Tarpa

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Felső – Tisza

Település leírása:

Tarpa nagyközség a mai Magyarország keleti országhatárának közelében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén található, a Beregi-Tiszahát délkeleti végén. Neve lehet szláv eredetű, vagy a régi magyar Terpe (törpe) személynévből ered. Első említése 1299-ből, egy idevaló nemes levelében. Az 1333. évi pápai tizedek rovatában Torpának nevezték. Írásos említései Tarpának “Turpa”, illetve “Thorpa” néven legkorábban 1299-ben, majd 1321-ben kelt oklevelekben találhatók. Győrffy György által készített térképen Tarpa Bereg vármegye területén, mint pápai tized lajstromban szereplő plébániás hely szerepel. Helyi jelentőségű közút haladt át rajta, mely a Tiszán található naményi révet kötötte össze a Borsova torkolatánál épült Vári várával.
A határában talált számos őskori sírhalom igazolja, hogy már a történelmet megelőző korban tanyáztak itt emberek.
A XII. században Tarpát a templomosok, az un. “Vörös barátok” birtokolták. Tarpát a szóhagyomány szerint a templomos “Vörös barátok” utána a Szent János-lovagok váltottak fel.
1307-ben Károly Róbert a Báthori-család őseinek adományozta, s Tarpa ezen uradalom részét képezvén sajátos helyzetbe került: bár túl a Tiszán, beregi területen fekszik, mégis az ecsedi uradalom része, így tartozéka Szatmár vármegyének. Tarpát ez a különleges helyzete – miszerint csupa beregi falu veszi körül, mégis egy Bereg vármegyei hatóság sem léphette át egy Szatmár vármegyéhez tartozó település határát, menedékvárossá tette: ide menekültek a katonaság elől bujkáló beregi legények és földesurak elől szökdöső jobbágyok. Tarpa, azonban nem tartozott folyamatosan az ecsedi irodalomhoz, és a Báthoriak birtoklása sem folyamatos Tarpán.
Tarpát aztán Zsigmond király 1395-ben a Pethő és a Kun nemzetségnek adományozta. 1417-ig kisnemesi családok is bírtak itt jószágot, 1437-ben Báthori János és fiai részt szereztek belőle. A XIV. század közepe táján, az Anjou-királyok korában Beregszásszal és Munkáccsal együtt virágzásnak indult a település, de Márok és Tarpa urai közt a határvillongások még sokáig tartottak. Tarpa egy része 1567-ig a Várdai-uradalomhoz tartozott.
1597-ben például, mint a munkácsi domínium kászonyi-vári districtusához tartozó Bereg vármegyei községként dézsmálták meg. A XVI-XVII. században, mivel az Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság határán feküdt, a török hódító hadjáratok elkerülték. A XVII. században a település fele a mindenkori erdélyi fejedelemé volt, a másik felét Dessewffy, Károlyi, Sennyey családok birtokolták. Bethlen Gábor 1626-ban azzal a szabadalommal ruházta fel a tarpaiakat, hogy kereskedéseik alkalmával vámmentesen utazhassanak országszerte. 1648-ban Tarpa még földesúri hatalom alatt álló jobbágyfalu, de négy mezővároshoz illő kiváltsága van: 1., mentes vám- és harmincad fizetésétől, 2., lakói szabadon költözködhetnek, 3., vérség szerint való öröklés, 4., tanács (és nem földesúr) dönt a peres ügyekben. Bethlen Gábor halála után Bethlen István, majd I. Rákóczi György lett Tarpa földesura. Az 1648. évben 91 telken 86 háznép lakott, melyből 24 marhás jobbágy, 10 gyalogszeres- jobbágy, 12 özvegyasszony, illetve zsellér és, 40 officilátus (paraszti szolgálatra nem kötelezhető személy). Az officilátusok közé tartozott többek között 12 zsindelyhasító, és 17 Ecseden katonai szolgálatot teljesítő családfő. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a tarpaiak túlnyomó része valamilyen módon mentesült a jobbágyi teherviselés alól.
Jogállását tekintve Tarpa 1665-ig falu (possessio), 1664-ben válik mezővárossá, mikor Lipót királytól jogot, s kiváltságot nyer évi három Országos vásár tartására, s keddenként szabad heti vásárt tarthat.
A reformáció hamar meggyökeresedett Tarpán, s az eredetileg római katolikus templomot az Új hitközség elfoglalta. 1662-ben még sikerrel járt Báthory Zsófiának ellenreformációs kísérlete, de az 1681-es soproni országgyűlés a templomot, az iskolát és a papi javadalmat visszaadta a református egyháznak.
A XVI. század végétől 1848-ig a gróf Károlyi család volt a földbirtokosa. 1609-ben Báthori Gábor a falut fele-felerészben Csomaközi Andrásnak és Nagylucsei Dóczi Andrásnak adta. 1626-ban Bethlen Gábortól (mivel a Báthori-rész az erdélyi fejedelemé volt), az ecsedi várhoz, illetőleg a Károlyi család birtokához tartozó tarpai kereskedők az egész országra kiterjedő vámmentességet kaptak.
1648-ban a település I. Rákóczi György fejedelmet illető felében 86 háznép élt, egyrészről jómódú igás, telkes jobbágy, másrészről az ecsedi várban szolgáló gyalogos és lovas, valamint kézműves családok. A szabadok már hajdúszabadsággal élő földesúri katonák voltak. Az 1662. évi Szatmár vármegyei tiszti vizsgálat szerint Rákóczi György halála után a szatmári vár kegyetlenkedő német őrsége Tarpát is megsarcolta és feldúlta. 1665-ben Lipót király jogot és kiváltságot adott Tarpának, hogy évente háromszor, Szent Vida, Imre herceg és Luca napjain országos vásárokat tartson. Akkor már Bereg vármegye hatósága alá, de az ecsedi várhoz tartozott, mert Báthori Zsófiának 1664-ben a mezőváros másik felét is sikerült az ecsedi uradalomhoz csatolnia.
1705-ben II. Rákóczi Ferenc a tarpaiak hazaszeretetéért köszönetképpen a községet a hajdúvárosok sorába emelte. 1708. augusztus 25-én az egri táborból írt kiváltságlevelében külön kiemelte: a tarpaiak elsők voltak, akik a szabadságharc elején fegyvert fogtak és hozzá csatlakoztak, ezért felmentette őket minden jobbágyi szolgálat és a földesurat illető terménytized megfizetése alól; a kereskedésre, a fuvarozásra vámmentességet adott, de megszabta, hogy a jövedelmet városi közcélra fordítsák. Fölmentette őket minden jobbágyi szolgálattól, önálló bíráskodási, vásárés pallosjogot adott a városnak, meghagyta, hogy a városi kapitányságot az Esze család fiai örökösen gyakorolják. A várost árokkal és palánkkal erősítsék meg és a 17 évnél idősebb ifjak fegyveres kiképzésben részesüljenek Munkácson. (E kettős árkú erődítés a palánkfal nyomaival egy helybeli birtokos területén a XVIII. sz. folyamán még állott). Legyen saját bírósági hatáskörük: peres ügyeikben a saját választott bíráik ítéljenek, bűnvádi esetekben pallosjoggal bírjanak, de föllebbezésnél a munkácsi várkapitányság, majd harmadfokon maga a fejedelem döntsön. Megengedte, hogy közigazgatási ügyekben is csupán a munkácsi kapitánytól függjenek. Az okmány 10. pontjában olvasható, hogy e kiváltságok megadására leginkább Esze Tamás, kedvelt jeles ezredese iránti kegyelete ösztönözte, akit 1708. májusban a nyitrai mezőn egy tábori istentiszteletnél a harcosok közt támadt verekedésben véletlenül megöltek. Esze Tamás Tarpán lakó családját felruházta azzal a joggal, hogy a városi kapitányságot a család fennállásáig annak férfitagjai örökösen viseljék. Kötelességül rendelte a fegyverviselésre alkalmas lakosoknak, hogy két hónapig az önköltségükön szolgáljanak, valamint a hajdúközség békéje és biztonsága érdekében vegyék körül a várost árkokkal és palánkkal.
Az 1708. szeptember 8-án kelt és függő pecséttel ellátott kiváltságlevélben Tarpát Rákóczi fejedelem a szabadalmas hajdúvárosok sorában megerősítette és megengedte, hogy az addigi helyett új pecsétje legyen. 1711-ben, a szabadságharc végével, illetve a szatmári békével Tarpa minden kiváltságát elveszítette, a lakosság ismét a jobbágyság terhét nyögte.
Nagyon érdekes Szatmár vármegye 1782–85 közötti katonai leírása a mezővárosról: „Az itt folyó Tisza 150–180 lépés széles, közepes vízállásnál 8–10 öl mély, egészen magas és meredek partú, agyagos, néhol homokos medrű volt. Sehol sem lehetett rajta átkelni, amikor tavaszonként kiöntött, néhány mérföldre mindent elárasztott és megszakította a falvak kapcsolatait. A magastörzsű, némi bozóttal vegyes erdőt mocsarak szelték át. A Tisza árvize után a réteken állóvizek maradtak vissza. Az egész környéket a tarpai hegy uralta.”
Tarpán mindössze egy szilárd, kőből épült templomot jegyeztek föl. (Egyes adatközlők szerint “Tarpa vára“, a II. Rákóczi Ferenc által felépíteni rendelt palánkfalú erődítés, amelyet a helybéli nemesek bírtak, még állt a XVIII. században, az említett katonai adatfelmérésben mégsem szerepel, tehát 1785-re már elpusztulhatott.). Fényes Elek a Geographiai szótárában az alábbiakat közölte róla: „magyar mezőváros Bereg vármegyében, a Tiszához negyedmérföldnyire, 2263 lakója van. Határa részint agyagos, részint fekete föld, sem sok szárazságot, sem sok esőt nem kíván, s csak mérsékletes időben alkalmas a termésre. Kaszálói jó szénát teremnek, a Tisza mentiben szép gyümölcsösöket. A város tulajdona a Nagy-Erdő, amelyben van egy köves hegy, szőlővesszőkkel s cseresznyefákkal beültetve, s tövében folyik a Borsavából kiszakadt Szipa vize. Az uraságé a Téb és a Kőrös nevű erdő, földesura gróf Károlyi.”
Ettől fogva szerződéses helyként 1848-ig a Károlyiak birtokához tartozott. A város az 1832–1836 évi országgyűlés óta törvényesen Bereghez csatoltatott, cserébe adván Szatmár vármegyének (Nagy)Dobos falut. 1870-ben 532 lakóházat és 2870 lakost számoltak össze. Szatmár vármegye monográfiájában Mezőtarpa néven, mint a Tisza jobb partján fekvő régi magyar mezőváros szerepelt 424 házzal, 2646 lakossal és 8171 holdnyi sík, termékeny határral, aminek birtokosai: gróf Károlyi Sándor, Belényesy Ferenc, a Bede, Debreczeni, Esze, Fülöp, Kántor, Kopócs, Kelemen, Madai, Papp, Rácz, Szőke, Szabó, Simon, Szűcs, Tokaji, Varga és más családok, valamint a város voltak.
Lehoczky Tivadar jegyezte föl: “Ugyanitt láttam 1875. július 30-án, midőn a Téb égere nevű dűlőn levő hat halom közül kettőt felbontattam, a lelkes község 1848-as nemzetőrségi, fehér selyemből készült s vörös és zöld csipkével díszített zászlóját is, melynek egyik oldalán az ország címere s felette ez arany szavak: “A királyért, hazáért, szabadságért!”, másik oldalán pedig a megye címere tündöklik. E nem kis áldozattal megőrzött ereklyét állítólag Lónyay Menyhért gróf ajándékozta a nemzetőrségi századnak.“
Tarpa lakossága lelkesen csatlakozott az 1849-49-es szabadságharchoz is. A Kiegyezést követően a feudális viszonyokat polgári, társadalmi és gazdasági fejlődés váltotta fel, amely az I. világháborúig folyamatos volt. Trianon után Beregszászról a megyei közigazgatás egy időre Tarpára került, itt állították fel az ideiglenes megyeszékhelyet.
Bajcsy-Zsilinszky Endre Tarpa országgyűlési képviselőjeként az 1930-40-es években küzdött a terület népéért. Az 1944. december 24-én a nyilasok által kivégzett politikust végakarata szerint Tarpán, kedves kurucai között temették el.
A feudalizmus korában virágzó mezőváros az I. világháborút követő trianoni békével a hirtelen határszélre szakad község helyzete a korábbihoz képest megváltozott, fejlődése lelassult, megszűnt a tájegység egyik jelentős iparral, kereskedelemmel rendelkező központja lenni. Eddig megtermelt gabonáját, háziipari termékeit Ungvár, Munkács, Beregszász piacain értékesítette, sertéseket makkoltatni a Kárpátokba hajtotta, az ottani erdőkben, fűrészüzemekben és a nagybirtokokon talált munkát a település népe. Ennek most vége szakadt. Minden piacát és munkalehetőségét elvesztette Hátrányos helyzetbe hozta a községet a vasútnélküliség és a rossz közútjai.
1920 tavaszán a román csapatok kivonulása után a Csonka Bereg vármegye és a tiszaháti járás székhelyét e terület egyetlen nagyközségébe Tarpára helyezték. A községi iskola tantermeiben rendezkedett be az alispáni hivatal, az Államépítészeti Hivatal, a Tanfelügyelőség és a Beregszászról menekült gimnázium tanári kara is. A református egyház magtára szolgálta diákok kollégiumául. 1922-ben azonban Bereg vármegye közgyűlése már a környék egyetlen vasútvonalával rendelkező Vásárosnaményba kívánja áthelyezni a megye székhelyét. Szatmár-Ugocsa-Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék létrejöttét 1924. január 2-án jelentették be Tarpára. Az év szeptemberében elköltöztek a hivatalok az új megyeszékhelyre Mátészalkára. A Tiszán túlra eső községeket a vásárosnaményi járásba egyesítették. A járási székhely jobb közlekedési elérhetőség miatt Vásárosnamény lett, bár Tarpar továbbra terület legnagyobb települése maradt.
Talán éppen ennek köszönhető, hogy a hely népi építészete egészen az 1960-as évekig érintetlen maradt. Lakosainak száma 1940. és 1960. közt míg 4000 fölött volt, 2000-re már csak 2500.
Ma a 4967 hektáros nagyközség 830 lakásában most 2317 lakos él, többnyire a mezőgazdaságból. A község határában a beregszászi hegyek előhírnökeként kiemelkedő Tarpai-hegy lankáin szőlőt, gyümölcsöt termelnek, jellegzetes a még „nemtudom” szilva a dió, jonatán alma. A szilvát aszalják, lekvárt és pálinkát is főznek belőle. A településen megkóstolhatjuk a híres Tarpai szilvapálinkát, és a szilvalekvárt. Tarpa neves szülöttei a Rákóczi-féle szabadságharc két jelese, Esze Tamás és Kis Albert mellett Szász János festőművész. Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus, publicista 1939-ben Tarpa képviselője lett, 1944. december 24-én a nyilasok kivégezték. Végrendelete szerint Tarpán, a kedves kurucai között temették el.

Nevezetessége:

  • A tarpai szárazmalom

Az 1800-as években megindult a keleti országrészben is az intenzívebb földművelés. A fellendülő gabonatermelés a gabonaőrlő szárazmalmok felvirágzását eredményezte. A szárazmalmok Magyarországon a középkorban terjedtek el, elsősorban vízben szegény vidékeken épültek. Sok helyen a szárazmalmok egész utcákat alkottak ( pl.: Kecskemét, Cegléd ). A XIX. század előtt a malomipar jellegzetesen népi iparág volt. A malmokat faragómolnárok készítették, akik nemzedékről nemzedékre örökítették a malomépítészet tudományát. A szárazmalom a társas élet egyik színhelye is volt abban az időben. Amíg a gazdák sorukra vártak, volt idő a beszélgetésre. Ilyenkor megvitatták a falu eseményeit, beszélgettek az időjárásról és a termelés problémáiról. A malmot mindenki tisztelte, becsülte, nem volt helye a dohányzásnak, a káromkodásnak és a hangoskodásnak sem. A gőzmalmok XIX-XX. századi elterjedése miatt a szárazmalmok fokozatosan kiszorultak a termelésből, kezdték elveszíteni jelentőségűket, végül teljesen háttérbe szorultak. A tarpai szárazmalom 1929-ben őrölt utoljára. A tarpai szárazmalom a Tóhát alsó oldalán (a mai Árpád utcában, az útkereszteződés mellett ), közterületen építette fel a Hegyi család, a XIX. század első felében.1855-ben ifj. Tokai János és felesége, Bede Julianna vásárolta meg. Sokan a malomépítését is nekik tulajdonítják. A járókerekes, általában lóval működtetett szárazmalom két egymással szorosan összeépült részből, a kerengősátorból és a malomházból áll. A kerengősátorban, a járószínben áll a malom hajtására szolgáló nagykerék, a kerengő. A kerengősátort tizenkét tölgyfaoszlop és az ezekre helyezett tizenkétszögű, gúla alakú, sátor formájú tető alkotja. A malomházban van elhelyezve a kőpad, az őrlőkővel és a szerkezettel. Az épület favázas, zsilipet szerkezetű, anyaga tölgyfa. Tetőszerkezete kontyolt nyeregtető, a kerengetősátor tetőszerkezetéhez két vápaszaruval kapcsolódik. Mindkét épületet tölgyfa zsindelyfedés borítja. A kerengősátorban a járószínben áll a malom hajtására szolgáló nagykerék, a kerengő, a sugárirányú küllők (karfák, rédelyek) csapolással kapcsolódnak a bálványtengelyhez. A rédelyek végei fecskefészkes csapolással illeszkednek a nagykerék karfájához. A nagykerékhez húzatórúd kapcsolódik, ennek végén vannak a hámfák (kisefák), a vonóállatok befogadásához. A malomházban történik az őrlés. Az őrlökő függőleges szálvastengelyre erősített kisorsó fogai kapcsolódnak a nagykerék fogaival, így jön létre a forgómozgás. A kőpad aljában négy szorítógerenda között helyezkedik el, rögzítetten beépítve az alsó kő, melynek középső nyílásásban van a nyaktöke. A nyaktöke fogja körbe a függőleges száltengelyt, melynek felső végére, a balancfejre illeszkedik a forgatható felső kő. A száltengely a szabályozótalp csészéjében ül, melynek felfelé és lefelé történő mozgását faékek biztosítják. Így állítható a két kő őrlőfelülete közötti távolság, az őrlőrés. A daráskő garatjából mag egyenletes adagolását szabályozó szerkezettel ellátott etetővályú ( tolyka ) biztosítja. A daqráskö kifolyónyílása felöl van a darásláda. A járókereket általában két lóval húzatták, egyenletes tempóban, Egy kört egy perc alatt tettek meg az állatok. Az állatok körbe-körbe járása igen fárasztó volt, ezért nevezték el a szárazmalmot “lónyúzónak”. A nagykerék fontosabb paraméterei: kőátmérő 13m, a nagykerékre 384 fogat faragtak, a kisorsó fogszáma 12. A kerengő anyaga kocsányos tölgy, a fogakat akácfából készítették. A szárazmalmot 1930-tól közösségi célra használták (mozi, bálok, lakodalmak, stb.), ezért a kerengősátorból a gépészeti berendezéseket elbontották. A kerengősátor oszlopainak közeit vályogtéglákkal befalazták, a zsindelyfedésre bádogfedést tettek.
Az Országos Műemléki Felügyelőség 1975-ben elhatározta, hogy az igen értékes ipartörténeti emléket megmenti. Első lépésként elkészítette a helyreállítási tervet. A Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi ás Malomipari Vállalat a szárazmalmot megvásárolta, ás vállalta a helyreállítás költségeit. A munka  1980-ban kezdődött el. A kivitelezést a Vásárosnaményi Vegyesipari Szövetkezet végezte. A felújított szárazmalom műszaki átadására 1981. december 15-én került sor. Ez alkalommal az újjáépített szárazmalom újból búzalisztet őrölt. A felújított szárazmalom, ma eredeti pompájában eredeti helyén látható.

  • Református templom

A templomot a XV század elején a Báthory család és a vele rokon Várday család építette.
Az eredeti templom kelet-nyugati tengelyű, egyhajós építmény volt, keletelt a nyolcszög három oldalával zá­ródó szentéllyel és hozzáépített sekrestyével, déli olda­lán és a nyugati végén egyszerű bordázatú csúcsíves ka­puzatokkal. A déli kapu fölött még ma is látható a Báthory címer.
A templom az 1500-as évek második felétől a refor­mátus egyház használatába került. 1795-ben kezdték el a templom bővítését és átépítését a sekrestye és a szentély elbontásával. A régi gótikus ablakokat megvál­toztatták, az új rész északi falára is ablakok kerültek, s az így átépített templom keleti végéhez tornyot is építet­tek. A munka 1798-ra fejeződött be. Későbbi felújítások emlékét őrzik a mennyezeten lévő királykazetták, helyi nevükön ..ládák”.
A torony, amely eredetileg négy fiatornyos zsindellyel fedett sisakkal büszkélkedett, az idők folyamán kétszer is leégett, mostani formájában 1943-ban készült el. Ma körülnézve a templomban, láthatjuk a már emlí­tett Báthory címerrel díszített, késő gótikus déli kaput, amely egy igen híres ajtóval büszkélkedhet: az ajtó az 1400-as évekből származik és egyetlen hatalmas darab fából lett kífaragva a maga 127x:253×7 cm-es méretével, eredeti gótikus vasalatával valódi ritkaságnak számít, hi­szen az egész Alföldön egyedül itt maradt meg.
A Mózes szék, a díszes szószékkorona, a kegyúri szék barokk, illetve rokokó stílusban készültek, s ezek a berendezési tárgyak is magukon hordozzák, akárcsak a templom keresztszemes terítői, a vöröset, a kéket, ame­lyek ősidőktől fogva a Bereg színei.
Az 1980-as évek elején kerültek felszínre az északi fa­lon az őket rejtő vastag mészréteg alól a „kurucok kin­cseként” is emlegetett gyönyörűséges freskók. A csodá­latos épségben megmaradt képek (hiszen a mész nem­csak eltakarta, de konzerválta is őket) valószínűleg az 1400-as évek elején készülhettek.
A képeken balról jobbra haladva elsőként Sárkányölő Szent György harcát láthatjuk a sárkánnyal. Középen a megfeszített Krisztus a Golgotán, két oldalán anyjával, Máriával, és János apostollal tátható. A freskók kivétele­sen jó állapotban maradtak ránk, az egyetlen világosabb folt is a korábban a középső képig húzódó nyugati kar­zatnak köszönhető. A harmadik kép Mihály arkangyalt ábrázolja az utolsó ítéletkor, kezében az ítélet kardjával és a végső megmérettetés mérlegével, mely megmérette­tés a hit győzelmével zárul, hiszen a templom nehezeb­bnek találtatik a gonosz erők, az ördögök ravasz próbál­kozásai ellenére is.

  • Helytörténeti múzeum

A XIX. századi emeletes magtárépületben található a Tájház. Ebben a régi, kétszintes magtárépületben 1976-től állandó kiállítása Tarpa viszontagságos történetét szemlélteti a határban talált neolitikus (újkőkori) emlékektől a kuruc időkig. Az emeleten látható néprajzi tárlaton a népi kerámia, a kender- és textilkészítés, a mindennapi élet és a helyi kismesterségek (pl. zsindelymetszés) tárgyi emlékeit mutatják be. A két világháború között itt választották képviselővé Bajcsy-Zsilinszky Endrét (1886-1944), az antifasiszta ellenállás vezető politikusát. A kuruc hagyományairól ismert település Esze Tamás (1666-1708) kuruc brigadéros szülőfaluja. Bajcsy-Zsilinszkyről, Esze Tamásról külön kiállítás keretében emlékeznek meg.

  • Zsindelykészítés és Bodnármesterség

A falu határában húzódó erdőségek biztosították,a messze földön híres tarpai kádár vagy bodnármesterség alapanyagát. Erről tanúskodik többek között az az adat, amely szerint a tarpaiak 1698-ban megegyeztek a Szepesi Kamarával, hogy a hadiadó fejéden százezer liszteshordónak való dongát szállítanak a Tiszához. 1703-ban Rákóczi fejedelem is Tarpáról rendet 1406 “beregszászi forma” hordót a hegyaljai szürethez, melyért kősóval fizetett. 1705-ben Ramocsaházy György prefektus 20 kaszás és 20 arató mellett 10 kádárt is Ecsedre rendel “úrdolgára”, “a kőműveseknek kévántató csöbrök, désák és egyéb szükséges eszközök csénálására”. 1642-ben, még Bethlen István földesurasága idején az ecsedi várhoz szükséges zsindelyek, készítése fejéden 8 tarpai jobbágy mentesült minden egyéb szolgáltatást alól, az ecsedi uradalom 1648. évi urbáriumából pedig már 12 zsindelyhasító szerepel a paraszti terhek alól mentesülő ún. officiolatusok között.
Az új földesúr, I. Rákóczi György fejedelem ugyan ismét jobbágyi szolgálatra rendelte őket, de a zsindelykészítés nem szűnt meg: 1691-ben pl.: 34 600 “Ecsed várához tartozandó sendellt” számlált össze az erdőn a bíró és a tanács segítségével a tarpai ispán. A Szepesi Kamara hadiadó fejéden 1698-ban százezer liszteshordó dongáinak, készítését írta elő.
A fejedelem, II. Rákóczi Ferenc is innen rendelt 1406 “beregszászi forma” hordót a hegyaljai szüretre, ezekért kősóval fizetett. A Beregszász környéki szőlőhegyek borait tarpai hordódon tároltár s a környéken a gabonáit tarpai vékával mérték. Egykor nevezetes volt a beregszászi borok számára készített tarpai hordó, és használatban volt a kassai vékánál 10 %-kal nagyobb űrtartalmú tarpai véka is.

Közérdekű adatok:

Polgármesteri Hivatal

Cím: 4931 Tarpa, Kossuth u. 23.

Telefon: 45/488-006

E – mail: phivatal@falunet.hu

Forrás: www.tarpa.eu

Vélemény, hozzászólás?