Tiszaalpár

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Közép – Tisza

Település leírása:

Alpár ősidők óta lakott hely. A hosszabb-rövidebb ideig itt élő különféle népcsoportokat – a nagy népvándorlás időszakát követően – honfoglaló őseink váltották fel.
Alpár neve Anonymus (Gesta Hungarorum) jóvoltából arany betűkkel került be a magyar történelembe: miszerint itt folyt le – Alpár mezején – a honfoglalás döntő ütközete Árpád és Zalán vezér között a magyarok fényes győzelmével.
Pais Dezső magyar nyelvű fordításában így ír erről:
Árpád követeket küldött a “dölyfös Salan” vezérhez. “Küldjön egy nyalábot Olpar homokjának a füvéből, hogy megtapasztal-hassam, vajon édesebb-e a szcitiai tájak füvénél.”
A követek Ond és Ketel, majd ezt követően Ete és Vajta kérését – korhű szokásnak megfelelően – nem teljesíttették. A csata elkerülhetetlenné vált.
Ekkor “a görög császár és a bolgár vezér nagy hadsereget küldött Salan vezérnek. Árpád vezér és nemesei pedig az egész hadsereggel elindultak és a Tisza partján továbbvonulva Olpar homokjára érkeztek.”
“Tas fia Lél megfújta kürtjét, Bogát fia Bulcsu meg felemelte zászlaját s harcba elegyedett a két ellenséges csatarend. Salan vezér pedig, amint látta, hogy övéi alulmaradnak a küzdelemben, hogy életét megmentse Bolgárfejér várba sietett. A görögök meg a bolgárok rettegésükben eszüket vesztve a Tiszát kicsiny folyónak vélve át akartak úszni rajta, de majdnem mindahányan a Tisza vizébe vesztek.”
A jelentőségteljes eseményt és helyet Vörösmarty Mihály is megénekelte a Zalán futása c. eposzában.
A jelenkori történettudomány még Zalán létét is kétségbe vonja, s a csatáról sem került elő semmilyen régészti lelet. A népi emlékekre és a képzeletre támaszkodó leírás azonban a legutóbbi időkig különösebb kétely nélkül szerepelt a honfoglalás kori történelem tanításában.
A település nevét először I. Géza királyunk 1075-ből származó oklevelén olvashatjuk (OLPER=török eredetű szó, jelentése hős férfi). A király adományle-velében a község egy részét halászatával és a tiszai révhajókkal a száva-szentdemeteri görög monostornak és a garam-szent benedeki apátságnak adta. Alpár déli részét, a váci püspök kapta és évszázadokon át birtokolta. A település középkori neve Pispek Alpár, vagy Püspökalpár. Későbbi helyneve Alsóalpár vagy Nagyalpár.
A helység középkori történetéből nagyon keveset tudunk. 1341-ben az apátság támogatásával a vár területén meg-épült a templom, ettől kezdve a környék vallási köz-pontja és jelentős tájszervező lett a török hódoltság idejéig. Az ország három részre szakadása után Alpár elnéptelenedik, templomát felgyújtják. A XVI. század végén már Alpár is belevész az alföldi végtelen pusztaságba.
Az alpári pusztáról kecskeméti bérletként hallunk újból a XVII. század végén. A lakosság visszaszivárgása a XVIII. század elejére tehető. 1752-55-ig felépítik a barokk stílusú római katolikus templomát, és ebben az időben már helyben anyakönyveznek.
1760-ban 113 adózó család élt a községben, fejlődésének nagyon fontos meghatározója volt a Tisza. Az új település fejlődését nemcsak az átkelőhely forgalma erősítette, jelentős szerepe volt a folyónak a halászat, a vízi szállítás kifejlődésében is. A község eleven kapcsolatban állt Félegyháza várossal, annak piacát látta el hallal, rákkal, mezőgazdasági termékekkel. A hegyekből leúsztatott épületfának is legfőbb vásárlója a szomszédos város volt. Az itteni vízimalmokban őrölték a környék gabonáját. A Tisza nyújtotta természeti kincsek: a nád, a gyékény, a fűz a kézművesipar alapjait vetették meg. Az árterület dús legelője kedvezett a külterjes állattartásnak.
A szőlő- és gyümölcstermesztés története a római korig vezethető vissza. A mai alföldi borvidék területén elsőként Alpár határában telepítettek szőlőültetvényeket. A homokos határú Alpár községnek a XIX. század közepén már 1600 lakosa volt; a XIX. század végére lélekszáma elérte a 3500 főt. (Ma nagyközségünk területén több mint 5200 ember él.)
A XIX. század meg-megismétlődő tiszai árvizei sok gondot és bajt okoztak a lakosságnak, ám a folyó hiánya is. A Vásárhelyi-Széchenyi szabályozási terv, az új mederalakítások révén az “élő Tisza” messze került, ott hagyta a falut, és ezzel megszűnt az összeköttetés más területekkel. Ez a helyzet rendkívül hátrányosan érintette a község gazdaságát, piaci kapcsolatait, amit csak részben tudott pótolni a századforduló táján kiépített (1897-ben átadott) vasúti szárnyvonal és közút. A helybelieknek még ma is megdobogtatja a szívét, hogy gróf Széchenyi István járt Alpáron: 1833-ban átutazóban, 1846. júl. 18-án pedig a Tisza-szabályozás ügyében.
Tiszaalpár 1975-ben nyerte el mai településszerkezetét, amikor egyesült a 900 éves Alpár és a szomszédos 150 éves Újfalu, ezzel elnyerte a nagyközségi rangot. (Tiszaújfalu múltja ismeretlen. 1668-ban  mint puszta Nagykőröshöz tartozott egyházilag. Területe 1804. január 14-én került gróf Károlyi család birtokába, csak az 1830-as évek közepén kezdett betelepülni a dohánytermelő telepesek révén.)
A község történelmi miliője, valamint természeti szépsége feledhetetlen élményt nyújt az idelátogatóknak.
A település évszázadokon keresztül meg tudta őrizni háborítatlanul azokat a természeti értékeket, amelyeket a Tisza közelsége alakított évezredeken keresztül. A különböző színekben pompázó vízi virágok, a vízpartot övező galériaerdő különleges fafajtái, a gazdag madárvilág és vadállomány nemcsak szemet gyönyörködtető látvány, hanem tökéletes kikapcsolódási és pihenési lehetőség is.

Nevezetessége:

  • Zárdatemplom: Berecz Erzsébet Skolasztika nővér alapította a jelenleg is működő Szent Benedek Leányai Társaságot Tiszaújfalun, 1927-ben. Az alapításhoz Steer Ferenc tiszaugi földbirtokos adományozott egy ispánlakást és hozzá két hold gyümölcsöst. A „tanyai bazilika” 1937 és 1943 között Dr. Kühár Flóris bencés paptanár áldozatos szervezésével, Körmendy Nándor építészmérnök tervei alapján modern stílusban épült. A templom felszentelését – Jézus Szíve tiszteletére – 1943. június 4-én Hanauer István váci megyéspüspök végezte.A szentélyben egy monumentális freskó jeleníti meg a tanító Krisztust és az egyháztörténelem nagy magyar- és bencés szentjeit. A freskó készítői Aba Novák Vilmos tanítványai: Hajnal János, Kovács Zoltán és Azbey Imre festőművészek voltak. A szentélyt megvilágító színes üvegablakokat Berki Irma tervezte a Szentháromság dicsőségére.. A templom jobb oldalán helyezkedik el a nővérek kolostora. Dr. Várszegi Asztrik főapát támogatásával épült 1994-95-ben.
  • Szent István római katolikus templom: A templom építését 1937 márciusában kezdték meg közada-kozásból. Tervezője Petrovicz Gyula mérnök, országgyű-lési képviselő volt. Az építőmester Bodolák Gyula újkécskei vállalkozó. A román stílust utánzó templom 17 méter hosszú és 8 méter széles. Tornya az Árpád-korabeli lébényi apátság toronysisakját viseli.A Szent István tiszteletére épült templomot 1939. augusztus 27-én Zámbó Dezső esperes szentelte fel a váci püspök megbízásából. Tiszaújfalu továbbra Alpár filiájaként létezett 1950-ig. Ettől kezdve lett önálló egyházközséggé, saját plébánossal.
  • Református templom: 1936-ban özv. Sipos Károlyné és Korcz József helyi lakosok közös telkükből 100 négyszögölet ajándékoztak a református egyháznak templom-építés céljából. A templomot az egyház vezetőségének elgondolása szerint Viktor Rókus református kőművesmester tervezte és építette.Az építésben áldozatos munkát végeztek a gyülekezet tagjai. 1937. június 13-án Dr. Ravasz L. a Dunamelléki Egyházkerület püspöke szentelte fel. Alapterülete 54 négyzetméter. Boltozata íves. Berendezése: 4 lépcsős szószék téglából fapárkánnyal, sima padok. A torony sátortetős csillagdíszítéssel, 1 db 80 kg-os haranggal. Az utcaképbe jól beleillő építmény.
  • Árpád fejedelem emlékmű: A Nagyközségi Önkormányzat és polgárai emeltették 1996-ban a millecentenárium évfordulójára.A szobrot Janzer Frigyes, Munkácsy-díjas művész készítette.Az emlékművet 1996. Augusztus 19-én adták át.
  • Nepomuki Szent János szobra: Tiszaalpár jelentős műemlékeként tartjuk számon a Várdombon, a katolikus templom mellett álló Nepomuki Szent János-szobrot. Verebélyi János 1780-ban fogadalmi ajándékként állíttatta. Nepomuki Szent Jánost a hidak és a vízen járók (halászok, hajósok) védőszentjeként tartja számon a hagyomány.Az 1300-as években élt Csehországban. IV. Vencel király udvarának lelkipásztora volt. Eredménytelenül követelte tőle a király a gyónási titok megszegését, ezért a Moldva folyóba dobatta. Ábrázolásában ezért tartja a kezében a keresztet, valamint a vértanúság jelét, a pálmaágat.

Közérdekű adatok:

Cím: 6066 Tiszaalpár, Árpád tér 1.

Telefon: 06 – 76 / 424 – 133

Fax: 06 – 76 / 424 – 012

Email: pmhivatal@tiszaalpar.hu

Forrás: www.tiszaalpar.hu

Vélemény, hozzászólás?