Tuzsér

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Felső-Tisza

Településleírása:

Tuzsér község Magyarország Alföldjén, a Nyírségben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén található. A község szomszédos falvai északon Tiszabezdéd, délen Komoró, keleten Mándok, nyugaton pedig a Tisza folyó és a folyó túlsó partján fekvő Zemplénagárd. A fővárostól 365 km, a megyeszékhelytől, Nyíregyházától 65 km, az ország keleti kapujától, Záhonytól ill. a magyar-ukrán határtól mindössze 10 km választja el. Hazánk jelenlegi határainak kialakulása következtében közvetlen határ menti településsé vált a község. A fővárossal és az ország többi részével a 4-es főút és a vasútvonal köti össze a falut. A Budapesttől Záhonyig húzódó közlekedési főútvonalba Tuzsér is beletartozik. A Tiszán működő komp biztosítja a kapcsolatot Bodrogközzel. Határa szabálytalan formát követ, főleg déli irányban hosszan elnyúlik. Déli részén helyezkedik el az Újfalu, keleti részén, Tuzsér és Mándok között pedig a Kálonga-tanya, mely szintén a községhez tartozik. A község fő utcája a Kossuth út, melyen még sok népi lakóház található. Van két orvosi és fogorvosi rendelője, gyógyszertára, faluháza, három óvodája, könyvtára és három iskolaépülete. Itt található a Tiszántúl egyetlen barokk műemlék kastélya: a volt Lónyay-kastély. Református templomai is barokk eredetű, műemlék jellegű.
Lakóinak száma 3370, közülük 2000 ember még ma is foglalkozik gazdálkodással. 1100 hektár földjéből 300 hektár gyümölcsös, főként alma – mely vidékünket világhírűvé tette -, kisebb területen szőlő. A többi terület szántó, erdő ill. gyep.
A lakosságnak munkalehetőséget kínál a község külterületén lévõ ipari üzemek sora: ERDÉRT Tuzsér, TÉKISZ RT, TAURUS Gumiipari Vállalat, MÁV RT személyi és áruforgalmi egységei.

A község neve levéltári adatok szerint 1212-ben tűnik fel először a Hazai Okmánytárban Tuzer formájában, majd egy 1270-es adat az Árpád házi Új Okmánytárban Tuser néven említi. A Zichy Okmánytár 1345-ben Geustusera, 1387-ben Kystuser és Ranoldtusere, 1437-ben Gewthwser neveket használja. 1438-ban az Ibrányi család levéltárában már a mai néven szerepel. A későbbiekben Thewsyr, Thewsver, Thuzer és Thwseer nevek is előfordulnak. A név eredetére eddig nincs hiteles magyarázat, csupán feltételezésekre, hagyományokra tudunk támaszkodni. Mező András és Németh Péter a következő feltevéseket állapítják meg: „A Tuzsér névre nem találunk magyarázatot. Esetleg szláv személynévi eredetre gondolhatunk. Vö: Cseh Touzil, Trzil, Tuzil szn (Benes i.m. 272). A XIV. sz.-ban feltűnő Geustusere, Gewsthwser, majd íráshibával Gewsthusthwsyr névalakok előtagjának olvasata talán Gyõus –Gyõü személynévvel, illetőleg ennek – s képzős változatával lehet azonos. A település osztódásával keletkezett a Renold-, Ranold- előtaggal megkülönböztetett név is, amely egykori birtokosáról való. A Renold név a német Reinhold átvétele.”
Kiss Lajos foglalkozik a Tuzsér név eredetével: „Tuzsér: Bizonytalan eredetű. Talán kapcsolatba hozható a személynévként is használatos magyar réginyelvi tőzsér’ (marhakereskedő) főnévvel.” 1 Kevésbé valószínű az a feltevés, hogy szláv személynév rejlik benne. Vö: cseh Touzil csn, Trzil csn, Tuzil csn.” Kiss Lajos említ még magyarázatot a Tuzsér név eredetét illetőleg. Ezt a magyarázatot azonban csak a hagyomány õrizte, hiteles alapja nincs. E hagyomány szerint a tatárjárás során Kálonga (egy 1345-ös oklevél tanúsága szerint Mándokkal határos település volt, Tuzsér akkor még lakatlan területe határában) lakói a mai falunk erdővel benőtt területére menekültek. Az erdőséget sűrűn átszőtték a Tiszából kiinduló erek, s a menekülők ezt látva – a hely nevét nem tudván – így kiáltottak fel: „Innen is ér, túl is ér, ha belemegyünk nyakig ér, legyen a neve Tuzsér!” Van olyan feltételezés is, mely szerint a Tuzsér név szláv eredetre utal. A szláv Thusir szó jelentése: itt van! A tiszai rév lehetett a szláv – magyar nyelvterjedés találkozási pontja. Az erre vándorló, a révátjárót, települést kereső kereskedők érdeklődésükre talán ezt a szláv nyelvű kifejezést kapták válaszként: Thusir, vagyis: itt van! A ma élő tuzséri emberek hagyományában is megmaradt két változat. Az egyik szerint az ősi települést tíz ér szelte át, s a két szó összeolvadásából némi változtatással keletkezett a Tuzsér név. A másik változat: Kálongát és Tuzsért a Tul – ér választotta el egymástól, s a Túl-ér ugyancsak nyelvi úton létrejövő származéka: Tuzsér. A hagyományőrző magyarázatok nem hitelesítik a név jelentését, de igazolják, hogy községünk régen több településrészből állt, s elhelyezkedésük viszonyai kapcsolatban vannak a név kialakulásával.

Írásos dokumentumok, valamint az ásatások során talált bronzkori és honfoglalás kori leletek bizonyítják azt a tényt, hogy községünk területe évezredekkel a település létrejötte előtt is már lakott terület volt. Történeti feljegyzések adnak hírt a hajdani tuzséri földvárról, melynek területén bronzkori leleteket (i.e. 1900-1100) találtak. A népvándorlás korában (isz. 400-800-ig élő népek a nagyobb védelem érdekében földvárakat emeltek lakhelyük köré. A Tisza mentén több ilyen földvár épült, többek között Tuzsér területén is. A földvárak nemcsak a támadó ellenségtől, hanem az árvizektől is megvédték a lakosságot. A tuzséri földvár közvetlenül a Tisza mellett helyezkedett el tégla alakban a Salamon-féle (volt Lónyay) kastély közelében. Területe két holdnyi volt. E vár közelében obsidián – szilánkokat, durva cserépedény töredékeket és három szép bronzkardot találtak. „Három világos zöld patinájú kard. Markolat 3-3- körülfutó léczczel és ezeknek közei különféleképpen díszítve. Penge: liliom levél alakú. Egyik csészés, kettő korongos markolat – fejjel”. A kardokat a kastélytól pár száz lépésnyire szántás alkalmával találták meg a századforduló idején, melyeket az akkori birtokos, gróf  Forgách Margit Jósa András múzeumának ajándékozott. A tuzséri földvár védelmi funkciója a honfoglalás után is jelentős maradt, hiszen a gyepűvonal egyik vonala a Tiszakönyök mentén haladt. Felső-Szabolcs területén a honfoglaló magyarságnak sok értékes tárgyi emléke maradt meg. A volt kisvárdai járás szinte minden második községe dicsekedhet honfoglalás kori leletekkel, így Tuzsér is. Ennek oka azzal magyarázható, hogy a nemzetségfők földváraik köré telepítették gazdag rokonaikat, bizalmas embereiket, akikre szükség esetén számítani lehetett. Kisvárda, a hajdani Borsova megye központja nemzetségfői szálláshely volt, s környékén számos tarsolylemezes családi, nagycsaládi temetőt találtak Bezdéden, Eperjeskén, Rétközberencsen és Tuzséron. Az egész ország területéről több tarsolylemez is előkerült, s ezek közül egy tuzséri lelet. A tuzséri honfoglalás kori sírokat 1900-ban a Ráday-fél birtokon (özv. Salamon Tivadarné, Forgách Margit birtoka) tárták fel, amikor a területet szőlőtelepítés céljából megforgatták. Az egyik észak-déli irányú homokdombon az un. Boszorkány hegyen találtak egyetlen sorban hat honfoglalás kori sírt, egymástól 1,5-2 m távolságra. A sírokban csak emberi csontok maradványai voltak, pedig őseink halottaik mellé a lovaikat is odatemették. Az ásatásokat Jósa András régész-orvos és Vidovich László főszolgabíró végezte. Az 1. sírban nem találtak leletet, a 2-ban két nyílcsúcsot, a harmadikban érdekes módon a fenőkövön és kován kívül csiholót és két vaskést találtak. Az ősi halotti kultusz értelmében minden halottnak meg kellett adni a szükséges felszerelést, mert hiedelmük szerint annyi lesz neki a másvilágon, amennyit magával visz.  Ha a halott nem kapja meg, amihez joga van, szelleme visszajár és szerencsétlenséget hoz az élőkre. Egy halott mellé azonban sohasem tettek két felszerelést. A 3. sírban talált két csiholó és két kés azzal magyarázható, hogy egy korábban elhunyt hiányos felszerelésének kiegészítőjét – a zaklatástól való félelem miatt- az új halottal küldték utána a másvilágra. A 4. sírban a csontváz kézízülete fölött egy zöld-rozsda csík jelezte, hogy a halott „karperecet” viselt, bár ez csak egy elenyészett papírvékonyságú ezüstpánt – mint a halotti ruha kiegészítője lehetett. A két utolsó sír érintetlen volt. Az 5.-ből hajkarika és vaspántos csontlemez borítással díszített tegez került elő, melyet a fenekén vékony abronccsal erősítettek meg őseink. A tegez szájában négy nyílcsúcs az eredeti helyén volt, kettőt már kihúztak, hogy készenlétben legyen a „veszélyes” úton. A 6. sír a leggazdagabb. A halottat ékes halotti ruhában temették el, ezt jelzi a mellkason lévő hártyavékony ezüst lemezecske. Varkocskarikáját és övfelszerelésének maradványait is megőrizte a sír. A 6. sír értékes lelete az ezüstből való  vörösréz hátlappal erősített sima, dísztelen tarsolylemez, s benne a tarsoly. Csupán a szélein található körben domború fejű szögecskék, illetve középtengelyében alul és felül két-két rozetta. A tarsolyban tűzkövet és egy csontnyelű kis vaskést találtak. A tarsolyt először vékony vaslemezzel borították be, ami megmerevítette a bőrt, megőrizte a gyűrődéstől, s így a borítólapot díszítő ezüstlemez is épségben maradt. A leletek között volt még egy tegez hat nyílással, melyek közül öt hegyes, keskeny, négy élű, míg a hatodiknak a lapja széles, legyezőformájú, éle pedig ívelt. Honfoglalás kori értékes leleteink is a nyíregyházi Jósa András Múzeum tulajdonában vannak, s ezek is bizonyítják, hogy honfoglaló őseink hozzánk érkeztek el először, s a határt alkotó gyepűrendszer fontos alkotója voltunk.

Nevezetessége:

  • Lónyi – kastély

A volt Lónyay-kastély, Tuzsér legértékesebb épülete és látnivalója a község belterületén, a főutcán található: melléképületeivel ma is zárt együttest alkot.
Az utca felől két kisebb, földszintes épület fogja közre azt udvart, amelyet keleten a főépület zár le. Ettől délre a volt konyha és istálló tömbje, vele átellenben, észak felé az egykor a személyzetnek és a vendégeknek szállást adó épületrész helyezkedik el. A főépület keleti homlokzata az egykori angolkertre néz. Az egész ingatlan mai területe a parkkal együtt 8,4 hektár. A főépület eredetileg egy öt szobából és előtérből álló földszintes udvarház volt, amelyet a család hagyománya szerint az ezredet tartó Lónyay Ferenc építtetett a XVIII. század második felében. A szakirodalom azonban Lónyay Jánost tartja a kastély első tulajdonosának. Esetünkben a családnak van igaza: a miniszterelnök édesapja, aki szintén a Menyhért nevet viselte, 1825-ben, Ferenc halála után vette át a tuzséri birtokot. 1870-ig nem nyúltak az épülethez, akkor a késő barokk magot (Ybl Miklós tervei alapján) kétemeletes szárnyépületekkel Lónyay Menyhért pénzügyminiszter nagyobbítja meg, a régi, középső tömböt manzárdtetősre alakítva át. Ekkor készül az erősen kiugrasztott kocsifelhajtó neobarokk toldaléka és az épületet kelet felől körbevevő nyitott terasz. De ekkor pusztítják el a régi épület belső díszítő festését is, csak az ebédlőnek kijelölt nagytermet, az előtte lévő szalont az abból nyíló úgynevezett empire szobát hagyva érintetlenül.

A külső-belső architektúrájában is megváltoztatott főépület 2+2+3+2+2 tengelyosztása mai formájában tehát az Ybl-féle elgondolást mutatja (a földszinti rész 431, az emeleti 301, a két szárny alatti pince 105 négyzetméter alapterületű). A barokk épülethez nyaktaggal csatlakozó két szélső oromfalas szárny a régebbi középső részt valósággal elnyomja, ennek részletképzéseire, finom tér- és tömbtagolásaira csak következtetni lehet. Valamennyi ajtó- és ablakkeretre, párkányra és pilaszterre neobarokk ornamentika került. Ezt az állapotot őrizték meg az 1968-ban befejeződött helyreállításkor is.
A tuzséri uradalom központja volt a kastély, amely a község északi részén, a Tisza-kanyar középpontjában áll, mintegy háromszáz-háromszázötven méter távolságra a védőtöltésétől, mely háromnegyed kör alakban veszi körül. A két háború közötti beosztása az alábbi volt: a földszinten ebédlő, tálaló, mosogató, úriszoba, nagyszalon, kisszalon, két hálószoba, két fürdõszoba, öltöző, könyvtár.
A földszintről a két oldalszárnyban lévő tölgyfa lépcsőkön lehetett felmenni az emeletre, ahol nyolc vendégszobát és egy fürdőszobát alakítottak ki. Az északi szárnyépületben öt szoba, két személyzeti szoba és fürdõszoba kapott helyet.
A déli szárnyban személyzeti helyiségek, ebédlő, konyha, éléskamrák, mosókonyha, kocsiszín, istálló és a kutyaól. Az istálló végében alakították ki a lovász lakását. A nyugati kapuépületek egyikében az inas és a komornyik lakott, a másikban a szobalányok. Innen egy kis út (ma: Lónyay sétány) vezetett a kiskastélyhoz.
Az épületegyüttest tízholdas angolpark vette körül, amelyben két üvegház, teniszpálya is helyet kapott, ez részben a mai futballpálya. Az udvart mindennap napszámos lányok gereblyézték. Olyan nagy virágládák (cserepek) sorakoztak a parkban, hogy tavasszal és ősszel ökrökkel húzatták ki és vissza azokat. A mai kultúrház végében állt a jégverem. Azt télen a Tiszáról meghordták jéggel (egy sor jég, arra törek és só, majd megint jég), innen hordta az egész falu nyáron hűteni.

Háborús kárt nem szenvedett a kastély, 1945-tõl a Földalap nevén volt, de 1946 szeptemberétől a Földműves Szövetkezet (FMSZ) bérelte. 1947-ben Ambrózyné kérte vissza húsz hold gyümölcsössel, hivatkozva családja politikai tevékenységére, Miklós fia halálára, menye Gestapo-fogságára, lánya, Margit ellenálló voltára, s arra, hogy ellene is körözést adtak ki. 1950-ben évi házadója 1447 forint volt (87 forint havonta). Kezdetben az épületekben kaptak helyet a demokratikus pártok, 1949-tõl MDP-iroda, hitelszövetkezet, általános iskola, borbélyműhely és magánlakások is. 1950-ben az akkor alakult községi Ingatlankezelő Vállalat akarta birtokba venni, de bejelentette igényét a Vörös Csillag Tsz is.
A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja helyzetjelentése szerint a főépület rendkívül elhanyagolt állapotban van, vakolata hullik, az ereszcsatornák tönkrementek, a falképeket összeszögezték, a központi fűtést kiszerelték. A tárcaközi bizottság a Jogászszövetségnek juttatta szakszervezeti üdülőnek, de azok nem vették birtokba ” áll a Megyei Földhivatal jelentésében. 1950-ben az Országos Építészeti Tanács műemlékké nyilvánította. A kastély nagytermének boltozatán Wurzinger Mihály eperjesi születésű, Kassán működő festő szignált munkája látható. Az Olümposzt jelenítette meg, ennek egy sarkában, puttókkal kísérve az építész ül, kezében tartva művének alaprajzát. Vele szemben a mecénás, Lónyay Ferenc, testőri díszben, a kezében tartott képen a kastély kerti homlokzata és parkja látható. Az 1797-ben készült falkép motívumrendszere ( a megrendelő és a kivitelező-tervező együtt )ritkaságnak számít a hazai emlékanyagban. A terem oldalfalait festett oszlopok tagolják. A nagyteremből jobbra nyíló szoba mennyezetfreskója a négy világrész (Európa, Ázsia, Afrika és Amerika) allegorikus megjelenítése volt, szintén a kassai mester munkája lehet. Az úgynevezett empire-terem képei az 1820-as években keletkezhettek. Ez utóbbinak csak töredékei láthatók mára. Ez a terem az előtérből jobbra nyílik. 1944-ben a kastély egyik helyiségét, az úgynevezett köves termet a később Kossuth-díjat kapott Szentiványi Lajos és Farkas János festőművésszel átfestették, erről Lónyay Pálma egy fénykép hátlapjára írott feljegyzése tanúskodik. Ám a termet nem tudjuk azonosítani, a képek pedig ma már nem láthatók. 1945 után a nagyterem súlyosan beázott, s ennek következtében a boltozati képek erősen megsérültek. A helyreállítást megnehezítette, hogy ismeretlen időben barbár kezek átfestették azokat, s ennek a leoldása rendkívüli nehézségeket okozott. Az eredeti állapot visszaállítása Németh Gábor és Harb József restaurátor munkája volt. Az 1990-es tűzvész után ismét restaurálni kellett a képeket, ezt a feladatot Seres László és munkatársai végezték el.

Eredetileg a nagyterem oldalfalait is kifestették, erre a miniszterelnök emlékezett vissza halála előtt. Tuzséron a terem egyik falán Lónyay Ferenc mint ezredes volt lerajzolva, amint ezredét generálisának bemutatja. Egy csomó púderes hajú, copfos német volt mellette, mint néző. A fal ezen oldalán, minthogy a termet ebédlőnek használták, kredenc állt. Mily nagy volt anyám csodálkozása, midőn ebédhez jövet látta, hogy én és Albert testvérem János nagybátyám vezetése alatt villákkal fölfegyverkezve kiszurkáltuk a németek szemét, kiabálván: huncut a német.
1827 táján volt ez, azon korszakban, midőn az ifjúság hazafias érzésektől fölhevülve, a németek ellen oly gyűlöletet táplált, hogy pár főiskolán a frakkokat a piacra kidobálták, elégették és megfogadták, hogy soha ilyen öltönyt magokra nem vesznek, hanem szűk magyar nadrágban és csizmában fognak járni.
A kastélyt ekkor nagyméretű park vette körül. A Tisza-partig nyúló kertet a XIX. században a folyó állandóan szaggatta, a visszaemlékezés szerint a kerten keresztül menő kocsiutat (egészen elsöpörte), a kertben álló Kápolna-dombot (a középkori templom helyét) elmosta. A kastély urai itt alakították ki családi sírkertjüket. A kis temető két részből áll, egyikében Odescalchi Miklós, Tietgens Virginia és leányuk, Margit (Baby) sírja látható, míg a másikban Lónyay Pálma, Odescalchi Zárd és Forgách Margit koporsóit rejti a föld.
1945-ben a Földműves Szövetkezet vezetői a kastélykert fáinak nagy részét kitermeltették abból a célból, hogy a fa árával a szövetkezet deficites helyzetén javítsanak. Záhonyba, a fűrésztelepre szállították, felvágatták deszkának. Mire a munkálatok befejeződtek, kiderült, hogy az egész akció deficittel zárult, mert a faanyag nagyobbik fele “eltűnt”. Egy VIII. hó 25-én kelt jelentés szerint a fa egy részét Korjürek Péter, a kisvárdai és a tiszai járás előadója Zsurkon foglalta le. A megkopaszított parkban ekkor létesítették a futballpályát. A napjainkra húsz holdról két hektárra zsugorodott díszkert egykori hangulatát a százötven éves vagy ennél idősebb kocsányos tölgyek, feketefenyők, ezüsthársak, juharfélék “a hegyi, mezei és ezüstjuhar” idézik. De találunk itt hatalmasra nőtt platánt, szivarfát, vadgesztenyét és különböző kőrisfákat is.

  • Milleniumi emlékmű

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  • Tuzséri Református templom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közérdekő adatok:

Polgármesteri Hivatal

Cím: 4623 Tuzsér Kossuth út 70.

Telefon: 06-45-441-001

E-mail: tuzserph@zahonynet.hu, tuzser@tuzser.hu

Forrás: www.tuzser.hu

Vélemény, hozzászólás?