehezítettek a szegény nép életét.
Az alföldi területeken népszerű reformáció tanai hamar meggyökeresedtek községünkben, s első, az 1670-es évekből név szerint is ismert lelkészünket, Jenei Albertet a pozsonyi Habsburg vésztörvényszék előtt találjuk, ahol a hitük mellett kiálló egyházi vezetőket itáliai gályarabságra ítéltek.
A középkori gazdaság és demográfia jellegzetességeiből kifolyólag rendkívül alacsony népességi adatokat jegyeztek fel a történetírók. A 16. században is csupán 20-25 családot tartanak számon, s a 18. sz. végén is megközelítőleg 800 főt tett ki a falu népessége. Viszont rendkívül magas arányt ért el a községünkben élő – a birtokok aprózódása révén jórészt elszegényedett – kisnemesek száma. Az árpád-kori halász, legeltető életmódról a földművelésre való áttérés folyamata az Anjou-korban záródott le, a török dúlás és a nyugat-európai kereslet következtében azonban az állattartás később ismét dominánssá vált. Ezzel párhuzamosan a paraszti társadalom is erősen differenciálódott: kialakult a módos parasztgazdák vékony társadalmi rétege, valamint a nincstelen zsellérek és töredéktelken gazdálkodó szegénysorsú jobbágyok népes csoportja.
A másfél évszázados török korszak és az azt lezáró felszabadító hadjáratokban a település lakossága rendkívül megcsappant, Taskony szinte teljes egészében elnéptelenedett, s az új földesurak több évi adómentesség ígéretével próbálták benépesíteni a lakó nélkül maradt otthonokat, pusztán maradt területeket. Az új birtokosok közül a Forgáchokat és az Orczyakat emelhetjük ki, a régi nemesi családok közül csupán a Recskyek és a Borbélyok tarthatták meg egyes birtokaikat.
A Rákóczi-szabadságharc idején, 1704 és 1706-ban Rabutin császári generális hadai vonultak át községünkön, s a szerb felkelők falunkat földig rombolták. Településünk majdnem három évtizedig pusztán állt, s csupán 1737-38-tól – a környező településekről való beköltözők révén – indult újra az élet (az elnéptelenedett Taskony határát ekkor csatolták községünkhöz).
1799-től hét esztendei munkával templomunkat jelentősen kibővítettek (ekkor épült fel a barokk kőtorony, s itt kapott helyet a régi burai 40 fontos /körülbelül 20 kg-os/ egyházi csengő és a taskonyi harang összeöntéséből született három és fél mázsás nagyharang).A község újratelepítésében kiemelkedő szerepet játszó és bőkezű egyházi mecénásnak számító Recsky család néhány jeles képviselőjének hamvai ma is templomunk ódon apszisa alatt nyugszanak.
1741-re datálható a községi anyakönyvezetés bevezetése, 1739-ből ismerjük az első fiútanító, míg az 1780-as évekből az első leánytanító nevét. 1793 és 1796 között a művelt, európai látókörű Diószegi István próbálkozott az iskolai oktatás megreformálásával, sajnos kevés sikerrel.
A 18. század végén, 19. század elején komoly problémát jelentett a jobbágyság megoldatlan helyzete, akik jelentős számban (több mint ötven família) a súlyos robot terhek elől a távoli Csanád megyébe települtek át.
A folyószabályozás előtt a korszak emberének mindennapi életének részét képezte a folyóhoz való alkalmazkodás, a halászat, a Tiszára járás, a kosár és gyékényfonás. A nagykunsági települések összefogásával 1780 táján készült el az 500 ölnyi, Mirhó fokot elzáró kisebb töltés, míg 1858-ban Vásárhelyi Pál tervei alapján egy több mint 10 kilométeres nagy kanyart vágtak át, s terelték a folyót új medrébe.
Az 1857-ben községünkben felépült az új iskola épülete, ahol az akkor modernnek számító négyosztályos rendszer és tanterv szerint folyt az oktatás.1858-ban mai iskolánk névadója, Recsky Klára a szegény sorsú gyerekek, valamint a tanítók jutalmazására is jelentős alapítványt tett. A família másik elhíresült tagja, Recsky “Bandi” ihlette Jókai Mórt, hogy az “Egy magyar nábob” oldalain a csöppet sem pozitív Kutyfalvi András alakját mintázza.
1876-ban a kiegyezés utáni közigazgatási reform keretében Bura Heves megyétől Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez, a tiszai járásba került, elöljáróságunkat a főbíró, másodbíró, rendőr, közgyám, öt tanácsos, a jegyző és segédjegyző képezte.
A polgári átalakulás éveiben szerzett birtokot községünkben az országos hírnévvel bíró Szapáry család, akiknek romantikus stílusú főúri rezidenciája az 1860-as években épült, s kezdetben 5000 holdnyi területen gazdálkodtak. Legfényesebb pályát Szapáry Gyula, az ország 1890 és 1892 közötti miniszterelnöke futotta be (előbb belügy, később pénz- és földművelésügyi miniszterként tevékenykedett, utóbb a tárnokmesteri és az OMGE elnöki posztját töltötte be), akinek kormányában olyan történelmi nagyságok, mint Baross Gábor, Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső jutottak bársonyszékhez. 1875-re készült el a család romantikus stílusjegyeket hordozó templomszerű sírkápolnája és kriptája, ahol az egykori miniszterelnököt helyezték végső nyugalomra.
A Bárczay család ugyancsak ekkor jutott fontos szerephez községünk életében. Bárczay Gyula házasság révén szerezte meg a Recskyek egykori kúriáját, melyet impozáns klasszicizáló stílusban építtetett át. Nevéhez köthető a templomi orgona, úrasztala és szószék 1895-ös építtetése, amelyet később örökös egyházi főgondnoki cím adományozásával köszönt meg a hálás utókor.
A korszakból több műemléki védelemre javasolt épület is fennmaradt.A Szapáry uradalom emeletes magtárépülete a 19. sz. utolsó harmadában épült, a polgári jólét jegyei ismerhetők fel a Füzi-féle egykori gazdaház egyedi tetőkialakításában, főhomlokzati részében. Az egyszerű parasztházak építészetét kerek, majd szögletes oszlopú, a 20. század húszas éveitől a fűrészelt díszítésű, faoszlopos tornácú épületek jellemezték. A Kossuth és Táncsics úton ma is megtekinthetők az utcai tulipános zsalugáterek, díszes erezetek, vagy a háromosztatú fatornácos épületek sajátos jegyei.A paraszti kultúra, közösségi élet vonatkozásban a gyakori fonók, tollfosztók, kocsmai és tamburabálok említhetők. A népi hitvilágban sokáig megőrződött a táltos és boszorkányhit, Orvos Tóth Sándornak, Bíró Julisnak természetfeletti képességeket tulajdonítottak, s a környező településekről is többen jártak hozzájuk.
Az első világháború hadszínterein a falu lakosságának 20 %-át találjuk, emléküket a Hősök terén látható 1928-ban közadakozásból emelt fehér márványobeliszk őrzi. A tanácsköztársaság bukását követően községünk román megszállás alá került (a rekviráló hadak nyomán Tiszabura terményei és állatállománya 60 %-kal csappant meg).
Az 1920-as, ’30-as években Tiszabura lakóink száma már meghaladta a 2500 főt (ezen belül a roma népesség 15 %-ot képviselt /körükben korszakunkban 100 %-os arányszámra tehető az analfabetizmus/ – érdekességként említhetjük meg, hogy az 1800-as évek elején csupán egyetlen cigány család élt a faluban). Községünk ezekben az időkben saját ecetgyárral rendelkezett, s Schwarz Izidor korcsmáros 1927-ben alapította évi 36 000 pengős forgalmú szikvíz-gyárát. A parasztság gondjainak enyhítésére a Nagyatádi-féle földreform során 718 hold került kiosztásra 273 igénylő család között, a pusztataskonyi grófi birtokon azonban továbbra is nagyszámú katolikus uradalmi cselédség élt.
1930-ban falunkban egy református (három tantermes és három tanárt foglalkoztató), egy egytanerős római katolikus valamint egy egytanerős gazdasági iskola működött, továbbá okleveles óvónő vezetésével községünk fenntartott egy nyári menedékházat. 1924-25 folyamán épült fel a falu járványkórháza, s 1928-ban került sor a villanyáram bekötésére.
A német csapatokat a szovjet haderő 1944. október 14-én szorította ki a faluból, azonban a háborús pusztításokat igencsak megszenvedte községünk (több száz fővel csökkent a falu népessége, és elveszett a település állatállományának több mint 90 %-a).Az 1945-ös földreform révén megszűnt az uradalmi cselédréteg, s 2700 hold föld került kiosztásra 372 igénylő család között.A Szapáry-kastély és a Bárczayak kúriái az államosítás sorsára jutottak (előbbit iskolaként, majd szociális otthonként hasznosították, a Bárczay rezidencia parkjában iskolát és sportpályát alakítottak ki, az épületet kultúrházzá alakították, míg a dobogóháti kúria lebontása előtt TSZ-istállóként funkcionált). Köztulajdonba került közsgünk szikvíz és ecetgyára, 1949-ben jött létre a korábbi önálló parasztgazdákat tömörítő Lenin Termelőszövetkezet.
1976-ban épült fel az új orvosi rendelő (szolgálati lakással és egészségházzal, amelyben helyet kapott az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem is), 1979-ben készült el három szintes iskolánk (korábban 6 különböző helyen történt a nebulók oktatása), 1982-ben a helyi vezetés a régi tantermekből 125 személyes óvodát alakított ki. Könyvtárunk a korszakban 12 000 kötettel rendelkezett, a falu mozija viszont 1989-ben zárta be kapuit.
1975-ban került sor a törpevízmű létesítésére (1990-re 21 km-re nőtt a község közözemű vízvezeték-hálózata), 1982-ben épült fel községünk új ABC áruháza, majd postahivatala, 1989-ben létesült. Egyre több földút kapott szilárd burkolatot (ezek aránya a ’80-as években még csupán 50 % ot tett ki), a telefonhálózat széles körű kiépítése viszont az 1990-es években valósult meg.
A rendszerváltást követően községünk súlyos munkanélküliségi gondokkal találta szembe magát (a mintegy 60 %-ra becsült roma népességen belül különösen súlyosnak mondható, s a társadalmi lecsúszás veszélyével fenyegető helyzet alakult ki). Nagyobb arányú foglakoztatásra sajnos nincs lehetőség (néhány évi működést követően megszűnt a 25-50 dolgozónak kenyérkeresetet biztosító seprűüzem és kartonhajtogató vállalkozás).A községi önkormányzat különböző közcélú és közhasznú programjai révén számít a legnagyobb munkaadónak.A faluvezetés különböző pályázatok révén kívánja a község modernizációját továbbvinni, a falu jövőjét megalapozni. Útépítések, csatornahálózat kialakítása, vízmű rekonstrukció, cigány telep-rehabilitáció, üdülő- és rekreációs központ létrehozása a turisztikai fejlesztéseken belül.

Nevezetessége:

  • Református templom

Építési ideje vitatott (valószínűleg Árpád-korból származó, esetleg 14. századi épület). A nyolcszög három oldalával záródó, támpillérek nélküli szentélyben bordás boltozat, zárókő, gótikus ablak látható. Mivel Károly Róbert korától a községnek cseh birtokosai voltak, a későbbiekben a hagyomány szerint – huszita tanok képviselői hirdették az igét a templomban. Az épületet a Rákóczi szabadságarc idején a szerb felkelők felgyújtották, amikor az újratelepedés felgyorsult 1734-ben, az öreg kőtemplomot még mindig épségben találták annyira, hogy némi bővítéssel használatba vehették. Az egyhajós templomot 1799-től mai formájára bővítették.(ekkor épült – az eredetileg torony nélküli épületre – barokk stílusú templomtorony)A nyolcszög három oldalával záródó, támpillérek nélküli szentélyben bordás boltozat, zárókő, gótikus ablak látható. 1958-ban felújították az elbontott diadalívet, a hajóban a síkfödémet és a főhomlokzat előtt álló tornyot. Az újjáépítésben kiemelkedő szerepet játszó Retsky család néhány jeles képviselőjének hamvai ma is a templomban nyugszanak. 1898-ban Bárczay Gyula saját költségén díszes orgonát építtetett (a család tagjai napjainkban is a református egyházközség örökös főgondnoki címét viselik). Figyelemre méltó a templom gótikus szentélye.

  • Szapáry-kápolna

A Szapáry család építette a 19. század második felében, romantikus stílusban. A kápolna kriptájában nyugszik gróf Szapáry Gyula, Magyarország egykori (1890-92) miniszterelnöke, korábbi földművelés és pénzügyminisztere, aki fontos szerepet töltött be Jász-Nagykun-Szolnok vármegye és Pest-Buda közéletében valamint a Tisza szabályozásában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  • Szapáry kastély és magtár épület

Említést érdemel a pusztataskonyi volt Szapáry kastély (melyet egy tűzvészt követően alapjáig visszabontottak) és ősparkja, melyek helyén ma a Tópart Otthon épülete emelkedik.Az 1870-es években épült a Szapáry uradalom emeletes magtárépülete, amely azonban napjainkban igencsak leromlott állatú. (Pusztataskony külterület)

  • Tájház

Községünk önkormányzata egy háromosztatú, tornácos régi parasztház felújításával 2005-ben adta át községünk új tájházát, mely Tiszabura történeti kiállításnak ad otthont.

 

 

 

 

 

 

 

Közérdekű adatok:

Polgármesteri Hivatal

Cím: Kossuth Lajos u. 52.5235

Telefon: 06-21- 333 – 2145

Fax: 06-21- 333 – 2146
E-mail: burahiv@dunaweb.hu

Forrás: www.tiszabura.hu

Vélemény, hozzászólás?