Balin (Aspius aspius)

A balin (Aspius aspius) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályába a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei fenekeszeg, kapókeszeg, őnhal, ragadozó őn, villámkeszeg. Teste hosszú, oldalt kissé lapított. Szája mélyen hasított. Alsó állkapcsa túlér a felsőn. Színe oldalt ólmosan ezüstös, hasán fehér. A háta zöldes vagy kékes árnyalatú. Hatalmas úszói szürkék és alul többnyire vörhenyes árnyalatúak. A balin fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje: március 1-től április 30-ig tart. Kifogható legkisebb mérete 30 cm, a horgászkezelésben levő zárt vizeken 40 cm. Ez utóbbi vizekből naponta 3 db-nál többet kifogni tilos. Horogra leggyakrabban az 1-2 kg-os példányok kapnak. De 5-6 kg-osak is előfordulnak. Hazánk szinte valamennyi folyójában és nagyobb tavában megtalálható. Fő tápláléka a küsz Kora tavasztól őszig szüntelenül cirkál a víz felső rétegében és hatalmas loccsanásokkal vág a küszcsapatok közé. Rávág a víz színe felett repülő vagy a víz színére hulló nagyobb rovarokra, lepkékre is. Mindenütt a küszcsapatokat követi. A Balatonon néha közvetlenül a mólók kövezése melle t rabol. A folyóvizeken a kőzárások, sarkantyúk, hídlábak vagy más akadályok mögött kialakuló forgókban tanyázik. Szívesen tartózkodik a sóderzátonyok felett rohanó sebes vízfolyásokban. Késő ősszel a zátonyesések mögötti mélyebb vizeken akadhatunk rá.

Előfordulása:

Európa nagyobb folyóiban és a Volgán, csatornákban és állóvizekben honos. Nyílt vizekben csapatosan él. A balin valamennyi nagyobb folyó, illetve állóvizünkben megtalálható (Duna, Tisza, Körösök, Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó). Nyíltvízi ragadozó hal, zsákmányát a felszín közelében ragadja meg. Folyókban kedveli az erősebb áramlású részeket, kőruganyok, kőgátak a sodrását, illetve duzzasztóművek oxigén dús alvizét. Tavakban elsősorban a nyíltvízen tartózkodik, innen rabol a nádtisztásokon bandázó kishalakra. Sokszor csapatokban vadászik, egy nagyobb balincsapat bekerítve ront rá a kishalakra.

Megjelenése:

Teste torpedó alakú, áramvonalas. Színe, hátoldalon grafitszürke, oldalán ezüstösen csillogó, hasa fehér. Teste kissé síkos, borét apró pikkelyek fedik. Úszói erőteljesek, nagyok, főleg a farok úszó, amely e vízben a gyors haladást teszi lehetővé színük palaszürke. A hátúszója nagy első sugara kemény, ha a balin a felszín közelében úszik, gyakran kilátszik a hátúszó hegye a vízből, mintegy barázdát húzva. Innen lehet tudni, hogy a balin a felszín közelében vadászik. Feje nagy, szájnyílása csúcsba nyíló, mélyen bevágott, alsó ajka kampósan végződik. Mivel fogai nincsenek, áldozatát egyetlen szippantással nyeli el, sőt előfordul, hogy a balin az orrával kiüti a vízből a kishalat, s mikor az bódultan visszaesik, akkor kapja el. Érzékszervei rendkívül fejlettek, oldalvonala kitűnően érzékeli a vízben a rezgéseket, szeme nagy szemgyűrűje citromsárga.

Testhossza 70-80 cm is elérheti. Legnagyobb testsúlya 6-7 kilogramm.

Életmódja:

Az ikrából kikelt ivadék az első napokban planktonikus szervezeteket fogyaszt, később áttér az alsórendű rákokra (Diatoma, Gammarus pulex, Daphnia). Ezután főleg vízre pottyanó rovarok és kisebb halivadékok szerepelnek étlapján, csak később tér át a ragadozó életmódra. Kis halakra, elsősorban küszökre vadászik,de a kifejlett példányok ragadozó mivoltuk ellenére szívesen fogyasztják a vízbe eső rovarokat és lepkéket is.Főleg tiszavirágzáskor figyelhetünk meg nagy balincsapatokat, amint a víz felett repülő kérészt kapkodják.

Szaporodása:

Ívása április elején kezdődik, de május közepéig is elúzódhat. Ikráit a fák vízbe nyúló bolyhos gyökérzetére rakja. 3-4 éves korában válik ivaréretté. Sóder- vagy homokpadokra, esetenként gyökerekre rakja 300-400 000 ragadós ikráját.

Horgászata:

A balin a horgászok egyik legkedveltebb sporthala. Horgászata igen változatos. Egyaránt fogható műléggyel, villantóval, sőt vízigolyóval úsztatott élőhallal is Horgászatának legélvezetesebb módja a legyező horgászat. Ehhez bármilyen erősebb pisztrángozó legyes felszerelés megfelelő. Csupán az az eltérés, hogy nagyobb legyet kell az előkére szerelni. Az apró pisztrángozó legyekre javarészt csak kisebb balinok kapnak. A nagy legyek közül az üzletekben kapható 1/0-2-es horgokra kötött színes fantázialegyek válnak be többnyire. Általában jó, ha a balinozólegyeken minél több a fehér, az élénkpiros szín, valamint a páva faroktollának csillogó zöldje. Mivel balinozáskor több kilogrammos halak is horogra akadhatnak, kössünk a legyes zsinór alá 70-100 méter hosszú, 0,30- 0,35-ös alátétzsineget. Ennek megfelelően az orsó is legyen a szokásosnál kissé nagyobb átmérőjű legyezőorr. A legyező-felszereléssel óvatosan közelítsük meg azokat a helyeket, ahol 15-25 méteren belül látunk rablásokat. A jól vezetett műlégyre a balín rendkívül hevesen kap). Első kirohanásakor gyakran tép le az orsóról 50-60 méter zsineget. Ezért jó ilyenkor a hosszú alátétzsinór
Ha nincs megfelelő legyező-felszerelésünk, vagy a balinok olyan távolságban rabolnak, ahol a műléggyel nem érhetők el, akkor villantóval vagy a hazánkban kialakított szivarólmos-műlegyes szerszámmal pergetve próbálkozzuk Mindkettőhöz közepesen merev, 2,10-2,70-es bot, peremfutó orsó és 0,25-0,35-ös zsinór a megfelel. A balinra a különböző típusú önsúlyos támolygó és körforgó villantók többsége jól beválik. Fontos azonban, hogy a kisebb méretűeket használjuk, és a melegebb időszakban, amikor a balín a víz színén rabol, a víz felső rétegében vezessük a villantót. Gyakran megfigyelhetjük, amint a balinok közvetlenül a víz színe alatt vonulva, hatalmas V betűket szántanak a vízen. Ilyenkor dobjuk túl a villantót, jóval a V alak elé, hogy keresztezze a balín útját. Késő ősszel, amikor az apró halak eltűnnek a víz színéről, csal; mélyen, a fenék közelében számíthatunk kapásra.
A szivarólmos felszerelés akkor működik kifogástalanul, ha behúzáskor az ólom és a második légy a víz színe alá kerül, a hosszabb előkén lógó első légy, pedig ide-oda táncol a víz színén. Vízigolyóval olyankor érdemes kísérletezni, amikor a műlégy és a villantó csődöt mond, de a megismétlődő rablások arra figyelmeztetnek, érdemes lenne élő kishallal próbálkozni. Használjunk ilyenkor minél vékonyabb 0,20-0,25-ös zsineget és 60-80 centiméteres előkére szerelt 1/0-1 számú horgot. Ólomra nincs szükség. A vízigolyó a zsinór és az előke közé kerül. A horgot óvatosan akasszuk a kishal orrába. Folyóvízben a csalihalat a vízfolyással úsztathatjuk az örvénybe és ott a bot lassú mozgatásával ingerelhetjük a kapásra a balinokat. Állóvízben a vízigolyót félig vízzel töltve könnyen juttathatjuk a kishalat a szükséges távolságra.
A horogra akadt balin fárasztása igen élvezetes. Első hosszú kirohanása után is erőteljesen küzd a horgon. A part közelében azonban rendszerint már elfekszik a vízen, s ilyenkor kiemelőháló nélkül is birtokba vehetjük.

Forrás: www.bhm.hu