Lakitelek

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Közép – Tisza

Település leírása:

Lakitelek ötödfélezer lakosú nagyközség Kecskeméttől és Kiskunfélegyházától egyenlő távolságban a Tisza partján. Mai területe Kecskeméthez tartozó puszták egyesítésével alakult ki 1949-50-ben. E külterületi lakott helyek: Felsőalpár, Kisalpár, Oncsa-telep, Árpádszállás, Szikra, Kapásfalu voltak. A település komoly történelmi múlttal rendelkezik, hiszen földrajzi elhelyezkedése olyan, hogy az írott emlékek előtti korok emberei is szívesen telepedtek meg ezen a vidéken.

A legkorábbi régészeti leletek a rézkorból, a bodrogkeresztúri kultúra népeitől valók, ezek nyomán állíthatjuk, hogy a Kr.e. III. évezred tájékától élnek itt emberek. A későbbi műveltségek leletei nagyobb számban a millenniumi ásatások, valamint a XIX. század végének nagy vasútépítési munkálatai nyomán kerültek felszínre. Megtalálhatók közöttük a bronzkori zóki kultúra, a vaskori kelta népesség, valamint a szarmaták, germánok, avarok s honfoglaló őseink emlékei is.

Anonymus, III. Béla királyunk jegyzője Árpád hadai felvonulási területként említi vidékünket. Erre vezethető vissza az a törekvés, hogy a törzsszövetséget vezérlő fejedelem emlékét megörökítsék eleink. Így kapta a Tőserdő melletti terület jó évszázada az Árpádszállás nevet.

A falu földjét I. Géza királyunk oklevele említi először. A garamszentbenedeki apátság 1075-ben kelt alapító levelében olvashatjuk, hogy itt volt a Tisza partján a királyi ménes itatója, s szőlőskertek is zöldelltek vidékünkön. Ezen oklevél említi az első név szerint ismert lakost, Bocz udvarnokot, aki testvérével az apátság halastavait, s a ménes itatóját őrizte. Az okirat Felsőalpárnak nevezi ezt a földet.

A Lak elnevezés először 1488-ban fordul elő oklevélben, egy határjárás alkalmával szerepel Alsóalpár, Szentkirály és Szentlőrinc települések neve mellett.

A váci egyházmegye névtára, valamint a Lázár-deák féle XVI. század elejéről való térkép is templomos faluként örökítik meg Felsőalpárt. Szabó Kálmán ásatásai nyomán halászfalu maradványai kerültek elő a 44-es számú főútvonal mellől.

A török hódoltság korából számos feljegyzés maradt azokról az adófizetőkről, akik e területen éltek. A defterek tanúsága szerint a XVI. században nem néptelenedett el Felsőalpár, hanem még gyarapodott és gazdagodott is népessége. A defterdárok közel 40 családot írtak össze, a lakosok teljes száma 150-200 fő lehetett. A Kecskemét környéki falvak pusztulása a 15 éves háború idején következett be. Abban az időben a törökök és tatár segédcsapataik többször is végigrabolták a Duna-Tisza közét. Olyan nagy volt a pusztítás, hogy Szegedtől Pestig csak három lakott hely maradt: Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd. A háborút túlélő lakosok a Tisza ártéri mocsárvilágában vagy Kecskeméten találtak menedéket. A “hírös város” ügyes birtokpolitikát folytatott, a török hatóságoktól bérbe vették a város környéki pusztákat. Ekkor került Lakitelek területe is a város kezére.

A XVIII. században, a Rákóczi szabadságharc lezárása után hosszabb békés időszak következett. Megkezdődött a kitelepülés a városból a folyóparti vidékekre, ahol jórészt állattartással, halászattal, valamint földműveléssel foglalkoztak az emberek. Állandó lakásuk Kecskeméten volt, az esztendőnek csak egy részét töltötték a pusztákon.

Gyökeresen megváltozott a helyzet a XIX. század második felében. A filoxéra pusztítása tönkretette a hegyvidéki szőlőkultúrákat, a hagyományos bortermő vidékeket. Mivel ez a féreg a homokon nem él meg, többen szőlőnemesítéssel próbálták javítani az itteni fajtákat, s Kecskemét környéke “aranyhomokká” változott. A városi szőlők és magántelepítések a jobb megélhetésben reménykedőket a Tisza mellékére vonzották. Felsőalpár, Lakitelek népessége gyors ütemben nőtt. A területtel való jobb összeköttetés igénye az 1890-es években két helyi érdekű vasútvonal létrehozását eredményezte. Előbb Kecskemétről a Tisza partjáig, majd Szolnokról Kiskunfélegyházáig épült vasút.

1927-ben Horthy Miklós jelenlétében adták át a tiszaugi hidat, a híd mellett hajóállomás létesült. Lakitelek közlekedési csomópont lett. Mindezek további népességnövekedést eredményeztek. Egyre több iparost vonzott a falu. 1927-ben megépült a római katolikus, 1929-ben a református templom, sőt szálloda is létesült a vasútállomás mellett.
A népesség száma meghaladta a 3000 főt. Az itt élőknek komoly időveszteséget és terhet jelentett hivatalos ügyeik kecskeméti intézése. Kérelmükre – a pénzszűke miatt csak kivételesen – engedélyezte a városi tanács közigazgatási kirendeltség létesítését 1931-ben. A határrész fontosságát jelzi, hogy csendőrőrs, körzeti orvos, két bába, gyógyszertár és postahivatal is a helybéliek rendelkezésére állt. Iskola 1860 táján létesült Felsőalpáron, ez volt a “sárga iskola”. Klébelsberg Kunó minisztersége idején már hat helyen tanították az elemi ismeretekre a gyermekeket legendás hírű pedagógusok.

Szerencsére a 2. világháború pusztítása kevés kárt tett Lakiteleken, a környező településekről többen találtak itt menedéket a dúló, fosztogató csapatok elől. A háború után itt is megindult a közellátás, megszervezték a település irányítását, új pártok alakultak. A kommunista hatalomátvételt követően több termelőszövetkezet jött létre, de ezekből csak az 1960-ban alakult Szikra Tsz mutatkozott életképesnek. Az állami gazdaságot 1953-ban hozták létre 490 kh területen
A község lakóinak többsége a mezőgazdaságból élt. Ipart Lakitelekre nem telepítettek, csupán a tsz melléküzemágaként működött téglagyár, gumiüzem. Később a BRG kecskeméti üzemegysége létesített magnetofon mechanikákat összeszerelő részleget a tanácsháza mögötti területen.

Lakitelek igazi vonzerejét természeti szépségei adják. A Holt-Tisza mentén a Tőserdő területe a Kiskunsági Nemzeti Park része, a termálvizes strand sok üdülőt vonz a nyári időszakban. Az 1970-es években kezdődött meg az üdülőterület fejlesztése, húsz év alatt közel annyi nyaralót építettek ide, mint amennyi a falu házainak száma.

Településünk országos hírnévre 1987-ben tett szert, amikor rendszerváltoztatást sürgetve 150 értelmiségi tartott tanácskozást Lezsák Sándor portáján A magyarság esélyei címmel. Később itt alakult meg a Magyar Demokrata Fórum, az első szabad választások győztes politikai ereje.

Nevezetessége:

Pulai Sándor gyűjteményes kiállítás: Pulai Sándor évtizedek óta járja az országot és Erdélyt, benéz a pincék, padlások mélyére, használati tárgyak, újságok, könyvek, sőt fegyverek és minden egyéb régiség után kutatva.
Régi álma vált valóra azáltal, hogy a falunak ajándékozott értékes néprajzi és történeti jellegű gyűjteménye állandó helyet kapott a Lévai-iskolában.
A kiállítást 2008. május 31-én nyitottuk meg. Ekkor írta alá az ajándékozási szerződést Sanyi bácsi és Varga Sándor polgármester, illetve tanúként Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke és Dr. Orbán Csaba jegyző.
Lezsák Sándor nyitóbeszédében nemcsak a gyűjtő érdemeit méltatta, de kifejezte abbéli reményét is, hogy lesz Lakiteleken helytörténeti múzeum…
Biztatta a helyieket arra, hogy értékes régiségeiket ne hagyják elkallódni, ajánlják fel ők is településünknek, adják jó kezekbe. Jó példával elől járva 3 dokumentumot hozott magával és adott át a gyűjtemény kezelőinek:
Távirat – a feladás helye: Budapest, címzett Dr Kiss Albert Kassa, a feladás ideje: 1914. május 11., szövege: Rendben van. (Hogy mire vonatkozik? Lehet találgatni, fantázia kérdése csupán!)
Köszönetnyilvánító kártya a Muraközy Juliska temetésén résztvevőknek. 1914.06.10.
Beadási könyv 1951/52.
Azóta Balogh Antaltól is kaptunk néhány tárgyat: tejesköcsögöket, holdmérleget és egy meteorológiai eszközt, termohigrográfot. Bányai Antal segítségével tudtuk meg, hogy ez utóbbi mire is való. A műszer száraz-nedves hőmérsékletíró, mutatott értékei alapján – táblázatból – kikeresve tudták meg a későtavaszi és koraőszi fagyok bekövetkezését és mértékét.
Aki eljön és megnézi a Pulai-gyűjteményt, hallgathat gramofonon régi lemezeket, láthat a helyiség egyik részében cséphadarót, fonókereket, mángorlókat, sulykolókat, marokszedőt, a kenyérsütés kellékeit, vászonfazekat, butéliákat, stb. A helyiség másik részében kőbaltadarabot, dárdahegyet, honfoglalás kori tőrt, elöltöltős pisztolyt, kitüntetéseket, címeres gombokat, 1848-as kardot, Muraközi-kardot 1917-ből, török handzsárt, obsitot, régi újságokat, könyveket, pénzérméket, festményeket, stb.

Közérdekű adatok:

Polgármesteri Hivatal:

Cím: 6065 Lakitelek, Széchenyi krt. 48.
Telefon: +36/76 449-011
Fax:      +36/76 449-055

Forrás: www.lakitelek.hu

Vélemény, hozzászólás?