Tiszanagyfalu

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Felső – Tisza

Település leírása:

Tiszanagyfalu a Nyíri-Mezőségben fekszik.A Nyíri-Mezőség a Nyírségtől nyugatra eső terület, mely a Hajdúhát északi részére és a Tisza-mente egy kisebb szakaszára terjed ki. Az itt megtelepült hat helység -Tiszadada, Tiszadob, Tiszaeszlár, Tiszalök, Tiszavasvári és Tiszanagyfalu – néprajzát tekintve (is) elüt a szomszédos területektől. Jellemzőjük a majd mindenütt kialakult kétbeltelkesség. A halmazos településmagban épültek a lakóházak, a tölcsérszerűen kiszélesedő utcák sugárirányban indultak a település szélei felé. A falumagot védően fogta körül az ólaskertek övezete. Ott csak istállók épülhettek és a takarmányt raktározhatták, állandó kintlakást nem engedélyeztek az elöljárók. Az ólaskertek beépülése a XIX. sz. közepe után indult meg, amikor oda is építettek állandó lakóépületeket.
E terület sok rokon vonást mutat a Tisza túloldalán elterülő Taktaközzel, s kapcsolatai is inkább Tokajjal és a többi hegyaljai településsel fejlődtek ki.

A honfoglaló magyarok, szláv fejedelmeket találtak ezen a területen. A régészeti kutatások szerint még messzebbre nyúlik vissza a térség múltja. Ezen a tájon 7 ezer évvel ezelőtt az újkőkori ember már letelepedett. A település neve a XIII. századtól fordul elő az írásos emlékeinkben. A XIII. század közepén Magna Villa és a Szabolcsi várispánság birtoka. A tatárjáráskor, 1241-ben teljesen megsemmisült, még 1245-ben is néptelen, puszta terület volt az egri káptalan misét szolgáltató papjai birtokolták. Ebben az időben kapta meg a királyi adományként a GUT-KELED nemzetség. Az 1332. évi pápai tized-lajstromban Nagyfalu néven szerepelt, volt temploma és papja. 1459-ben egyházas Nagyfalu néven említik.
A falu a XIV. és XV. században többször cserélt gazdát. A Szabolcs Vármegyéről szóló 1896-os jubileumi kiadásban olvashatjuk, hogy a leleszi országos levéltár adatai szerint 1353-ban a Báthory, 1426-ban a Baktay, 1444-ben Rohody, 1451-ben a Bogdányi, 1452-ben a Tuzséry család birtokában volt. 1463-ban a Csiry Pál Szabolcs Vármegye akkori alispánja a falu hűbérura. A gyakori birtokcserére magyarázatot adhat, hogy ebben az időben vívta harcát a Garay-Cillei liga a Hunyadiak ellen. Mivel a pártállás akkoriban igen sűrűn váltakozott a kisebb birtokosok között valószínű, hogy egy-egy szolgálatért kapják birtokul a falut az akkori tulajdonosok. A XVI. században a Habsburg-török háború idejét is többször végigpusztították Rakamazzal és Tokajjal együtt. Hasszán temesvári pasa elől a falu életben maradt jobbágyai a Tisza mocsaraiba menekültek. A Tokaj felé igyekvő erdélyi hadak, az Erdély kifosztására vonuló német csapatok lehetetlenné tették a falu újjáépítését. Elnéptelenedését a Tisza gyakori kiöntései is elősegítették. A nádas, mocsaras terület legfeljebb nemesi vadászterület lehetett ebben az időben. Ez a név, a környező falvakhoz viszonyított egykori méretét fejezi ki; nagyobb falu volt a szomszédainál a Tisza mentén. Katolikus templomáról és plébániájáról a későbbi időkben nem történt feljegyzés, a reformátusok vették birtokukba. A XV. Században a falu egy részét a Téthy és a Jékely családok bírták, de az egykori monostori földesúri jog még a század második felében is fennállt. Az 1500-as évek elején 300-350 lakosa van. A XVI. Század közepén Téthy György a fő tulajdonosa, de voltak más birtokosai is. A század második felében hol Nagyfalu, hol Újfalu néven tartották nyilván, és a Téthy, valamint a velük rokon Csornaköziek tulajdonát képezte. Vannak dokumentumok, amelyek Apátszeg néven emlegetik a települést. Az Apátszeg név két része közül az egyik a település korára, a másik a birtokosára utal: egyházi tulajdonosa volt. A -szeg szónak itt bizonyára a vízbe nyúló földnyelv, félsziget jelentése volt. Ez nagyon is elképzelhető a régi Tisza menti települések hagyományos formáját nézve: a folyó kanyarulatában, mint három oldalról védőburokban helyezkedik el a falu, a kijárás az árvizek idején is ármentesen maradó úton történt, amely a folyókanyarulat túlfejlődésével még szűkebbé vált. A természetes védelem adva volt, de a természetes árvízi pusztítás lehetősége is. A fellelhető írásokból az tűnik ki, hogy Nagyfalu és Újfalu történelme, története összefonódott, de mégis külön szálon önállóan fejlődött, tehát két különböző településről van szó. A XVII. Században teljes területe a Csornaköziek kezébe került. A török hódoltság alatt a falu sokat szenvedett. 1683-ban Thököly Imre hívének, Hatházi Gergely kapitánynak ajándékozta. Egy ízben Tokaj labanc várura templomostól, házaival, lakosaival együtt elpusztította a települést és 1761-ig, más adatok szerint 1791-ig volt lakatlan puszta. Az első dátum tűnik hitelesebbnek, mivel a tolcsvai Bónis familia már 1785-ben birtokába vette. Tehát a betelepülés is korábban zajlott le. A II. József által elrendelt népszámlálás adatai már Bónis László nagybirtokos tulajdonaként említi Nagyfalut 596 lakossal. A XIX. Század elején újabb középbirtokosok neveivel találkozunk, a falu határának 75%-át négy család birtokolja. Bekény, Csoma, Miklós és Farkas. A kiegyezés után Nagyfalunak ezer holdon felüli birtokosa kettő van, Farkas Géza és Feldheim Emánuel.
A közigazgatási besorolás alakulása:
1860: Szabolcs vármegye, Dadai járás /Nagyfalu/
1870: Szabolcs vármegye, Dadai közép járás
1876: Szabolcs vármegye, Dadai felső járás
A XX. sz. elején lett nagyközség, 1908-tól Tiszanagyfalu.
A község határában fekszik Virányos puszta, ahol özv. Miklós Lászlónénak nagyobb birtoka és úrilakja van, a Miklós kúria, melyet Miklós Ferenc az 1840-es években építtetett, klasszicista stílusban.

Nevezetessége:

Református temploma – 1789-ben épült.

Közérdekű adatok:

Polgármesteri Hivatala

Cím: 4463 Tiszanagyfalu, Kossuth L. út 43.

Telefon: (42) 570-019,

Fax: (42) 371-215

E-mail: polgarmesterihivatal@gmail.com

Forrás: Wikipédia

Vélemény, hozzászólás?