Jánd

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Felső – Tisza

Település leírása:

A község neve 1217-ben, egy poroszló nevében tűnik fel. Más következtetés szerint az egyházi latin eredetű János személynevünk Ján-tövének –d kicsinyítő képzős formája alkotja a nevet. A puszta személynévből való földrajzi névadás, a falu 12-13. századi megalapítására utal. A tatárjárás után 1291-ben megbomlott Borsova megye területi egysége. A Tiszától nyugatra eső részét Szabolcs megyéhez csatolták, míg a Tiszától keletre eső nagyobb hányada Bereg megye néven vált önállóvá és ismertté.
A település fejlődését a Tisza folyó előnyösen, de néha hátrányosan is befolyásolta évszázadokon keresztül. A még szabályozatlan Tisza áradásai miatt a falu bővelkedett fában, szénában, gyümölcsben, halban. Ugyanakkor a folyó romboló és építő munkája állandó mozgásban tartotta a település lakosságát. Szájhagyomány szerint az Árpád-korban kétszer is tovább települt a község. A panyolai tölgyfa építmény feltárása bizonyította e szájhagyomány valódiságát. A Beregi-Tiszaháton megülő, eredetileg egyutcás úti falu csak a XIX. század közepén kezdett terjeszkedni a folyó felé, az újabb részei pedig a Tiszával ellentétes oldalon alakultak ki. A soros elrendezésű szalagtelkeken 336 lakásban 1103 lakos élt. A régebben jellemző favázas, sövényfalas házak sokszor két család számára épültek. A faluban az utcavonallal párhuzamosan néhány széles csűr még látható. Az 1651 hektáros községben a lakók leginkább szántóföldi kultúrákkal és állattenyésztéssel foglalkoznak. Viszonylag sok „nemtudom szilva” terem, a fölöslegből a helyi szeszfőzdében pálinkát főznek. Jánd 1979-ben vált le Vásárosnaménytól és lett önálló tanácsú község, 1990-től saját önkormányzata van.

A község birtoklása

A 14. században a Barlabási család birtokolta Jándot: nevezetesen 1398-ban Mikai Lőrincz fia Sebestyén. 1410-ben Haraszti Eraszmusz és György, Endesi Pál és János kapták királyi adományként. 1413-ban Perényi Péter főispán szerez birtokot. Később, a Sárkány, Dobó, Székely, Czobol és Turzó családokra ment át a haraszti féle rész. 1448-ban Mikai Miklós, Mihály és János foglalás miatt Perényi Jánosnéval és Miklóssal törvénykeztek. 1478-ban pedig ugyanezt tette Miklós Beregi Gergely Naményi Pócsai Antallal. 1500-ban királyi adomány mellett beiktatták Mikai Beregi Lászlót és Gergelyt a János-féle részekbe. A kihalt Barlabási család rokonai, név szerint: Helmeczi Jánosné (elébb Barlabási Mihályné) tiltakozott Galócsi Péter és Helmeczi István ellen a Barlabási Mihály féle részek eladása miatt. E per még 1503-ban is folytatódott. 1546-ban birtokosai voltak Jándnak: Perényi János, Horváth István és Papos Eördögh. 1547-ben pedig: Perényi Ferenc és Mihály. Ezen személyek birtokait a király elleni hűtlenség miatt elkobozták a nagyidai és más uradalmakkal együtt. 1556-ban Ferdinánd király vissza adta a birtokot Perényi Ferencznek 3000 aranyért. 1559-ben Horváth György királyi adományként elnyerte a Hatvani Jánostól elfoglalt részeket. 1560-ban Büdi Mihály testvérével együtt birtokot nyert szintén királyi adományként. Az 1567-es rovatos összeírás szerint birtokosok voltak: Perényi János, Draskovics Gáspár, Beregi János özvegye született Balázsházi Anna. Az utóbb említett nő később Barna Mátéhoz ment feleségül. 1569-ben már e férfi feleségeként említik a birtokosok között. 1569-ben birtokkal rendelkeztek még: Hetei Pál, Hetei Fóris János, Hetei Kristóf. 1570-ben pedig: Makrai István, Somosi István, Surányi László, Hatvani János, Gencsi András és Perényi István. 1579-ben birtokviszonyi pereskedést jegyeztek fel Daróczi Szeráf és Dobó Anna között. 1584-ben miután Beregi Miklós utódok nélkül halt meg, az ő birtokrészei Makrai Miklósra szálltak. 1587-ben már birtokosként iktatták be Makrai leányait is, nevezetesen Kévesi Istvánnét és Petneházi Péternét. 1588-ban a kisbirtokosok között említik még a fentieken kívül Gyulai Jánost is. 1589-1594 között birtokkal rendelkezett Perényi György és János, 1592-ben pedig Daróczi Ferenc és Perényi Krisztina. 1600-as évekből a következő személyeket említik: Halmi Gábor, Gulácsi János, Tivadari Miklós, Hatvani János, Telkiházi Orbán és Petneházi Péter valamint dalnoki Székely Boldizsár. 1609-ben Perényi János utód nélkül halt meg, az ő birtokrészeit királyi adományként Daróczi Ferenc kapta, 1641-ben, pedig birtokhoz jutott Kércsi Ferenc. 1648-ban birtokkal rendelkeztek: Rákóczi András özvegye, Vitkai Mihály és János, Csiba János, Tivadari Miklós és Péter, Mikó János, Hatvani Mihály, Váradkai Ferenc, Kércsi János, Hunyadi Mihály és Gulácsi István. 1660-pedig: Hatvani Erzsébet és gróf Kemény János. 1742-ben birtokosok: izbugyai Viczmándi Gábor valamint kárászi Horváth Istvánné Vitkai Judit. A századfordulón is a Vitkai, Gyulai, Károlyi, Urai, Győri családok voltak itt a földbirtokosok. Név szerint: gróf Gyulai Sámuel, Eötvös Jenő, Ulmann Mór, Horváth István, Géressi Istvánné, gróf Degenfeld Imre, Toldi Ferenc, Simon András, Kölcsei Ignácz, ifj. Koncz Gábor, Koncz Pál és Mihály, Mándy István, Baksai Lászlóné és Grünfeld József. 1864. évi tagosítás meglepte a község akkori egyházi és világi vezetőjét. A földbirokos bizottság tagjai döntötték el, kinek adományoznak földet.
A bizottság tagjai a következő személyek voltak: Nemes Koncz Mihály, Nemes Koncz Ambrus, Nemzetes Kakuk Imre, Nemes Koncz Pál, Kölcsei Menyhértné N.Gacsó Borbála, Nemes Koncz Ferenc, Nemes Koncz Gábor és testvére, Nemes Kölcsei György egyházgondnok, Nemes Csonka Antal, Nemzetes Toldi Pál és Miklós, Nemes Csonka Dániel, Nemes Csonka Benjamin, Nemes Csonka Lajos, Nemes Mándi István, Nemes Mándi Pál, Nemes Mándi Menyhért, Nemes Kozák Ferenc, Nemzetes Varga Pál, Nemes Csonka Károly és György. E bizottság döntése száz évre meghatározta Jánd birtokviszonyát. Csak az 1960-as szövetkezesítés bontotta ezt meg, illetve az örökletesség aprózta el. Az utolsó száz év birtokviszonyát a tulajdonosokról elnevezett dűlő nevek mutatják: Mándy-tag, Koncz-tag, Hetei-tag, Szalay-tag, Kölcsei-tag, Kozák-tag, Bakcsi-tag, Egyház-tag, Pap-tag. E földterületek öröklés következtében felaprózódtak az örökösök között. Ezzel egy időben újabb családok jutottak földtulajdonhoz: Ilyenek a Toldi, Simon, Szarka, Kalmár, Illés, stb. családok.
Jánd a törpe- és középbirtokosok falva volt. Roklitz Dávid rendelkezett kh-al. Az előző században gróf Gyulai István 601kh-al, Bérlő Máté László, Eötvös Tamás 499kh-al rendelkezett. Bérlő Braun Zsigmond, Mander Emánuel 189kh-al. Ez utóbbi birtokosok vásárosnaményi lakosok voltak.
A trianoni békeszerződés után 167kh-t felparcelláztak, amiket a földnélküliek és hadirokkantak kaptak meg, valamint 78 házhelyet osztottak ki. Ekkor alakult ki a Toldi- kert falurész, a mai Petőfi utca. A második telekosztás 1948-ban történt, a Tiszai árvíz után, amikor a község kibővült a mai Jókai, Dózsa, Béke, Szabadsás, Kossuth , és az Arany János utcákkal. A harmadik telekosztás 1970-ben a belvizes építési kölcsönről szóló törvény megjelenése után volt. 29 telket mértek a Virág utcában a roma kisebbségnek.

Nevezetessége:

  • A jándi református templom

1665. március 12-én kelt okmány szerint Jánd református templommal rendelkezett, de lelkésszel nem, ezért a szomszédos Ugornyáról járt ide egy prédikátor. Ez időben Barakonyi Ferenc és neje Sulyok Borbála engedélyezték, hogy a község Péter Mihály nevű jobbágyuk telkén építtessen paplakot. A falu bírája akkor Lantos Balázs volt, főesküdtjei pedig: Koncz Miklós, Kajor Gáspár, Tóth István, Kónya Gergely, Fofár Tamás, Balogh István, Fazekas Mihály, Medve Mihály, és mások. Ez egyházközség, mely előbb a szabolcsi kerülethez (tractus) tartozott 1821. évi rendezéskor a beregi egyházvidékhez kapcsolódott. A templomnak már 1615. év előtt állnia kellett, mivel kisebb harangja már akkor meg volt öntve, de elavulván, romjain új egyház emelkedett. 1773-ban szentelték fel a templomot. Ebben a református templomban a következő egyházi tárgyak voltak fellelhetők: egy keresztelőedény, és egy aranyozott ezüstpohár. Az áldozó ezüstpoháron 1339. év és B. A. betűk, valamint egy M- N álló T jegyek láthatóak. A nagyobb cink kannát készítette Komáromi Cs. Miklós 1692-ben. A templom első kisebb harangját 1615-ben öltették, melyet 1749-ben átöntöttek. A nagyobbik harangot 1792-ben öntötték, ám ezt hasadás következtében 1818-ban újból kellett önteni, amely 318 fontos. Az I. világháború során ezt a harangot is hadi célokra használták fel, de a jándi lakosok jóvoltából újabb harangot öntettek. Az ahhoz hasonló fatornyok, mint a jándi is volt, mindig érdekes látványt nyújtanak, mert a régi kor sajátosságait hordják magukon. A Kakuk Imre által Jándon épített fa templomtoronyról a következőket olvashatjuk Csiszár Árpád: Ballada született írásában: A jándi szegénység szeretett volna a 18. század végén egy olyan fatornyot, mint az ugornyai. A helybeli parasztács Kakuk Imre fogadkozott, hogy ő meg tudja csinálni. Rábízták a torony megépítését, és sikerült. Ettől kezdve, mintegy harminc éven át a 18. század végén és a 19. század elején testvérével, Andrással együtt Beregben és Szatmárban, de még Szabolcsban is fatornyok egész sorát ők építették. Kakuk Imre keze munkáját dicséri a lónyai, vitkai, matolcsi, hetei, nábrádi, fehérgyarmati, csetfalvi fatornyok is. Az ácsmestert szülőfaluja 1791-ben szülőfaluja bízta rá a fatorony építését azzal, hogy Kancza József útmutatását követve készítse el ezt a 35 m magas építményt, mely impozáns méretein kívül főképp zárt kerengőjével tér el ismert műveitől. Értékes az itteni anyakönyvnek az a bejegyzése, hogy a munka április15-től- december 18-ig készült, vagyis a csapatnak egyévi munkája fekszik egy-egy ilyen nagyméretű fatoronyban.
A falunak összesen három temploma volt. A harmadik templom, amely ma is áll, a környék legszebb temploma. Kakuk Imre által épített templomot lebontották. Így került helyére Nagy Sámuel* református lelkész kezdeményezésére épített templom. A falu lakossága minden évben gyűjtést szervezett a templom építésére. Házról- házra jártak adományt gyűjteni. Aki nem tudott kézpénzt adni, szarvasmarhát és sertést adományozott, amelyet a későbbiek folyamán pénzzé váltottak. Sikerült annyi adományt összegyűjteni, hogy 1896-ban megkezdhették a templom építését. A kezdeményező, Nagy Sámuel sajnos ezt már nem érhette meg. A templom falait szürke bazaltkő borítja. Ezen köveket a Beregszászi hegyekből ökrökkel vontatták a falu emberei. A vályogot helyben égették ki téglának. Az adományokból vették meg a faanyagot. Teteje pléh borítást kapott. Jellegzetessége a faragott erkély az Úr asztala körül, valamint a beregi keresztszemes minták. A templomban gyönyörű orgona található. A templom művésze Lénárt Gyula volt, akinek a leginkább engedelmeskedett az orgona. Ő volt, aki az orgonát karbantartotta, és mindezt a munkát díjmentesen végezte.

  • Jándi falumúzeum (Jánd, Rákóczi út 70.)

Falunk legöregebb háza népi lakóház. Különlegessége a gerendába vésett szöveg, amely tudatja az építtetők nevét és az építés idejét (1880. április 17.) Jelenlegi tulajdonosa 1994-ben vásárolta meg, eléggé rossz állapotban volt az épület. A 2001-es árvizet követő évben szépen felújították, eredeti formájába visszaállították.
A berendezését az iskola Hagyományőrző Csoportja, valamint a tulajdonos gyűjtötte. Megtalálhatók régi használati tárgyak, a szövés valamennyi eszköze, néhány régi bútor. Külön részben a kemence a kenyérsütés eszközeivel.
Ha meg akarja ismerni Bereg múltját, feltétlen látogasson el hozzánk bármikor. Kulcs a szomszédban!

  • Nagy Sámuel síremléke

Az Önkormányzat és az iskola tantestülete Nagy Sámuel 1848-1849 évi szabadságharc és forradalom volt főhadnagyát 1860-97-ig jándi református lelkész nevét fogadta el az iskola névadójának.
Nagy Sámuel Márokpapiban született 1827-ben, 1848. augusztusától a Bereg megyei önkéntes nemzetőrszázad katonája részt vesz a Jellasich elleni hadjáratban. Alakulatával később a Központi Mozgó Seregben, illetve a II. hadtest kötelékében küzd. 1849. június 7. Asbóth ezredes őrmesterként a katonai érdemrend 3. osztályára terjesztette fel. Kitűnt Buda bevételénél június 29-én. Részt vett Klapka seregével Komárom védelmében. Hadnagy az alakuló 97. zászlóaljnál. Főhadnagyként szerelt le. 1863. és 1890. között a Bereg megyei Honvédegylet tagja.
Teológus hallgatóként vállalta az önkéntes katonai szolgálatot. Leszerelés után elvégezte a teológiát. Református lelkészként Nagybégányban, majd 1860-tól 1897. február 10-ig haláláig Jándon szolgált. Közben a Nagykárolyi egyházmegye jegyzője, majd tanácsbírája lett.

  • Az I-II. Világháború áldozatainak emlékműve

Közérdekű adatok:

Önkormányzat:

Cím: 4841 JÁND, TISZA ÚT 1.
Telefon: 45/479-100
Fax: 45/479-100
E – mail: jand@index.hu

 

Forrás: www.jand.hu

Vélemény, hozzászólás?