Törpeharcsa (Ictalurus nebulosus)

A törpeharcsa (Ameiurus nebulosus, korábban Ictalurus nebulosus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása:

Észak-Amerikában őshonos, Magyarországra, 1904-ben került Franciaországból és Németországból. Folyó- és állóvizeinkben egyaránt megtalálható. Különösen kedveli az iszapos fenekű holtágakat, tavakat.

Megjelenése:

Teste a harcsáénál zömökebb, háromnyaras korára 20–25 cm hosszúságot érheti el. Aránylag nagy feje széles, elől lapos. Alsó és felső állkapcsán 4-4, összesen 8 bajuszszál van. Bőre pikkelytelen, csupasz. Háta sötétbarna, oldala felül sötétbarna, lefelé fokozatosan világosabbra válik, szürke, márványozott, folttokkal. Hasa szennyes-sárgától a tejfehérig változhat.

Életmódja:

Fiatal korában férgeket, rovarlárvákat és alsórendű rákokat fogyaszt. A kifejlett hal az előbbieken kívül megeszi a halikrát, békalárvát, békákat és az apró halakat is.

Szaporodása:

Áprilisban, májusban párosan ívik. Ívás előtt a hím kisebb gödröt váj ki az ikrának az aljzaton. A nőstény kb. 4000-5000 ikrát rak (ennek átmérője 3 mm). A hím őrzi az ikrát, a zsenge ivadékot és vezeti a csoportosan mozgó ivadékot. Ivarérettségét már kétnyaras korában eléri.

Gazdasági jelentősége:

Ikra- és ivadékfogyasztása, pusztítása miatt a természetes vizekben és tógazdaságokban egyaránt kártékonnyá válhat, ha túlzottan elszaporodik. Húsa rendkívül ízletes, szálkátlan, piacon keresett áru.

Horgászati jelentősége:

Éjjeli állat. Ritkán kap, vagy ahová betelepítették, ott tömegesen. Fogásához gilisztával felcsalizott fenekezőmódszer javasolható. Fogása nem esik korlátozás alá.

Forrás: Wikipédia