Szatmárcseke

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Felső – Tisza

Település leírása:

Szatmárcseke a Felső-Tisza vidékén fekszik, a Szatmári-síkság észak-keleti részén. Minden oldalról folyóvíz veszi körül. Északon és észak-nyugaton a Tisza, keleten a Túr-csatorna, délen pedig a Túr folyó. A legközelebbi város a 18 km-re lévő Fehérgyarmat, amit csak közúton lehet elérni. A 88 km-re lévő megyeszékhely – Nyíregyháza – közúton, és Fehérgyarmattól vasúton is elérhető.

A település nevének keletkezésével kapcsolatban többféle hagyomány van, a legismertebb szerint: a honfoglaló magyarok átcsetlének a Tiszán, a csetlésből lett Cseke. Mai nevét 1908-tól használják. Első írásos emlékek még II. Béla király idejéből valók. A király által kiadott oklevél, mely a Cégényi monostorral kapcsolatos birtokviszonyokat rendezte, említi először Csekét. Már a honfoglaló magyarok megtelepedtek itt, a Tisza szegletében, és az itt épített palánkvár évszázadokon át biztos menedéket nyújtott az itt élőknek. E palánkvár IV. Béla király idejéig fennállott, hiszen IV. Béla a tatárjárás után elrendelte e vár megerősítését. A későbbiek folyamán a vár hadászati jelentősége fokozatosan csökkent, hiszen a Tisza jobb partján mindenütt kővárak emelkedtek. A Kölcsey-család neve már 1361-ben ismert volt, mivel ekkor adta birtokukba végleg ezt a vidéket Nagy Lajos király. Kölcsey Ferenc 1823. január 23-án itt írta meg a Himnuszt. Költészetének nyelvezete itt fejlődött ki, és ebben a kis szatmári faluban lett igazán költő.

Szatmárcseke az ország leg észak-keletibb csücskében fekszik. A táj szépségét éppen hátránya adja, mivel nehezen megközelíthető, és iparilag fejletlen, semmilyen nagyüzem, gyár nincs a közelben. A történelmi, irodalmi nevezetességeinken túlmenően a Tisza, és az itt élők vendégszeretete vonzza az idelátogatókat. A vendégeket többféle szálláslehetőség várja, pl. a Kölcsey Ferenc Kulturális és Turisztikai Központ elnevezéssel 50 férőhelyes szálloda, ahol – a Pince Csárdában – lehet étkezni is. Speciális szatmári ételeket kínálnak (kötött leves, szatmári tepsis hús, tengeri kásás töltött káposzta). A falusi turizmust kedvelők számára magánszálláshelyek is találhatók. A turisták – igényük szerint – többféle kertes ház között választhatnak (zárt udvarokkal, udvaron is sátorozási lehetőséggel, biztonságos parkolással). A diákok olcsó szállást találhatnak nyáron az Általános Iskolában. Közvetlenül a Tisza-parton színvonalas kemping -büfékkel, zuhanyzóval – várja a természeti értékekre kíváncsi turistákat, a pihenni, fürödni vágyókat, hiszen a Tisza vize a környéken itt a legtisztább. Gasztronómiai értékeink megőrzése céljából több állandó rendezvényt indítottunk el. Évente megrendezésre kerül a Nemzetközi Szilvalekvárfőző verseny, valamint a Cinkepuliszka-főző verseny, amelyekre – neves közéleti személyiségek mellett – egyre több érdeklődő látogat el községünkbe. 1994. január 22-én, Országzászló avatásával a település hivatalosan is az ország keleti kapuja, illetve történelmi, kulturális turisztikai központja lett. Ennek szellemében minden év január 22-ét megelőző vasárnap országos szintű, – koszorúzással egybekötött – Kultúra Napi ünnepséget szervezünk a Kölcsey Társasággal közösen. Helyi szintű események: karácsonyi ünnepség, Öregek Napja, szüreti bál, sport bál. Említésre méltóak a helyi I.-II. osztályú futballcsapatok, akik csoportjukban sokszor előkelő helyezést érnek el. Környékünkön megismerték a szatmárcsekei zenekart, énekkart, mazsorett- és tánccsoportot, érdemeik elismerését mutatja, hogy sok felkérésnek tesznek eleget. Az itt élők összekovácsolódását mutatja az is, hogy többféle megmérettetésre is benevezünk: Magyarország legerősebb faluja verseny, “Virágos Magyarországért” elnevezésű verseny, Aratóverseny. Kölcsey Ferenc 1838. augusztus 24-én halt meg Szatmárcsekén. Sírja sokáig jeltelen volt, 1854-ben készítették el az első síremlékét, Gerenday Antal műhelyében. A derékban ketté tört, klasszicista stílusú oszlopot a Bach-rendszer csak 1856-ban engedte felállítani. Ez a síremlék 1938-ig a református temetőben volt, ekkor átkerült a Művelődési Ház udvarára. A költő sírhelyére a jelenlegi síremléket 1938-ban, halálának 100. évfordulójára emelték. Ez hasáb alakú, talpazaton álló urna, hat pálmaleveles oszlop veszi körül, amely hatszög alakban tört erőteljes párkány hord. A klasszicista stílusú síremléket, szintén a Gerenday Testvérek nevet viselő sírkőgyár készítette. A később felújított emlékművet 2001. augusztus 16-án Mádl Ferenc – a Magyar Köztársaság elnöke – avatta fel. A Berky Nándor alkotta mellszobor 1958-ban került felállításra, amely jelenleg Kölcsey nevét viselő Általános Iskola udvarán áll. A korábbi Kölcsey-kúria helyén épül a Művelődési Ház, előterében a költő egész alakos szobrával, melyet 1973-ban a Himnusz megírásának 150. évfordulójára Marton László alkotott. Csete György a Himnusznak állított emlékművet 1994-ben, melyet az idelátogatók a Református temető mellett láthatnak. A Református temető 1973-ban védetté lett nyilvánítva. A fekete fejfák csónakra, emberi profilra emlékeztető kiképzése egyedülálló: csónak alakú, illetve emberarcú fejfák. Ennek a formának az eredetét egyes kutatók azzal magyarázzák, hogy a halál képzete szinte ősidőktől fogva utazással társul. A helyi hagyomány szerint a múlt században egy vízbe fúlt legény sírjára állították először a csónakfát. A víz, mint éltető elem, az ember és a csónak – mellyel a mindennapi élelmet keresi – együtt jelentették az életet, de együtt hordozták a halált is. E hagyomány szerint az élet és a halál együtt testesül meg e fejfákon. Az egyforma sírjelek az életbeni különbség után, a halál utáni egyformaságot is tükrözik. Az ősidőkre visszanyúló eredetnek leginkább az mond ellent, hogy fejfát csak a reformátusok állítanak. A temető nemzeti zarándokhely is.

Nevezetessége:

  • Csónakos fejfás temető

Szatmárcseke egyik nevezetessége a népi csónakos fejfás temető Szatmár vármegye első katanai félmérői 1782-85 között ezt jegyezték fel róla: A településen és körülötte levő víz áradáskor keletkezik, ingaványos, nem iható. A falu melletti erdő szétszórt, sűrűn benőve cserjéssel. Az Eszenyő és a Liget-erdő nagyon mocsaras, rétjei ingoványosak. Fényes Elek Geographiai Szótárában Szatmár vármegyei,faluként ekként írja le: északról a Tisza hasítja el Bereg vármegyétől, 1312 lakosa van; szélesen kiterjedt határa csaknem mindennel megáldatott és igen termékeny. Földje többnyire sárga agyagos, a Tisza felé homokos; őszit nem igen sokan vetnek, de tavaszi élet, különösen tengeri, felette gazdagon terem; rétje, legelője is .sok és jó lévén, mind az uraságok, mind a lakosok szép szarvasmarhát tenyésztenek; a sertéstartás szintén nagy fontosságú. A Tisza mentiben igen jövedelmes szilvás, almás, körtvélyes kertjei vannak, de hajdani ritka szépségű erdeje elpusztult. Szatmár vármegye monográfiájában nagyközségként szerepel 330 házzal, 2003 lakossal, 6261 hold határral. amihez a Cserhid, Deje, Marcsa, Margit; Nagyrekesz, Rév, Tibor, Túrhát; Varga, Zoltán és Malomköz tanyák; valamint az Ida major tartoztak. A XX. század eleji legnagyobb birtakosai Kende Béla, Kende Elemér örökősei, Kölcsey Gábor, Zoltán és Ákos voltak. Helytörténeti érdekességek: Kölcsey Ferenc 1790-ben született Sződemeteren, 1838. augusztus 24-én hunyt el Csekén. 1815-ben került ide az öröklött birtokra és rövid megszakításakkal haláláig itt élt. A reformkor első felének kiemelkedő alakja levelezett Kazinczyval, Szemere Pállal, Wesselényi Miklóssal, Kállai Ferenccel, a kor szinte minden jelentős személyiségével. Az irodalmi érdeklődésű jurátusok és patvaristák (joghallgatók és ügyvédbojtárok) miatta jöttek a kis faluba. Kölcsey életművének nagy részét itt alkotta: 1823. január 22-én itt írta a Himnuszt, amely Erkel Ferenc zenéjével nemzeti himnuszunk lett; valamint Zrínyi dalát, Zrínyi második énekét, A .szatmári adózó nép állapatáról c. művét és a Parainesis Kölcsey Kálmánhaz c. szellemi végrendeletét. Szemere Pált: aki 1840-től a Kisfaludy Társaság tagja és a Tudományos Gyűjtemény egyik megalapítója volt, nagyon szoras barátság fűzte Kölcsey Ferenchez, a költő is többször megfordult Szemere birtokain. Együtt írták a Kazinczy védelmében készült “Felelet a Mandolatra” című művet, valamint együtt szerkeszlették az Élet és Literatúra című folyóiratot. Szemere Pál közreműködött Kölcsey Műveinek kiadásában is. Szalay László 1813-ban Budán született, 1831-32-ben Kölcsey mellett volt partvarista Csekén. 1844-ben Kossuth Lajos után ő szerkesztette a Pesti Hírlapot; szoros barátságban volt Eötvös Józseffel, a centralisták egyik vezéralakjával. 1861-ben lelt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Négy kötetben dolgozta föl Magyarország történelmét. Obernyik Károly 1837-ben Kölcsey Kálmán nevelőjeként és Kölcsey Ferenc joggyakornokaként került Csekére. 1841-ben Pestre költözött, barátságba került Petőfivel, tagja lett a Tizek Társaságának is. Mindemellett elbeszéléseket és drámákat írt. A Brankovics György c. drámája halála miatt bejéjezetlen maradt, a művet Bulyovszky Gyula fejezte be, Egressy Gábor dolgozta át, Erkel Ferenc pedig azonas című operájának szövegkönyvéül használta fel. Kölcsey Antónia 1821-ben született Szatmárcsekén. Kölcsey Ferenc unokahúgaként foglalkozott az irodalammal is. Nevezetes Naplóját 1838-1844 között írta. Petőfi Sándor nagyari tartózkodása idején 1846. október elején Csekén is vendégeskedett, itt írta a Borús, ködös őszi reggel…, Az én képzetem, Ereszkedik le a felhő, Ha szavaid megfontolom című verseit. A községben született még Korpás István fafaragó mester, a kopjafák készítője. Nevezetességei: A népi, csónakos fejfás református temető műemlék jellegű, páratlan látványt nyújt a közel 600, embermagasságú, stilizált emberfejet, illetve csónakban,fekvő embert szimbolizáló sötét fejfával benépesített sírkert.
Egyelőre megdönthetetlen magyarázat nincs a csónakos fejfák eredetére. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ősi ugor csónakos temetkezési szokás utolsó emléke, ez azonhan romantikus tévhit. Mások szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak csónakhan vihetlék a temetőbe, azonban errefélé ladikkal jártak és a bárkás,félbárkás és deszkás temetés volt a hagyományos. A szakemberek dolga a vita eldöntése, nekünk marad az a különleges élmény, amit a féjfák százai nyújtanak. A temető legmagasabb helyére építették Kölcsey Ferenc síremlékét. A Gerendai Antal tervezte hat köroszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék közepén hasábtalapzaton áll egy Kölcsey feliratos, címeres urna. A költő testét a visszaemlékezések szerint 1838. augusztus 25-én abba a kriptába temették. ahol öccse, Kölcsey Ádám aludta örök álmát. Azt beszélték, hogy Bécs mérgeztette meg, mert Kossuth útját egyengette. Halála után két évvel a faluba érkezett 24 vasas német a sírt kihantolta, de a koporsóban nem találtak, felségsértést, hazaárulást bizonyító iratokat. Petőfi az 1847. július 17-én a Kerényi Frigyeshez írott Uti levelekben ezt jegyezte fel: “..Badalóval csaknem szemközt fekszik innen a Tiszán Cseke, és a csekei temetőben Kölcsey Ferenc. Tavaly ősszel egypár hétig laktam itt, s meg-meglátogattam a szent sírt, melyben a legnevesebb szívek egyike hamvad. Halmánál nincs kőszobor, mégcsak fejfa sincs, melyre neve volna fölírva; de nincs is rá szükség mert az odalépő vándornak szívdobogása megmondja, ki van ott eltemetve. Csendes a táj; a városok, a nagy világ zaja nem hangzik idáig. A nagy férft sírja körül csak a szellő rezegteti a tövisbokrokat, a tövisbokrok virágain vadméhek donganak, s távol az andalgó Tisza halkan mormolja dalát, hogy a koporsónak álmát meg ne zavarja. ” 1856-ban valószínűleg közadakozásból, a nagyari Luby család kezdeményezésére egyszerű, derékba tört oszlopot emeltek a sír fölé, ami a költő életék tragikus végét jelképezte. Állítólag 1936-ban a hantot ismét felbontatta a végrendeletet kereső Kölcsey- rokonság. 1938-ban végre nyugalomra talált az életében és holtában is hányatott sorsú költő: a mátészalkai Kölcsey Társaság halálának 100. évfordulóján exhumáltatta a földi maradványait, és a féhér márványból készült klasszicista síremlék kriptájában helyezte örök nyugalomra. Három kis diófü koporsó van a boltozalos betonkriptában: Kölcsey Ádámé, Kölcsey Ádámnéé és a költőé. Kölcsey Ferenc koporsójában légmentesen lezárt üvegben helyezték el az exhumálás körülményeit tartalmazó kutyabőr iratot. A költő egykori, hatalmas, gondozott parkbun álló kúriáját örököse, Kende Lajos 1889-ben lebontatta, helyére a kordivatnak megfelelő úrilakot emeltetett, de úgy megrongálódott; hogy 1962-ben azt is le kellett bontani. A község kultúrházat építtetett ide. Előtte, a téren áll az 1856-1938 között síremlékként szolgált csonka emlékoszlop, valamint Kölcsey Ferenc egész alakos szobra, amelyet 1973-ban, a Himnusz megírásának 150. évfordulóján avattak fel (Marton László munkája). Az általános iskola előkertjében 1958-han avatták fel a költő mellszabrát, Berki Nándor alkotását.

Közérdekű adatok:

Polgármesteri Hivatal

Cím: 4945 Szatmárcseke, Petőfi u. 1.

Telefon: 70/377-8570

Fax:70/905-1165

E – mail: szatmarcseke@szatmarcseke.hu

Orvosi rendelő

Cím: Szatmárcseke, Kölcsey út 44.

Telefon: 44/712-018

Forrás: www.szatmarcseke.hu

Vélemény, hozzászólás?