Tiszaszentmárton

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Felső – Tisza

Település leírása:

Községünk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legészakibb szegletében közvetlen az ukrán határ szomszédságában található. Az országhatár a mindenkori Tisza folyó közepe. Lakónépességünk alig több, mint 1200 fő, melyből közel 40% a cigány kisebbséghez tartozik.  Az önkormányzat 1973-tól 1991-ig Záhony város társközsége volt, 1991-től az önállóság útjára lépett. Önállóan működtetünk általános iskolát 8 tanulócsoporttal, napközi otthonos óvodát 2 csoporttal, egészségügyi ellátás háziorvossal és védőnővel, akik a szomszéd település Zsurk lakosságát is ellátják. Az önálló polgármesteri hivatal sokat segít a községben élő  emberek ügyes-bajos dolgaik intézésében. Az infrastrukturális ellátás a szennyvízhálózat kivételével biztosított. Reményeink szerint az előttünk álló képviselői ciklusban  ez is elérhetővé válik. A lakosság foglalkoztatásában jelentős szerepet játszik  Záhony MÁV, valamint a környező kisebb vállalkozások. A megélhetési forrásokat igyekszik kielégíteni a mezőgazdaságból származó jövedelem, mely az elaprózott parcellákon nem igazán gazdaságos. Kultúrában meghatározó az almatermesztés, kisebb mértékben van jelen a kukorica, és a kalászos. Található a településünkön egy konzervüzem, mely a valamikori mezőgazdasági szövetkezet hagyatéka. Működtetése jelenleg kérdéses. Több olyan földterülettel rendelkezünk, amelyhez könnyedén kiépíthető normál és széles nyomtávú vasúti csatlakozás, vagyis itt bonyolódik árumozgás Ukrajna (Bátyú) és Eperjeske rendező pályaudvar között a település határában. A községünk közelében halad el majd a megépítendő 2 X 2 sávon M 300-as gyorsforgalmi autóút. A kulturális értékeinket igyekszünk a helyi társadalmi és civilszervezeteink, közreműködésével megőrizni. Büszkék vagyunk a gótikus stílusban épült műemlék református templomunkra, a szabadidő központunkra, a névadónk Szent Márton valamint Balassi Bálint szobrára, aki a település úrnőjének, Losonczy Annának (Júlia) hódolt.

Tiszaszentmárton igen korai település. A pápai tizedjegyzékekben, 1067-ben említik először Santus Martinus néven. Itt említik először István nevű papját is. 1382-ben a Losonczyak voltak itt a birtokosok, akik a XIV. szd-ban tűntek fel és a XV. szd-ban emelkednek fel. Kastélyuk a településen volt, mely elomlott az idők folyamán. Helye ma régészeti szempontból védett terület. A XV. szd-ban épült a mai református templom, mely eredetileg keleti fekvésű csúcsíves, ablakos, gótikus szentségházas templom. Ma a település kiemelkedő jelentőségű műemléke. Losonczy István temesvári hős lányához, Losonczy Annához írta Balassi Bálint a kor magyar irodalmának költője legszebb szerelmes verseit (Júliához). Losonczy Anna házassága (1590) révén került a kastély a Forgách család kezére, akik 1939-ig voltak a környék birtokosai. 1900-ban (Magyarország vármegyéi és városai könyvében dr. Borovszky Samu) a településnek 141 háza és 866 lakosa volt. A tanácsrendszer idején 1200-1260 lakosa volt. Mindig is dolgos, szorgos, kétkezi parasztemberek lakták e községet, akik főként állattenyésztésből és földművelésből éltek. A Tisza folyó közelsége vonzotta a halászokat, akik szívesen telepedtek meg a ma is Tósornak nevezett terület mentén. A XX. szd-ban bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások hatására megindult a szövetkezetek megalakítása, később az iparosodás megjelenése, mely meghatározó szerepet játszott, abban hogy ma is él a település.

Nevezetessége:

Református templom – Műemlék, a XVI. században épült, gótikus stílusban. Az 1800-as években bővítették, ekkor épült tornya is.

Közérdekű adatok:

Polgármesteri Hivatal

Cím: 4628 Tiszaszentmárton, Damjanich u. 30.

Telefon: 06-45/ 433-110

E-mail: tiszaszentmarton@zhnet.hu

Forrás: www.tiszaszentmarton.hu

Vélemény, hozzászólás?