Nagyvarsány

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Felső – Tisza

Település leírása:

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Nyírség és a Beregi-síkság találkozásánál fekvő település Vásárosnaménytól északnyugatra, a Tisza bal partján. Vásárosnamény 5 km, Aranyosapáti 6 km, Kisvárda 20 km, Mátészalka 20 km, Záhony 35 km, Nyíregyháza 55 km távolságra található. Szomszédos települések: Kisvarsány és Gyüre.

Nagyvarsány ómagyar törzsi eredetű helynév, neve honfoglalás kori népnevet takar. A kutatók között egyetértés van a népnévben, az eredetében azonban nem. Nagy Géza és Mooór Elemér a magyarsághoz csatlakozott egyik kabar törzs nevének tartja Varsányt, Mikesy a jászok nevét látja benne, Győrffy szerint pedig az alánokat hívták a magyarok varsányoknak. Az eredeti névforma Vosján volt, majd ebből Vossán > Vassán, végül az -ss > -rs-elhasonulással és a szóvégi n jésülésével Varsány lett. A községnek a következő névváltozatai bukkannak fel: Vosian, Kylwassan, Belwassan (a jelzők a megosztott részek helyzetére utalnak), ez utóbbi templomáról Eghazosuosyan (Egyházasvarsány) is, majd a 14. században keletkezett Kisvarsánnyal szemben koráról és méretéről az Owossan és Naghwarsan nevet is viselte. A 16. század végétől, mintegy két évszázadig Kenderes-Warsányként említik. A 18-19. században a következő formákban is írták: Nagy Warsány, Nagy-Warsány, Nagy-Varsány, Nagyvarsány.

Nagyvarsány egyike a megye legrégebbi településeinek, története a kőkorig nyúlik vissza. A Tisza akkori folyásához közeli részen fekvő Szálláskertben folyamatosan sok cseréptöredéket találtak. Ugyanazon a részen a Tisza medréből ős jávorszarvas agancs darabok, a bronzkorból bronz bogrács, a szkíta fegyveres temetkezésből kard, dárda és pajzsfogantyú maradványok kerültek elő. A falu alapítása a 10. századra tehető, néhány lakójának nevét már 1214-ből ismerjük. Ekkor a település az ősfoglaló Kaplon nemzetségbeli Simon birtoka volt.
1310-ben már két részből állt a település, Kül- és Belvarsányból. A 14. század elején temploma után Egyházas-Varsány néven említik. 1411-ben Zsigmond király a Kállay családdal rokon Butykaiaknak adományozta. 1419-ben Orosz Miklós leleszi prépost és királyi alkancellár a királytól kérte és kapta adományként testvérei részére. 1420-1423 között a Butykaiak és a vele rokon Márky és Ráskay nemzetségek felosztották egymás között a helységet. 1460-ban Kenderes János Nagyvarsányban királyi adománybirtokot kapott. 1480-ban Ráskay János és Balázs, a budai vár kapitánya, királyi kamarás és tárnokmester, új királyi adományt kaptak, egyben birtokaikban mindkettőt megerősítették. 1489-ben a Maday családnak volt még itt nagyobb részbirtoka. 1550-ben még mindig a Butykai-családé, bár csak kisebb része.
A 16. század végén a falut Kenderes-Varsány néven emlegetik. Ekkor már birtokosai között ott találjuk dálnoki Székely Antalt, I. Ferdinánd és I. Miksa fosztogatásairól híres zsoldos vezérét, és vele együtt birtokosok Ibrányi János, Sennyey Jónás és Kállai Lőkös Farkas.
Az Ibrányiak birtoklásáról annyit tudunk, hogy Ibrányi Ferenc alispán az 1580-as években a megye pénzén vásárolta meg birtokrészét és ezt fia, Miklós is megtartotta. A megye azonban az őt illető részt 1589-ben hű szolgálataiért átengedte Herczeg Ferenc jegyzőjének.
Ibrányi Ferencnek volt egy Miklós nevű testvére is. Lehet, hogy Ibrányi Miklós feleségének, Lónyay Annának a hozományaként jutott itteni birtokrészéhez, mert a 17. század első felében Székely Boldizsár mellett a Lónyay család férfi- és nőbeli leszármazottai voltak a legnagyobb birtokosok. 1607-ben dálnoki Székely Boldizsár, Antal fia tartott fenn kúriát a faluban.
A Sulyok-kúria az 1677. április 13-án felvett conscriptio szerint: „Nagy Varsányban vagyon egy Nemes Curia Szőlős Kertivel együtt, amelylyet Néhai Nemzetes Súlyok Borbála Asszony birt. (…) Annak előtte birták azon Varsány Curiát… Néhay Székely Gáspár és Néhay Székely Anna.”
1692. április 27-én felvett leírás a Gyulay-kúriát említi. Talán ennek az elpusztult faépületnek a telkén épült a 19. század elején az emeletes Gyulay-kúria, melyet a századforduló környékén bontottak le.
A 17. században a Sennyey- és Lónyay-családokat többszörös házassági kötelék kapcsolata össze, s ennek következtében a nagyvarsányi birtokrészek hol egyik, hol másik család kezén voltak. A században még más földesurakat is találunk a birtokosai között (pl. 1627-ben Barkóczky Lászlót, 1643–1651 között Apagyi Miklóst, 1667-ben gróf Csáky Istvánt), de ezek mind rokoni kapcsolatban álltak a Lónyayakkal, akik egyébként igyekeztek az egyes birtokrészeket tervszerűen felvásárolni.
A 18. században a legnagyobb birtokrésze gróf Gyulay Ferencnek és örököseinek volt. A Gyulay család már 1608-ban birtokos volt Nagyvarsányban, sőt egy időben a birtokaik központja is itt volt. Az 1741. évi nemesi összeírás szerint fiának, ifj. Gyulay Ferencnek 9 jobbágya és zsellére volt, míg a többi földesúrnak (Eötvös Miklós, Orosz Pál, Megyery László) csak egy-egy jobbágya lakott itt.
1772-ben még mindig gróf Gyulay Ferenc volt a legnagyobb földesúr (13 jobbággyal), a többi birtokos időközben telepített egy-egy jobbágyot a birtokrészére, és így a hét másik földesúr (gróf Barkóczy Károly, gróf Klobusitzky István, Eötvös Sándorné és Miklós, Megyery István, Lónyay Ferenc és báró Horváth György) csupán 6 jobbágyon és 4 zselléren osztozkodott.
A református templom és fa harangláb 1857-ben (fametszet)
1788 körül Eötvös Miklós tábornok részét Lónyay László vásárolta meg állattartó majorságával együtt, de az új földesúr súlyos vitába keveredett az egész faluval.
A jobbágyfelszabadítás előtt már csak báró Eötvös Ignác, gróf Vay Ábrahám és Újhelyi Sándor voltak a falu földesurai. A falu 84 házában 655 lélek lakott, a határbeli 2857 holdból 14 ¾ jobbágytelek után 539 hold szántó, kaszáló és legelő volt a parasztok használatában, s ezeknek volt még 22 holdnyi szőlőskertjük is. A határban búzát, árpát, rozsot, burgonyát és kukoricát termesztettek. A szegekben élőmezőn kiváló minőségi gyümölcs termett, amelyet folyamatos telepítésekkel újítottak és bővítettek. 1860-ban a református parókia kertjét és a közeleső javadalmi földet gyümölcsfákkal ültették be.
Az Európában 1852-54-ben megjelenő kolerajárvány 1855 júniusában érte el a községet. A református anyakönyvjegyzék szerint június 19. és július 20. között 50 református vallású lakos vesztette életét a gyors lefolyású, többségében halállal végződő betegség következtében, más felekezetekről nincs ismeretünk. A halottakat Sebő Sámuel református iskolai tanító még a halál beálltának napján eltemette. Július 5-éig 41 halottat temetett el, ekkor azonban ő is áldozatul esett a fertőzésnek. A kolera még 1866 októberében, majd 1873 júliusában is felütötte a fejét a településen, azonban már korántsem végzett olyan mértékű pusztítást, mint az 1850-es években.
A 20. században bárók, kisebb birtokosok osztoznak a település földjén. 1927-ben 100 holdnál is több birtoka volt itt Domahidy Elemérnek, Weinberger Ernőnek, Rochlitz Dávid fiai és Fiedmenn Adolf cégnek. Ez utóbbi rendelkezett a legnagyobb résszel, birtokához tartozott a Gyula-tanya. Itt alakították ki a gazdaság központját. Mezőgazdasági feldolgozóipart létesítettek, működő malom, olajütő, szeszgyár biztosította a termékek feldolgozását. Az itt keletkezett melléktermékekre és az óriási kaszálókra alapozták az állattartást. Az értékesítéshez a tanyaközpont és Gyüre vasútállomás között 1905-ben kiépítették a lóvasutat, hogy a szállítást megkönnyítsék.
Nagyvarsány 1938-ban országosan is jegyzett térképen feltüntetett gazdasági, ipari központ volt. A gazdaságban elsők közt használták a csépléshez a „tüzesgépet”. Megindult a Szálláskerttől a Tiszáig a jonathán almafák telepítése.
1945-ben földosztásra került sor, lakóhelyhez jutnak a cselédek, nincstelenek. A gyümölcsöst kezdetben szétosztják, majd állami tulajdonba kerül. Gazdasági, később termelőszövetkezeti kezelésben művelik.
A 19. század végén, a 20. század első felében a Kisvárdai, a Tiszai, 1950-től pedig a Vásárosnaményi járáshoz tartozott. A község a három megye határán egy rövid ideig Mátészalka székhelyű csonka Szatmár-Bereg megye része.
Az 1950-es választást követően önálló községi tanácsa működött. 1973-tól Gyürével közös községi tanácsot hoznak létre Nagyvarsány székhellyel, majd 1978. december 31-én Varsánygyüre néven egyesítették a két községet, de 1991. január 1-jétől ismét különváltak.

Forrás: www.wikipedia.hu

Vélemény, hozzászólás?