Mártély

Ország: Magyarország

Tiszai szakasz: Alsó – Tisza

Település leírása:

A falu, északnyugati irányban, 10 km-re fekszik Hódmezővásárhelytől, a Tisza folyó partján. Területe, már az Árpád-korban lakott volt, később a zalavári bencés apátság halászóhelye. A település létezésének első írásos nyomai, a XI. századig követhetők vissza. Szent István alapította egykor a zalavári bencés monostort, s nekik adományozta többek között “Szent Adorján Mártír” pusztát. A legkorábbi írásos emlék, I. István 1024-es keltezésű oklevele említ környékünkön fekvő birtokot és egyházat. A Tisza a középkorban bővelkedett halakban, ezért Árpádházi királyaink, több halászóhelyet is adományoztak távoli kolostoroknak. Így került Mártély, a zalavári apátság tulajdonába. Mártély nevének kialakulásáról, a mai napig többféle feltételezés létezik. Az egyik szerint, Mártély neve, az egykori kolostor védőszentjének nevéből – Zenthadrianmartyr, Adrianmartír, Adorján marthel, Martel, Martély, Mártély – alakult ki az idők során létrejött szóalakulás miatt. Az itt élők, elfeledték a messze fekvő kolostori templom nevét, s a mártír szó átformálódott, s jelentette a falu nevét. Egy 1929-ben megjelent jelentős helytörténeti munkában (Hódmezővásárhely története családok tükrében), Mártély nevének kialakulásáról a következőket olvashatjuk:

“Régen, talán 700 évvel ezelőtt már falu volt s ősi temploma, amelyben a krími tatárok fegyveres csordáinak közeledtére zúgott utoljára a vészharang, ott állott a töltésen belül, a Tisza kanyarjában, hol a villámsújtotta óriási fa kapaszkodik csonka koronájával az ég felé. Ha nagyobb a víz hullámverése, ma is emberi csontok bukkannak elő a síri álomból, amely talán félezer évnél is hosszabb lehet. Hiszen mikor ezek a karok még öleltek, és harcoltak, és a vadat, halat elejtették zsákmányul, talán a Batu kán sárga viharszele Kiew körül járt. Vagy talán ott sem. Mert ki mondja meg, hogy nem Attila íjászáé volt-e az a koponya, mely most a mártélyi iskolás gyerekekre, ott a strand vizénél rávigyorog. Valamikor, ahogy a magyar kormányzata. Elnevezését Adorján mártírra vezeti vissza a kutatás. Tény, hogy a kereszténység korában itt vértanúhalált halt Adorján pap Isten szolgája, de egy falunak nem akkor tartják a keresztelőjét, mikor meghal, márpedig a falu Adorján mártírral együtt halt meg, hanem amikor megszületik. Régi magyar szó, “mart”-nak nevezte a folyóvíz partját, az “elve” pedig túli részt jelentett. Így lett például “Erdő-elvé”-ből Erdély, (Trans-Silvánia), a Marton túli részből bizonyosan így született meg Mart-elve, vagyis Mártély-falva is”

Az újabb falu a mai generáció szeme előtt épült fel azzá, ami régen volt: halászteleppé. Vasútja 1894-ben nyílt meg, köves útja még azután, s az új sor a faluban, 22 esztendős. Templomát 1911-ben szentelte föl Bernátsky apáttal a püspök. Mártély gyönyörű szép vidéke mindig nagy vonzóerőt gyakorolt a város népére. Vasárnaponként a kirándulók egész csapatai keresték föl a Tisza vadregényes partjait s az ezüstszínű vízen, úsztak a tarka csolnakok (1929-et írunk!). Egykor a mártélyi suhás területet, s a futóhomokot, melyet nyáron a nap tüze égetett, tavasszal az árvíz öntözött, nem sokra becsülték. E 600 holdnyi területet vette meg Szűcs József, kié lett azután a régi óriási nyárfákkal szegett, regényes szép tanya, s a víz partjai. Ezidőtájt kezdődött el, a hullámtéri gazdálkodás. Az öreg Szűcs parcellázta a területet s így született meg ott a legszebb gyümölcsös és szőlőskert, amelyből szinte versenyezve vásároltak a városi urak. Ami nem csoda: ott terem a világ legédesebb szőlője, a legfinomabb szilvája, körtéje, almája, amelynek minden falatja színméz. S a világ legillatosabb birsalmája, melynél szebbet festeni sem lehet. Ma egész nyaralótelep már ez. Ezüstszínű keszeg ver hullámgyűrűt, a sulyom felett szitakötő szárnya rebben, magas jegenyén a Pallaviczini galambjai tollászkodnak s valahonnan a majorból felsír a furulyaszó” Apró kis nyári lakások egymás után épültek a gyümölcsösök során. Mártély életének fellendülése 1921-ben kezdődött, mikor néhány lelkes természetimádó – többek között Kruzslitz Károly, Bangha Sámuel, Fejérváry József, Bogyó Ferenc, és Dezső Lajos – megalapították és felépítették a mártélyi strandfürdőt. Mikor vendéglőjük megnyílt, a haragos zöld erdőben piros tetejű házak, a házakon zászlók s a vízen száz csolnak, s ezernyi nép. A megnyitón dr. Soós István polgármester üdvözlő, lelkes szavait visszhangozta a sziget s a katonazenekar ütemei pattogtak a víz felett. Állandó fürdővonat járt minden délután s az egész nyár egy színes álom. Az Iparos Nőegylet itt rendezte népünnepélyeit, melyeken ötezer ember alatt roskadozott a homok.”

A XVIII: században Károlyi birtok volt, s a mai Hódmezovásárhely részét képezte. A XX: század első felében a község és a környező tanyavilág Hódmezővásárhely külterülete volt. Területe többször változott. Lélekszáma enyhén növekvő, köszönhetően a csendre és nyugalomra vágyó “kivándorlóknak”, akik ideköltözve, vagy állandó lakhelyül, vagy csak ideiglenes tartózkodásra, pihenésre, nyaralásra választják a községet. A lakosság, ősidők óta jórészt a halászatból élt.

1947-ben a halászok kényszerűségből halászati szövetkezetbe tömörültek, majd 1975-ben, miután a megye három halászati szövetkezete különvált – Csongrád, Hódmezővásárhely, Szeged – kialakultak az új felosztás szerinti halászati területek. A hódmezővásárhelyi szövetkezeté, s így a mártélyi halászok területe is, Csanytelektől, a lúdvári szivattyúállásig ért, beleértve a folyószakasz holtágait is. A mártélyi holtág halászata, 1976-ban ért véget. Napjainkban kezelője, és horgászati célú hasznosítója a Dobó Ferenc nevét viselő hódmezővásárhelyi horgászegyesület. A lakosság más foglalkozású része, egyrészt a közeli Hódmezővásárhelyen, iparban, szolgáltatásban dolgozik, vagy egyéni vállalkozóként próbálja megtalálni a számításait. Egy nem túl jelentős réteg megélhetését biztosítja, sokkal inkább kiegészíti a holtág idegenforgalmi hasznosításában való munkálkodás. A holtág szépségét, a XX. század elején, többek között jelentős vásárhelyi festők is felfedezték -Endre Béla, Tornyai János -, később Rudnay Gyula, és főiskolás növendékei, köztük Barcsay Jenő, akik rendszeresen látogatták a vízpartot, a falut, s a pusztát. Alkotásaikkal már ebben a kezdeti időben vitték ennek a környéknek jó hírét, országban, világban. 1953-ban a parton épült meg a Képzőművészeti Alap Alkotóháza.

Vasúti közlekedés, 1893-tól köti össze a községet a nagyvilággal. A falut, 1949-ben villamosították. Vízmű és gázszolgáltatás 1994-től van, a pénz- és hiteléletet a Székkutas és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint a helyi fiókja látja el. A külterületi iskolák, elnéptelenedtek. Az egykori olvasókörök szerepét, megpróbálta ugyan átvenni az 1958-ban épült Juhász Gyula Művelődési Központ, de mára már örömteli módon, ismét életre kelt az olvasóköri mozgalom is, amely több más civil szervezettel együtt az efféle célokra létesített Civil házban működik.

A mártélyi Tájvédelmi Körzet

A mártélyi Tájvédelmi Körzet, a Tisza hullámtérének bal parti szakaszán létesült, az ország harmadik tájvédelmi körzeteként. Védetté, 1971-ben nyilvánították. Mint tájemlék sajátosan magyar adottság, mert az alföldi parasztság régmúlt idők mostoha szociális körülményei között létrehozott egyik legjelentősebb eredményét, a kézi erővel megépített 3500 km hosszú gátrendszert és a 170 km hosszú folyómeder kialakítását mutatja be. A több mint 2000 hektáros védett hullámtér Mártély magasságában kezdődik, északi határa a mártélyi Holt Tisza. Morotva a helyes elnevezés, hiszen holtágak alatt (lásd: dunai holtágak, egyes tiszamenti holtágak), azokat a levágott folyókanyarulatokat értjük, amelyek legalább egyik végükön, rendszerint az alsó végükön összeköttetésben maradtak az anyafolyóval, a holtág kifejezés azonban mára, annyira közkeletűvé vált, s olyannyira azonosítják a mártélyi, akolszögi, atkai, stb. morotvával, hogy mesterkélt átnevezése kár lenne. Innen dél felé 10 km hosszan húzódik, nyugaton a folyóvíz, keleten az árvízvédelmi töltés, délen a Hódmezővásárhelyről kivezető, úgynevezett régi szegedi kövesút hullámtéri szakasza zárja le – a tájvédelmi körzetet. Az így körülhatárolt terület három zónára tagolódik. Északi harmada a mártélyi holtággal övezett Ányás-sziget, és a morotva partvonalát elfoglaló strandhelyek, nyaralóépületek keskeny sávja. Itt elsődlegesen az üdülés szolgálatában áll a tájvédelem. A mártélyi szakaszhoz kapcsolódik a közönség által tömegesen látogatott nyaralóhely, és a háboríthatatlanságot igénylő, növény és állattani szempontokból érdekelt területrészek közötti ütközőzóna. Ez az úgynevezett Kutyafenéki-hullámtér a körtvélyesi holtágnál végződik. A tájvédelmi körzetnek e második morotvája Körtvélyes és Barci rét elnevezésű részekre tagolja a terület déli harmadát.

A Tisza a múlt század második felében történt szabályozása jellegzetes, egyéni vonásokban gazdag környezetet alakított ki a védőtöltések és a folyóvíz közötti ún. hullámtérben. Ugyanakkor az emberi élő munkának valóságos múzeuma is ez a terület. A tájvédelmi körzet növénytakarójára jellemző az ecsetpázsitos mocsárrét, a holtágakban tömeges állományokat alkotó sulyom, a békatutaj, rucaöröm, a különböző békaszőlők, a vízidara, s egy viszonylag ritka békalencseféle. A botolófűz, szürke- és fehér nyár elegyes erdők a magasabb fekvésű helyeken itt-ott előforduló kocsányos tölgyek mesterségesen alakított tájra emlékeztetnek.

A gerinctelen állatvilág legérdekesebb képviselője a tiszavirág, amely a múltban és újabban, szerencsére ismét hatalmas állományban tenyészik e szakaszon. A kérészek egykori megfogyatkozása a halfauna tiszai nevezetességét a kecsegét is érzékenyen érintette, mert az igen gazdag kecsegeállománynak a kérészlárva képezi elsődleges táplálékbázisát.

A körzet madárvilága a saséri természetvédelmi terület faunájával nagyjából azonos. A Barci réten itt is kialakult az utóbbi években, egy vegyes gémtelep, kis kócsag-, üstökösgém-, bakcsó- s egy másik erdőrészben vörös- és szürke gém állománnyal. Itt azonban, nem rendszeresen, csupán áradásos években költenek e madarak. E környék a meglehetősen ritka, környezetigényes fekete gólyák rendszeres átvonulási helye is. A fagyok beálltával viszont a Barci rét magasságában az örvényes Tisza nyújt a teljes jégtakaróig szálláslehetőséget az állóvizekről kiszoruló vadrécetömegnek.

A terület gerinces faunája a szomszédos Sasérrel egyetemben 1947 óta a Madártani Intézet állandó kutatóterülete. A vizsgálatok során a két területről 37 halfajt, 34 emlőst, 119 fészkelő, és 124 átvonuláskor észlelt madarat vettek számba.

A holtág, közepesen feliszapolódott. Vízminősége változó. Szennyezettségi állapota: közepesen szennyezett (béta-mezoszaprób). Vízutánpótlása belvizekből, magas tiszai árhullám esetén gravitációsan, míg alacsony vízállás esetén szivattyúálláson keresztül a Tiszából történik. A holtágat elsősorban az üdülési szezonban, jelentős mennyiségű
kommunális szennyvíz terheli.

A területen intenzív horgászat folyik. A halászati hasznosítás megszűntével, a hódmezővásárhelyi Dolgozók Horgász Egyesület, később jogutódja a Dobó Ferenc HE. végzi a halgazdálkodást, körültekintő és szakértő haltelepítésekkel, ivadékmentési akciókkal és szelektáló halászatokkal igyekezve megőrizni és fejleszteni a holtág halfaunáját.

Nevezetessége:

Közérdekű adatok:

Forrás: www.martely.hu

Vélemény, hozzászólás?