Taktakenéz

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Közép – Tisza

Település leírása:

Taktakenéz község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Taktaközben, a Szerencsi kistérségben található. A Taktaköz a Közép-tiszai ártér kistája . A mintegy 120 km2 nagyságú területen a szabolcsi homok keveredik a tiszai lösszel, imitt-amott a Zempléni hegység nyúlványaival. A Taktaközt keleten és délen a Tisza határolja, északon és nyugaton pedig valamikor a Tiszából kiszakadó, majd elmocsarasodott, Szerencstől csatornává alakított folyócska a Takta vonja körbe.
A Tisza szabályozásával a terület jellege megváltozott. A terület községei mind homokszigeteken helyezkednek el, mert a szabályozás előtt magasabb árvizek idején csak ezek nyújtottak biztonságot. Az áradások a terület mintegy 80-90%-át elöntötték, így a szabályozás előtt szinte az egész Taktaköz árterület volt, a mélyebben fekvő területeken pedig állandó jellegű mocsár alakult ki. A felszín a sok elhagyatott, elmocsarasodott folyómeder az ún. „takták” miatt nem olyan egyhangú, viszont emiatt földművelést csak jelentéktelen nagyságú területeken lehetett folytatni.
A község a Tisza jobb partján fekszik. Rendszeres autóbuszjárat Taktaharkány vasútállomásával köti össze. A taktaközi települések közül Taktakenéz talán a legfiatalabb, hiszen a szabályozás előtt a Tisza kanyarulatai fogták közre az ősi falut, melynek a neve ma is Ókenéz, jelenleg a Tisza bal partján Tiszadob közelében található. Nyomait egyetlen épület, az ókenézi kastély őrzi.
Az idősebbek elbeszélése szerint a hajósok háromszor is találkoztak a településsel a Tisza kanyarulatai miatt. Akkor a falut Kenyízsnek nevezték, s teljes egészében a Tisza szeszélyétől függött az itt élők élete, ami igencsak viszontagságos volt, mert a „vásott” Tisza szinte minden évben tönkretette az itt élők házacskáit.
Ráadásul a folyó –szabályozása előtt- háromszor is érintette Kenézt. Amikor a Tiszát szabályozni kezdték, s vizét új mederbe terelték, a falu népe szedte a sátorfáját, s a mai helyükön telepedtek le. Ezért tartja azt a szájhagyomány, hogy a község kétszer született.
Idézet a Taktaszadai mondákból: „…, mert most mán Tiszadobnak azon az ódalán van ez a kastély, a Tisza most mán ezen az ódalán folyik, de még akkor a más ódalán folyt, azér nevezik Ókenyízsnek…”
Anonymus szerint az ABA nemzetség ősi birtokához tartozott a település. Az 1352-es Anjou-kori okmánytárban „Kenbez Tacta” formában említették. A XIII. században Patay Sámuel birtokában volt, Takta-Kényes néven. A XIX. Század elején Drevenyák-, majd Andrássy birtok lett. Ebből az időből őriznek egy emléket, a régi református egyház keresztelő kannácskáját, mely 1767-ben készült. A kannán a község neve Kenyízs-ként szerepel.
A Taktaköz a népi kultúra tekintetében mintegy átmenetet képez az Alföld és a Felvidék között, mert szigetszerű elhelyezkedése ellenére sem nevezhető néprajzilag zárt területnek, bár a terület lakosai között élt valamilyen összetartozás-tudat féle. Erre utal az alábbi falucsúfoló mondóka:

„Tokaj város ginges-gangos,
Kerek Ladány, piszkos Tardos,
Pernyehordó csobajiak,
Takarosak a bájiak!
Nagy sipkások a prügyiek,
Gévások a kenéziek.”

A napi megélhetés biztosítása érdekében gyakran kellett más vidékeken napszámos munkát vállalniuk. Az itt élő ember gazdasági tevékenységét elsősorban az őt körülvevő vízi világ határozta meg, ennek ellenére a források szerint „rétes ember”-nek titulálták Taktaköz lakosait. A legkisebb alkalmas területet is szántóul használták, takarmányt gyűjtöttek, állattenyésztéssel foglalkoztak. A földosztásig az itteni gazdasági tevékenységet a felvidéki Andrássy gróf családi birtokai határozták meg. A lakosság cselédként dolgozott a gróf birtokain, erre utalnak a még ma is fellelhető több család részére szolgáló közös konyhás, több család lakhelyéül szolgáló cselédlakások az úgynevezett „Dohányos tanyán”.
Taktakenéz a háború után lett Borsod- Abaúj- Zemplén megyéhez csatolva, addig a többi taktaközi településsel együtt Szabolcs megyéhez tartozott.
Jelenleg lakosainak száma 1250-1300 között mozog.
1989-ben vált Taktakenéz közigazgatásilag önállóvá. Az önállóság meghozta gyümölcsét, hiszen az elmúlt 20 esztendőben nagyarányú fejlődésen ment keresztül a település.

Nevezetessége:

  • A református templom 1857-ben épült. Itt található a régi református egyház keresztelő kannácskája.
  • 1976-tól áll a hívek rendelkezésére a modern stílusú Római Katolikus templom. Értékes festménye: “Szent István király felajánlja koronáját és országát a Szűz Anyának”.
  • A Millecentenáriumi Emlékligetben, melynek átadására 1998-ban került sor, látható István király bronz mellszobra.
  • I-II. világháborús emlékmű

Közérdekű adatok:


Forrás: www.taktakenez.hu

Vélemény, hozzászólás?