Gávavencsellő

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Felső – Tisza

Település leírása:

Gávavencsellő Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén, Nyíregyházától kb. 40 km-re fekszik. Jelenleg kb. 4.000 lakosú település, Gáva és Vencsellő egyesítésével jött létre. (A két községet 1971-ben egyesítették.)

A névben szereplő két történelmi község eredete és őstörténete aligha különbözik sokban egymástól, hiszen mindkettő létének és évezredes történetének meghatározója volt a szomszédság és a Tisza folyó.
A két szomszédos település történetének kezdetei visszanyúlnak szinte az őskorig, hiszen a véletlenül, vagy ásatások során felszínre került sokfajta lelet, mint kőbalta, kőkés, kővéső, nyílhegy…, valamint halászati, vadászati eszközök maradványai és őrlőkő erre engednek következtetni.
Gávavencsellő a Rétköz nyugati részén fekszik, a Tisza bal oldalán. Területe 66,83 km2. Alsórendű úton közelíthető meg; délről a Miskolc-Nyíregyháza műút érinti. A települést átszeli a Nyíregyháza-Balsa keskeny nyomközű vasútvonal. Északról Sárospatak, nyugatról Balsa, északnyugatról Kenézlő, délről Tiszabercel határolják. A községek között kiépült jószomszédi kapcsolat máig élő, nemcsak a történelmi múlt, hanem a jelen is összefűzi az embereket.
Az 1879-1882-ben épült Lónyai-csatorna átszeli a nagyközséget, annak legészakibb végét vágja át és Vencsellő nyugati határában, a községtől mintegy 250 méterre ömlik a Tiszába.
Gávavencsellő a Rétköz történelmi településeinek szomszédságában jelentős történelmi múlttal rendelkezik.

Gáva története
A község eredetére nézve egyike e környék legrégebbi településeinek. A vidék földrajzi, éghajlati jellegét, talajösszetételét, állat- és növényvilágát a múltban a Tisza folyóvizének közelsége és gyakori kiáradása, kiöntései határozták meg.
A Tisza holt ágai, a vízzel telt laposok és kiterjedt nádasok halat s vadat kínáltak itt az őslakóknak, ahol a pásztorkodó nép is megtalálta a selymes legelőket és sűrű erdőket egyaránt. A község szép dombos, homokos, víz menti tájain már az őskorban is letelepedett az ember, és megépítette itt kezdetleges kunyhóit nádból, vesszőből és sárból, mint ma is a paticsfalat.
Már a honfoglalás előtti időben is laktak ezen a vidéken emberek, erről tanúskodik a 2. századból származó kis pénzdarab, amit egyik szántó-vető gávai atyafi több mint 30 évvel ezelőtt a Prinyi-halmon talált, mely aztán a református lelkész segítségével a debreceni múzeumba került.
1957-ben muzeológusok ásatásokat végeztek a régi Csespes-dombon (mai vásártér), amelynek eredményeként közel 50 honfoglalás kori sírra bukkantak, amelyekből emberi és állati csontokon kívül sok akkori használati tárgy (kengyel, kard, stb.) is felszínre került. Az is valószínűnek látszik, hogy ezt a vidéket a honfoglalást megelőző időkben a dákok lakták, mert a mai község területe a régi Dáciának nyugati határvidékére esett, aminek emlékét a község belterületén az Őrhegy őrizte.
Gáva községről már 1304-ből származnak írásos emlékek a pápai tizedlajstromban, nevének eredete kétes: A Gawa, Gauga, Dana szókra utal, ami értelemszerűen Őrhegyet jelent. Gáva község a széthordott Őrhegyről kapta nevét, amely magaslat a szabolcsi várnak volt őrállomása.
A népvándorlás kori időben a szlávok és morvák kezére jutott a vidék, akiktől 896 táján Szabolcs és Tas vezérek foglalták el, valószínűleg Gáva település helyét is.
Gáva a megye egyik legrégibb települése, valószínűleg az I. István által alapított szabolcsi várispánság birtoka volt. A községnek a vármegye történetében többször jutott nagyobb szerep. A tatárjárás után a szabolcsi várispánság megszűnt és a hozzátartozó birtokok és települések királyi adományozással Kállóhoz kerültek, mivel 1245-től kezdve Kálló lett a megyeszékhely.
Valamennyi része megmaradt a várjobbágyokból nemesekké lett birtoklói kezén, mert 1380-ban már egy Gávai nevű család is birtokolt belőle.
Ebben az időben 1/3 részét Gut-Keled nemzettségből származó, és a Nagykálló melletti Butka-birtokról elnevezett Butkai, más néven Varsányi család birtokolta.
A XVI. század utolsó harmadában az egri hős, Dobó István utódai mellett a Gávai és Csűri családok voltak a számottevőbb birtokosai.
A XVII. század első évtizedeiben két részből, Nagy- és Kisgávából álló falu birtokosai közösek voltak, a régiek mellett a Mezőssy, a Liptay, a Gecző és a Lórántffy, valamint a közeli Bercelen élő Bessenyei-család is földesurai között volt.
1720-ban összesen 8 jobbágyháztartást tartottak nyilván Gáván. A Rákócziak részbirtokát Körössy György, I. Rákóczi Ferenc udvarmestere kapta meg, ez 1733-ban, halála után a kincstárra szállott. A kincstár mellett gr. Teleki és Bessenyei családok voltak a számottevőbb földesurai, de mellettük még tíz részbirtokosa volt.
Történelmi tapasztalat mutatja, hogy az egyes települések, falvak anyagi és társadalmi helyzetét, kultúrájának formálódását sok esetben az ott élő, kiemelkedő földbirtokos családnak a jelenléte, politikai súlya és tekintélye határozta meg.
Így Gáva történelmében is kiemelkedő szerep jutott neves családoknak. Jelentőségüket máig őrzik írásos emlékek.
A Gávay-családról gyakorta tesznek említést korabeli dokumentumok. Ez a család adta a gávai református gyülekezet első lelkipásztorát, Gávay Istvánt, aki már 1542-ben Wittenbergben tanult Luther Mártonnál, a nagynevű bibliafordító Károly Gáspárral együtt.
Ennek a családnak több tagjáról úgy informálnak a korbeli iratok, hogy lelkes támogatói voltak a reformátori iratok kiadásának (Gávay Lukács).
A Bessenyei-család egyik leszármazottja Gáván is birtokos lett, amikor Bessenyei Mihály (1625-1695) szabolcsi alispán feleségül vette Gávay János – az itteni földbirtokos -, Anna nevű leányát. Bessenyei Zsigmond a község szolgabírájaként, valamint az egyház főgondnokaként szolgált a Rákóczi szabadságharcban, az ő felesége volt Ilosvai Mária, s 10 gyermekük született. Közöttük a legidősebb László volt (1722-1782), aki apja örökébe lépve Gáván volt szolgabíró és egyben a református egyház kurátora. Feleségével, Dombrády Annával együtt sok jót tett az egyház megerősödéséért és a falu fejlesztéséért.
A legidősebb leánytestvérét, Júliannát (1789) Rakovszky Sámuel református lelkész vette feleségül, akinek az unokája Rakovszky Sámuel honvédezredes.
Bessenyei László és Dombrády Anna két leánya is itt Gáván élt és szolgált. Anna (1767-1859) mint verselő tette emlékezetessé nevét. Gávai versek című kiadványa ma is megtalálható a sárospataki könyvtárban. Ez a Bessenyei Anna volt gondviselője éveken át apja írótestvérének, Bessenyei György testőrnek is, mivel ő nem ment férjhez, hanem mint istenfélő leány élt együtt György bátyjával Feketetóton (a mai Bakonszegen), itt érte a halál 1859-ben. A gávai költőnő irodalmi és szellemi hagyatékának jelentőségére emléktábla hívja fel a figyelmet a gávai református parókia falán.
A nemesi családok jelentős részt vállaltak a község gazdasági életében, fejlesztésében. 1872-től már nagyközségnek számított (akkor 2220 lakosa volt), majd később járási székhely lett. 1846 januárjában Széchenyi megalakította a Tiszavölgyi Társulatot, s a felső-szabolcsi tiszai érdekeltségek, így Gáva község képviselője is, aláírták a szerződést, melynek értelmében vállalták a Tiszavölgy rendezésének költségeit. Az 1848/49. évek nagy eseményei sajnos a Tisza szabályozás folyamatát is megszakították.
Gáva életét is az 1848-49-es események nagymértékben meghatározták. Aki tehette katonának-, önkéntesnek állt.
A Dadai járás önkénteseihez is vonultak be gávai honvédek. Ennek az önkéntes csoportnak volt a tagja Rakovszky Sámuel, aki hőstetteivel nemcsak a község, de a nemzet történelmébe is beírta a nevét. Méltán büszke rá az utókor.
Rakovszky Sámuel 1802. január 13-án született Gáva községben, egyidős volt Kossuth Lajossal. A hagyomány szerint Kossuth meg is látogatta itt családi otthonában a szabadságharc idején. Édesapja Rakovszky József földbirtokos, anyja Bakó Borbála, kurta nemes volt. Szülei a mai gávai református templommal szembeni portán laktak, amely akkortájt kinyúlt a mai görög katolikus templom és parókia udvarára is. Elődei között tudhatta a nagynevű Bessenyei családot.
Elemi iskoláit itthon végezte, ezt követően Debrecenbe került, ahol atyai nagybátyjának, a debreceni főbíró Rakovszky Dánielnek pártfogása alatt tanult a református kollégiumban 16 éves koráig. Hatodosztályos, amikor önként katonai pályára lép. A herceg Reuss, majd később Schlick nevét viselő magyar huszárezredbe. Itt fokról-fokra emelkedett, mint jó katona és a főhadnagyságig vitte fel igyekezete.
1838-ban gyakorlatozás közben leesett a lováról és olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy nyugdíjaztatását kellett kérnie szolgálatképtelensége miatt. 1842-ben Gávára vonult vissza családi otthonába, ahol csekélyke vagyonából és szerény nyugdíjából éldegélt.
Így érte meg 1848. augusztus havát, amikor hírét vette, hogy Jellasics, horvát bán seregével betört az országba és Kossuth Lajos honvédelemre szólította fel a magyar nemzetet. Szabolcs vármegye önkéntes zászlóaljat verbuvált a nemzet és a haza szabadságának védelmére. Nyolc hét alatt teljes volt a létszám. Rakovszky Sámuel 46. életévén túl volt már, amikor a később 48-nak nevezett zászlóalj katonája lett. A zászlóaljat Perczel Mór dandárjához vezényelték Dunaföldvárra.
1848. szeptember 12-én a vármegye akkori székhelyén, Kálló város piacán tette le az esküt a zászlóalj. Az ünnepségen gróf Dégenfeld Imréné zászlóanya az egyházi szertartás után könnyek között adta át az általa hímzett honvédzászlót Patay István őrnagynak, a szabolcsi önkéntesek parancsnokának.
Rakovszky Sámuel szinte minden nevezetesebb ütközetben részt vett győzedelmesen. (Cibakháza, Tiszaföldvár, Isaszeg, Buda, Szolnok) 1849. február 8-án őrnagyi rangban őt nevezték ki a 48. zászlóalj parancsnokává.
Görgei alezredessé, Klapka pedig július 8-án ezredessé léptette elő. Ettől kezdve a II. hadtest egyik hadosztályának ő lett a parancsnoka. Hősi tetteit azzal koronázta meg, hogy Komárom várából kiutat keresett, s visszajött szűkebb hazájába, Szabolcsba. Teljesítette Dégenfeld Imrénének tett ígéretét, s a zászlót, melyre annak idején felesküdött, a derekára csavarva visszahozta Szabolcsba, ahol megkoszorúzva nyújtotta vissza a zászlóanyának. A világosi fegyverletétel után Rakovszky Sámuelnek bujdosnia kellett, sokáig a paszabi templom tornyában lakott nyomorúság és szegénység között.
1852-ben kötött házasságot, a szintén gávai születésű Batta Johannával. Házasságukból azonban nem született gyermek, így a Rakovszky családnak ez az ága utód nélkül maradt.
1871. november 11-én szabadította meg a halál a sok szenvedéstől.
A gávai temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja azonban sokáig jeltelenül, elhagyottan állt. Ma már történelmi emlékhely, a Nemzeti Sírkert része.
Ugyanitt egy másik sírkő alatt a fiatalon elhunyt Soldos Borbála, Tompa Mihály feleségének, Soldos Emíliának unokahúga nyugszik. A fiatalon elhunyt leányka mindössze 13 évet élt, 1850. január 3-án halt meg. Tompa Mihály 1849. május 1-jén házasodott a családba. A síremlék négy oldalára a költő 26 soros emlékversét vésték, bár a költő neve nincs a sorok alá írva. A síremlékeken ez nem is volt szokás.

Vencsellő története

Vencsellő szintén egyike a legrégibb szabolcsi településeknek, a XI-XII. században keletkezett. Nevét az 1067. év körüli időkben Wensellev alakban írták. Vencel névhez fűződik az a monda, amelyet Tompa Mihály 1846-ban dolgozott fel. A két íjász című művében Vencsellő és Kenézlő eredetére keresi a választ. Tompa művében Vencel német, Kenéz magyar lovag, akik a király leányáért nyíllal párbajoznak. A győztes Kenéz lett, s a hely, ahol ő állt seregével, a Kenézlő nevet kapta.
“A földet, melyen elhullt Vencel kegyetlenül: Kenéz kíséretének engedte át lakhelyül. S hol Vencel lőtt: Vencsellő építteték, s maig lakóinak ajkiról más hon nyelve hallatik.”
A mondának nincs történeti alapja, de ma is gyakorta emlegetik.
A történelemből tudott, hogy I. László király az 1092-ben Szabolcs várában megkezdett zsinatot Vencsellőn fejezte be.
A község területéről kő-, réz-, bronz- és népvándorlás kori tárgyakat őriz a nyíregyházi Jósa András Múzeum. Első telepesei az avar törzsek, az ősbesenyő nép lehetett. 1326 előtt Gut-Keled nemzettséghez tartozott a község, 1373-ban a Báthoryak kezébe került. 1598-ban a Báthoryak Tímárral együtt Bessenyei Mihálynak adták el a községet.
A XVII. században Rákócziak voltak birtokosai. A Rákóczi-szabadságharc alatt szinte elnéptelenedett a falu, 1720-ban csupán 4 jobbágycsalád élt itt. Csak az 1730-as évek elején kezdte a kincstár benépesíteni, mint kamarai birtokot. Az 1772-ben felvett urbárium szerint a telepesek nagyrészt magyarok voltak.
A XVII. század végén a falut a Dessewffy-család vette meg, és ők telepítették be a németeket 1785-ben, akik 2-3 emberöltő alatt elmagyarosodtak. 1850-ben már 2478-an laktak itt. 1870-ben határa 4513 kat. hold volt, 286 lakóházban 2465 lakos élt. A betelepített svábok igen szorgalmas emberek voltak.
Vencsellő életében is jelentős szerepet töltött be az egyház. A római katolikus plébániaházat Dessewffy Ágoston építette 1826-ban. A Dessewffyek kétségtelenül az arisztokraták közé tartoztak. A hagyomány szerint a már grófi címet viselő Dessewffy Sámuel volt az, aki itt elsőként letelepedett, és vagyona folytán a falu földesura, illetve a római katolikus egyház kegyura is lett.
Idejövetelükig csak a görög katolikus és református egyházak bírtak templommal és gyülekezettel.
A svábok betelepítése folytán aztán megerősödött és felszaporodott a római katolikusok száma is.
A legrégebbi temető bejáratánál áll egy emlékkereszt, rajta a következő felirat: Engesztelő áldozatul állították a jó öregek sírja fölé a hálás gyermekek 1844-ben.
Ez a felirat arra enged következtetni, hogy a betelepített jó öregek ekkor már mind halottak voltak, és az évszám igazolni látszik a hagyományt, miszerint 1784-ben jöttek ide a svábok, kb. 40 család Elzász-Lotharingiából. Az emlékkeresztet egy emberöltő után, 1844-ben állították fel.
A plébánia alapításának éve 1786. A templom 1834-ben, a parókia 1826-ban épült Dessewffy Ágoston kegyurasága idején. Első plébánosukat Kinczel Antalnak hívták, aki a letelepített svábokat igyekezett földhöz juttatni, úgy, hogy a betelepült családok ingyen kaptak portákat és jutányosan földeket. Egy kis kápolna volt a szentélyük a Kápolna utcában, amely az Új-Vencsellő nevet is kapta szemben a Tisza mentén létesült Ó-Vencsellővel.
Az I. világháború idején ezt a falurészt a románok felgyújtották, de a templomokat a tűzvész nem érintette. A Dessewffy-család továbbra is kegyura volt a római katolikus egyháznak és földesura a környéknek. Hatalmas vagyonukat és a kezükre bízott hitbizományokat egészen a II. világháborúig meg tudták őrizni.
A vencsellői kastélyban Aurél lakozott családjával, aki később fiával és német származású feleségével Brazíliában telepedett le. A vencsellői kastélyt az idők folyamán többször átépítették. Magja egy a XVIII. század második felében épült barokk kastély, amely mellé egy másik kastélyt építettek klasszicista stílusban a XIX. század elején.
A két épületet 1898-ban összeépítették, neobarokk stílusban kiegészítették és bővítették.
1944-ben kápolnájában tornyát felrobbantották, ekkor bal szárnyát és udvari oszlopcsarnokát lebontották. 1950-ben erősen átalakították. Kápolnájának berendezése a római katolikus templomba került a volt régiséggyűjteménnyel együtt.
A kastélyt körülvevő területen gondosan megválasztott, az országban ritkaságnak számító hatalmas ősfás park van.
A fák kora eléri, illetve nem egy meghaladja a 200 évet. A parkban megtalálható fák közül jelentősek a különböző fenyőfa fajták, ezen kívül hársfa, kőrisfa, juharfa, nyárfa, tölgyfa, gesztenye és még számos más fafajta található.
Az állagmegóvás érdekében a műemléket értékesítették. A kastély ma, sajnos nem látogatható!
A két szomszédos település számtalan szállal kötődött egymáshoz. E szálak közül néhányat jó erősen összecsomóztak, másokat pedig hol itt, hol ott szétszakítottak. Legtöbbször párhuzamosan, egymás mellett, sőt egymást segítve haladt a két falu. A magyar királyi belügyminiszter 1937-ben rendeletével egyesíteni kívánta a két községet. A képviselők ekkor arra kérték a belügyminisztert, hogy tekintsen el a terv megvalósításától. A két községet csak több mint harminc év múlva egyesítették.
1970 első felében a Párt Központi Bizottsága a tanácshálózat korszerűsítését határozta el. Ez a gyakorlatban községek, és azok tanácsainak összevonását jelentette. A tanácsi munka színvonalát akarták ezzel emelni oly módon, hogy kevesebb, de jobban képzett szakember látja el a tanácsi feladatokat. A nagyközségi tanács magasabb szinten biztosította a tanács gazdasági önállóságát is. Az új, egyesített tanács apparátusában az egyes községek minden testületben területüknek és lakosságszámuknak megfelelő arányú képviseletet kaptak. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a 9/1971. számú határozatával Gáva és Vencsellő községeket Gávavencsellő néven egyesítette. Az egyesítés 1971. április 25-én jött létre.
A két község egyesítését a közelségük, a lakónépesség növekedésével fokozatos egymásba épülésük, a településhatárok elmosódása is indokolta, valamint az a remény, hogy az új, egyesített és nagyközségi rangot kapott település gyorsabban, hatékonyabban fejlődhet. A központi forrásokból nagyobb támogatást kaphat, így a térségben központi szerepet tölthet be.
Az 1971-ben egyesített település egyben nagyközségi címet is kapott és a szomszédos Balsát közigazgatásilag hozzá csatolták (1990-től önálló lett). Az egyesítés azonban hosszabb folyamat volt, hiszen a gazdasági, kulturális, társadalmi integráció csak évek múlva valósult meg.
Gávavencsellő szabadon választott Képviselő-testülete élni tudott az új, demokratikus rend által biztosított lehetőségekkel, 1990 óta jó gazdája a Nagyközségnek. A rendszerváltás óta megvalósított beruházások, ha késéssel is, de pótolták azokat a fejlesztéseket, amelyekben a lakosság az egyesítést követően reménykedett. Kiépült az infrastruktúra, megerősödtek a magánvállalkozások, kereskedelmi és vendéglátó egységek. Az intézményhálózat korszerűsödött.

Nevezetessége:

Az idelátogatókat gyönyörű környezet, megbontatlan természeti harmónia, és kedves vendéglátók fogadják. Gávavencsellőn azok is találnak programot maguknak, akik csendre, nyugalomra vágynak. A vízpartok környéke számukra valóságos felüdülést jelent.
Említést érdemel a község határában lévő Tisza-szakasz és ártér, mely természetvédelmi terület. A folyóvölgyek, mint ökológiai folyosók és természetvédelmi törzsterületek kiemelt helyen szerepelnek a nemzetközi természetvédelmi programokban, például a Pán-Európai Biológiai és Tájdiverzitási Stratégiában (PEBLDS, 1996), a Természetvédelmi Világszövetség “River Corridors” programjában (IUCN, 1995). Magyarországon a területfejlesztés területén is kiemelkedő szerepe van a Tisza Programnak (Gallé és mts, 1995a). A Gávavencsellő-Tiszabercel-Tiszatelekig húzódó vaskos töltések határolta hullámtér egy ritka, kiveszőfélben lévő madárfajnak, a nagy fülemülének egyik utolsó menedéke. Ezért is értékes ez az ártéri terület, melynek természetvédelmi feladatait a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatója látja el.
Gávavencsellő külterülete vadakban is bővelkedik, így a vadászatot kedvelők rendszeresen felkeresik. A Tisza és környéke kedvelt horgászparadicsom. A Kacsatónak nevezett holtág töltésen könnyen megközelíthető, s távoli helyekről is vonzza ide a szenvedélyes horgászokat. A terület kezelője a Tiszaparti Horgászegyesület, mely évente 5 alkalommal végez itt haltelepítést átlagban 20 q mennyiségben. A tó halállománya gazdag, nemes haltól, ragadozóhalig horgászható: főképpen ponty, amúr, csuka, keszegfélék, kárász, vörösszárnyú keszeg, dévér, harcsa és balin. A Kacsatóra napijegyek is válthatók az Egyesület gazdasági vezetőjénél.

  • HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNYT A kiállítás az 1848-as események, és Rakovszky Sámuel életútjának bemutatása mellett Gávavencsellő történelmét, hagyományait, régi eszközeit is reprezentálja. (A kiállításnak a Rakovszky Sámuel Általános és Művészeti Iskola ad otthont – Petőfi út 1.)
  • RAKOVSZKY SÁMUEL HONVÉDEZREDES SÍRJA Ma is történelmi emlékhelyként tarják számon, s gyakran látogatják idegenek is Rakovszky Sámuel gávai születésű 1848-as honvédezredes sírhelyét a gávai részen fekvő temető régi parcellájában. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság az 5/2007. számú határozatával a nagyrákói, kelemenfalvi és nagyselmeci honvéd ezredes síremlékét a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.
  • SOLDOS BORBÁLA SÍREMLÉKE A gávai temetőben egy régi sírkő alatt a fiatalon elhunyt Soldos Borbála, Tompa Mihály feleségének, Soldos Emíliának unokahúga nyugszik. A sírkőre Tompa Mihály versét vésték, mely sírvers kizárólag Soldos Borbála személyéhez szól.
  • BESSENYEI ANNA EMLÉKTÁBLÁJA Bessenyei László és Dombrády Anna leánya is itt élt Gáván, s mint verselő tette emlékezetessé nevét. Gávai versek című kiadványa ma is megtalálható a sárospataki könyvtárban. Ez a Bessenyei Anna volt gondviselője éveken át apja írótestvérének, Bessenyei György testőrnek is, mivel ő nem ment férjhez, hanem mint istenfélő leány élt együtt György bátyjával Feketetóton (a mai Bakonszegen), itt érte a halál 1859-ben.
    A gávai költőnő irodalmi és szellemi hagyatékának jelentőségére emléktábla hívja fel a figyelmet a gávai református parókia falán.
  • HŐSI EMLÉKMŰVEK A Nagyközség lakossága méltóképpen tiszteleg hősi halottai: a világháborúban elhunytak, s a “málenkij robotra” elhurcoltak emlékének. Emlékművek emlékeztetnek arra, hogy ennek soha többé nem szabad megismétlődnie.
  • GÁVAI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM A gávai hívek egyházközségük teljességét élték meg, amikor 1898-ban Samassa bíboros költségén megépült a mai templom, melyet Munkás Szent József tiszteletére áldottak meg.
    A templom, – Szent Józsefet a gyermek Jézussal ábrázoló – főoltárképét Sajósy Alajos festőművész készítette. Ma a kép, a templom főbejáratánál van elhelyezve. A II. világháborúban a visszavonuló német csapatok ezen templom tornyát sem kímélték, 1944. november 1-én robbantották fel. A detonáció következtében a templom karzatán lévő orogna, teljesen megsemmisült. Az újjáépítés 1949-ben történt meg, Bartha József plébános munkásságával.
    A templomot 1971-ben renoválták utóljára, valamint ebben az évben alakították ki az új liturgikus teret teret is, Kertész Imre plébános idejében.
    Az Egyházközség Képviselő- testülete 2008-ban pályázott újra a templom külső felújítására, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál. 2010-ben kezdődött el a templom külső felújítása az elnyert pályázati forrásból. Azonban a hívek jó gazda módjára, anyagi javaikkal jól bántak, így további támogatók segítségével a belső megújulás is megtörtént.
  • SVÁB KÁPOLNA A vencsellői településrészen, a Kápolna utcán álló kis kápolna a 18. században Vencsellőre telepített svábok filléreiből épült 1832-ben. Ennek eredete, hogy a hívek az 1831-es kolerajárvány után Szent Flórián és Szent Sebestyén tiszteletére szobrot állítottak. Majd e fölé a szobor fölé a grófi család kis kápolnát építtetett. Az oltárkép Szent Sebestyén vértanút ábrázolja nyíllal átlőtt sebeivel, előtte Szent Vendel a pásztorok védőszentje térdel. A házak kötött szerényen meghúzódó kis kegyhelyet a vencsellői svábok utódai ma is gyakran keresik fel imáikkal és az emlékezés virágaival. A gávavencsellői Német Kisebbségi- és Gávavencsellő Nagyközség Önkormányzatának közös szervezésében 2011-ben rendezték meg először a “Sváb-forgatag” elnevezésű fesztivált. Erre a jeles alkalomra a kápolnát mind kívülről, mind belülről teljes felújították.

Közérdekű adatok:

Polgármesteri Hivatal

Cím:     4472 Gávavencsellő Petőfi Sándor u. 1.
Telefon: +36 (42) 206-001, +36 (42) 572-500
Fax:      +36 (42) 572-025, +36 (42) 206-703

Forrás: www.gavavencsello.hu

Vélemény, hozzászólás?